Bármely személy hivatkozhat a közösségi jogra azért, hogy a tagállamok által megállapított szabályok szerint kártérítést követeljen az elszenvedett károkért.
2000 júliusában az olasz nemzeti verseny- és piacfelügyeleti hatóság azt állapította meg, hogy a Lloyd Adriatico Assicurazioni SpA, a Fondiaria Sai SpA és az Assitalia SpA biztosítótársaságok tiltott megállapodást kötöttek a biztosítási ágazatra vonatkozó információcseréről. A megállapodás a gépjárművel, hajóval és segédmotoros kerékpárral okozott károkra vonatkozó kötelező felelősségbiztosítás díjának olyan jelentős mértékű növekedését tette lehetővé, amelyet a piaci feltételek nem indokoltak.
V. Manfredi és társai azt kérték a Giudice di pace di Bitontótól (Olaszország), hogy kötelezze a biztosítótársaságokat a tiltottnak nyilvánított kartell alapján kifizettetett díjnövekmény visszatérítésére.
Az olasz bíró több előzetes döntéshozatal iránti kérdést tett fel az Európai Közösségek Bíróságának a közösségi versenyjogra (EK 81. cikk) vonatkozóan, hogy választ kapjon arra, hogy ez a megállapodás nemcsak az olasz versenyjogi törvényt, hanem az EK-Szerződést is sérti-e, mivel a szankcionált megállapodásban olyan más tagállamokban bejegyzett biztosítótársaságok is részt vettek, amelyek Olaszországban is gyakorolják tevékenységüket, hogy harmadik személyek kérhetnek-e kártérítést a tiltott kartell által okozott kárért, és hogy összeegyeztethetőek-e az EK 81. cikkel a nemzeti jog azon rendelkezései, amelyek meghatározzák a hatáskörrel rendelkező bíróságot, a kártérítési kereset elévülési idejét és a kártérítés összegét.
A Bíróság megállapítja, hogy a szóban forgóhoz hasonló kartell az EK 81. cikk megsértésének is minősülhet1, ha a szóban forgó nemzeti piac sajátosságaira figyelemmel kellő valószínűséggel megállapítható, hogy a szóban forgó kartell hatást gyakorolhat az érintett tagállamban a biztosítási kötvények más tagállamban bejegyzett gazdasági szereplők által történő eladására, és ez a hatás nem jelentéktelen.
Továbbá a Bíróság emlékeztet arra, hogy az EK 81. cikk közvetlen hatállyal bír a magánszemélyek közötti jogviszonyokban. Ebből következően bármely személynek joga van erre a rendelkezésre, és így az EK 81. cikk által tiltott megállapodás vagy magatartás semmiségére hivatkozni és az elszenvedett kárért kártérítést követelni, amennyiben ok-okozati összefüggés áll fenn az említett kár és az e cikkel tiltott megállapodás vagy magatartás között.
Végül a Bíróság kimondja, hogy vonatkozó közösségi szabályozás hiányában a tagállamok feladata:
a hatáskörrel rendelkező bíróságok meghatározása és a közösségi jog közvetlen hatályára alapított jogok védelmét a jogalanyok számára biztosító keresetekre vonatkozó eljárási szabályok kialakítása, e szabályok azonban nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló tagállami keresetekre vonatkoznak (egyenértékűség elve), és nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a közösségi jogrend által biztosított jogok érvényesítését (tényleges érvényesülés elve);
az EK 81. cikk által tiltott megállapodással vagy magatartással okozott kár megtérítése iránti kérelem elévülési idejének megállapítása, és azon kritériumok meghatározása, amelyek lehetővé teszik a kártérítés mértékének megállapítását, tiszteletben tartva azonban az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét.
A nemzeti bíróság feladata megállapítani azt, hogy az a nemzeti jogszabály, amely szerint a kártérítési kérelem elévülési ideje attól a naptól kezdődik, amelyen a tiltott megállapodás létrejött vagy magatartás megvalósult – különösen ha ez a nemzeti jogszabály rövidebb elévülési határidőt is megállapít és kizárja az elévülés nyugvását –, a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e a kártérítési igény érvényesítését.
A kártérítés mértékére vonatkozóan a Bíróság egyrészt megállapítja, hogy a különleges kártérítések megítélését, mint amilyen a kivételes vagy bírság jellegű kártérítés, lehetővé kell tenni a közösségi versenyjogon alapuló keresetek esetén is, amennyiben ilyen kártérítés a nemzeti jog alapján hasonló keresetek esetén megítélhető. Másrészt a károsultak nemcsak a tényleges kár megtérítését követelhetik, hanem az elmaradt haszon megtérítését, valamint kamat fizetését is.
(C-295/04–C-298/04. sz. egyesített ügyek)
