A szolgáltatók hevesen ellenzik a külföldi telefonálást olcsóbbá tevő uniós szabályozást. A felhasználók viszont türelmetlenül várják, hogy mikor lép életbe.
Diadalittasan lépett a brüsszeli tudósítók elé a múlt héten José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke, aki végre az uniós állampolgárok számára is kézzelfogható eredményt tudott bejelenteni: akár 70 százalékkal is olcsóbb lehet a külföldi mobiltelefonálás az EU-ban. A szokásosnál élénkebb vita után az EB jóváhagyta a roamingtarifák letörését célzó javaslatot, ami kiváltotta ugyan a távközlési szektor nagyvállalatainak haragját, ám 147 millió mobilozó – 37 millió turista és 110 millió üzleti utazó – számára összesen évi 5,4 milliárd eurós megtakarítást jelent.
Az átlagos roamingdíj az EU-ban jelenleg percenként 1,15 euró, ami több mint ötszöröse a szolgáltatók között alkalmazott átlagos nagykereskedelmi árnak. Ez az átlag ráadásul nagy eltéréseket takar. Egy Spanyolországban nyaraló német turista például szolgáltatótól függően bruttó 3,96-4,02 eurót fizet, ha négy percre hazatelefonál, egy magyar Csehországban 4,32-5,40-et, egy belga Lengyelországban 4,40-6,75-t, egy brit Szlovéniában 3,50-8,22-t, egy Lettországban vendégeskedő máltainak pedig akár 13,05 eurót is számlázhatnak, ha az otthoniakkal cseveg. Akkor is kellemetlen meglepetés érheti az ügyfelet, ha egy másik tagállamon belül kezdeményez mobilhívást, mert annak a díja is átlag négyszerese a helyinek. Lengyelországban például 19 eurócent az átlagos helyi percdíj, de egy német szolgáltató előfizetőjétől akár 2,56 eurót is elkérhetnek.
“A fogyasztóknak kell profitálniuk mindenekelőtt az egységes piacból” – hangoztatta Barroso, aki azzal magyarázta az EB beavatkozását, hogy a távközlési ágazat liberalizációja és az erős verseny nem vezetett a roamingdíjak jelentős csökkenéséhez. Elismerte ugyan, hogy a mobilszolgáltatók a Vodafone-nal az élen a brüsszeli figyelmeztetések és a készülő szabályozás hírére az utóbbi hónapokban valamelyest mérsékelték a tarifákat, ám a díjak – tette hozzá – továbbra is “indokolatlanul magasak”, a nagykereskedelmi árak mérséklését alig érzik az ügyfelek, köztük rengeteg kis- és középvállalkozás. Ebben a különleges helyzetben az EB az árszabályozás kivételes eszközéhez nyúlt, hogy a határokon átnyúló mobilszolgáltatásokra is kiterjesszék az egységes piacot.
AZ ÚJ SZABÁLY AZ SZABÁLY
Nem lobbiztak azonban hiába a szolgáltatók sem: a tarifavágás végül nem lett olyan drasztikus, mint azt Viviane Reding távközlési biztos elképzelte. Márciusban még azt mondta, az EU-n belül a külföldön fogadott hívások ingyenessé válnak, a kimenő hívásoknál pedig a “származási ország elve” szerint a saját országában érvényes helyi vagy nemzetközi díjat számítják fel az ügyfélnek. A tervezet nem ment idáig, ám így is jókora érvágás a mobiltársaságoknak, amelyeknek évente 8,5 milliárd euró bevételt hoz a külföldi telefonálgatás. Noha ez csak összforgalmuk 5,7 százaléka, nyereségüknek azonban 10-15 százaléka. Az EB elérkezettnek látja az időt, hogy a cégek lemondjanak a fogyasztók javára a roamingpiacon zsebre tett 400-500 százalékos haszon nagyobbik részéről.
Az új közösségi jogszabály értelmében a nagykereskedelmi tarifa kimenő hívás esetén legfeljebb az egymás hálózatának használatáért a távközlési szolgáltatók által fizetett díjak uniós átlagértékének a háromszorosa lehet, helyi hívásnál pedig a kétszerese. Ehhez képest a kiskereskedelmi árrés legfeljebb 30 százalékos lehet, az áfát nem számítva. A fogadott hívások fogyasztóknak kiszámlázott nettó ára pedig nem haladhatja meg a szolgáltatók által egymásnak fizetett hálózathasználati díjak átlagának 130 százalékát. A mostani árakat figyelembe véve ez azt jelenti, hogy egy külföldi hálózatból saját vagy harmadik országba indított hívás áfa nélküli percdíja nem lehet több 49, a helyi roaminghívásé pedig 33 eurócentnél. A külföldön fogadott hívásoknál egységesen 16,50 eurócent lenne a plafon.
Brüsszel nem tart attól, hogy a szolgáltatók a veszteséget megpróbálják a helyi hívások árainak az emelésével behozni. A mobilcégeket kárpótolhatja, hogy a díjcsökkenés forgalombővülést von maga után. A mobiltulajdonosok legalább fele utazik ugyanis évente külföldre, de egyelőre csak egyharmaduk vesz igénybe roamingszolgáltatást, éppen azért, mert túl drága. Vagyis a tarifák letörése újabb árversenyt indíthat el, így az EB reményei szerint a roamingdíjak hoszszabb távon a hatósági felső határ alatt fognak beállni.
A piacvezető európai távközlési szolgáltatók szövetsége (ETNO) szerint a tervezet korlátozza a versenyt, és így kárt okoz az unió gazdaságának. A Vodafone németországi vállalatának vezérigazgatója, Friedrich Joussen egyenesen úgy fogalmazott, hogy az EB törekvései a szocialista tervgazdálkodásra emlékeztetnek. A fogyasztók körében annál népszerűbbnek ígérkezik a kezdeményezés. Egyetlen szépséghibája, hogy leghamarabb a jövő évi nyári üdülési szezonra emelkedhet törvényerőre, mert arra a tagállamokat tömörítő Tanácsnak és az Európai Parlamentnek is áldását kell adnia. A kimenő roaminghívások kiskereskedelmi árára vonatkozó szabályozás pedig hat hónapos türelmi idő után lép hatályba. Igaz, hangsúlyozzák Brüsszelben, a szolgáltatókat semmi sem akadályozza, hogy addig is önként lejjebb vigyék tarifáikat.
