Ítélet született a ‘Cresson’ ügyben. A Bíróság megállapította, hogy az eset körülményeire tekintettel a kötelezettségszegés megállapítása önmagában megfelelő szankciónak minősül.
E. Cresson 1995. január 24-től 1999. szeptember 8-ig – amely időpontig a Bizottság, 1999. március 16-i testületi lemondásának benyújtását követően hivatalban maradt – a Bizottság tagja volt. E. Cresson tárcájához bizottsági megbízatása alatt a következő ügyek tartoztak: tudomány, kutatás és fejlesztés, humán erőforrások, oktatás, képzés és ifjúság, valamint a Közös Kutatóközpont (KKK).
E. Cresson hivatalba lépésekor kinyilvánította azon óhaját, hogy „személyes tanácsadóként” igénybe kívánja venni közeli ismerőse, a végzettsége szerint fogorvos R. Berthelot szolgálatait.
A 66 éves R. Berthelot-t életkora miatt nem lehetett biztosi kabineti tagként felvenni, amelyről E. Cressont tájékoztatták. Ezen kívül E. Cresson hivatalba lépésekor kabinetjében már teljesen betöltötték a személyes tanácsadói létszámkeretet. E. Cresson az adminisztrációs szervezeti egységekhez fordult, hogy ott megvizsgálják az érintett felvételét lehetővé tévő feltételeket. R. Berthelot-t így 1995 szeptemberétől 1997. február végéig meghívott tudományos munkatársként alkalmazták. Noha a meghívott tudományos munkatárskénti alkalmazás azt jelenti, hogy az érintett tevékenységét főként vagy a KKK-ban, vagy a kutatási tevékenységgel foglalkozó szervezeti egységekben végzi, R. Berthelot kizárólag E. Cresson személyes tanácsadójaként dolgozott.
Szerződésének lejártakor, azaz 1997. március 1-jén R. Berthelot meghívott tudományos munkatársként újabb, egyéves szerződést kötött, amely 1998. február végén járt le. Így összesen két és fél évre emelkedett meghívott tudományos munkatárskénti alkalmazásának ideje, holott a szabályozás szerint annak időtartama legfeljebb 24 hónap lehet. 1997. december 31-én R. Berthelot egészségügyi okok miatt kérte szerződésének attól a naptól számított felbontását. Kérelmét elfogadták.
A Parlament egyik tagjának panaszát követően 1999-ben Belgiumban büntetőeljárás indult R. Berthelot ügyében. 2004 júniusában a chambre du conseil du tribunal de première instance de Bruxelles megszüntette az eljárást, mivel úgy ítélte meg, hogy nincs helye büntetőbíróság előtti eljárás kezdeményezésének.
Ezzel párhuzamosan 2003 januárjában a Bizottság közölte E. Cressonnal a vele szemben R. Berthelot alkalmazásával kapcsolatban a biztosi kötelezettségeinek megszegése vonatkozásában felhozott kifogásokat. A Bizottság E. Cresson meghallgatását követően 2004. július 19-én az EK-Szerződés 213. cikke1 alapján az Európai Közösségek Bíróságához fordult.
A Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a Bizottság tagjainak az EK-Szerződés 213. cikkének (2) bekezdése értelmében tiszteletben kell tartaniuk a „hivatalukból eredő kötelezettségeiket”. Mivel semmi nem szűkíti ezt a fogalmat, azt úgy kell érteni, mint amely az e cikkben említett feddhetetlenségi és tartózkodási kötelezettségen kívül magában foglalja a Bizottság tagjaként betöltött hivatalból eredő valamennyi kötelezettséget, köztük a teljes függetlenség és a Közösség általános érdekében való eljárás, valamint a legszigorúbb magatartási előírások betartásának kötelezettségét. A Bizottság tagjainak kötelessége tehát, hogy nemcsak a nemzeti, hanem a személyes érdekekkel szemben is mindenkor a Közösség általános érdekét helyezzék előtérbe.
Noha a Bizottság tagjainak ügyelniük kell arra, hogy kifogástalan magatartást tanúsítsanak, az is igaz, hogy az EK-Szerződés 213. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettség megszegésének megállapításához bizonyos súlyú kötelezettségszegésre van szükség.
Ezt követően a Bíróság megállapítja, hogy R. Berthelot felvétele során és foglalkoztatási feltételei vonatkozásában E. Cresson megszegte a Bizottság tagjaként betöltött hivatalából eredő kötelezettségeit. A Bíróság úgy ítéli meg, hogy R. Berthelot alkalmazására a kabinettagok és a meghívott tudományos munkatársak felvételére vonatkozó szabályok kijátszásával került sor.
E. Cressont e felvételben való személyes érintettségére figyelemmel – hiszen arra kifejezett kérésére került sor azt követően, hogy úgy tájékoztatták, nem veheti fel R. Berthelot-t kabinetjébe – felelősnek kell tekinteni az említett felvételért, valamint a kapcsolódó szabályok kijátszásáért.
Így egy közeli ismerős, R. Berthelot, meghívott tudományos munkatárskénti felvételére annak ellenére való utasítással, hogy R. Berthelot nem az ahhoz kapcsolódó tevékenységet volt hivatott végezni, és amely felvétel célja az volt, hogy az érintettnek a kabinetjében – amely pedig már kialakult – személyes tanácsadói feladat ellátását tegye lehetővé, ráadásul úgy, hogy R. Berthelot életkora meghaladta az ilyen feladat ellátására engedélyezett korhatárt, E. Cresson bizonyos súlyú kötelezettségszegésért vált felelőssé.
A Bizottság állítása szerint E. Cresson azzal, hogy egy másik közeli ismerősének, T. Riedinger, gazdasági joggal foglalkozó ügyvédnek szerződési ajánlatokat tett, megszegte a biztosként betöltött hivatalából eredő kötelezettségeit, ám a Bíróság úgy véli, hogy a tudomására hozott tények nem teszik lehetővé ilyen következtetés levonását.
A Bíróság egyébiránt úgy ítéli meg, hogy el kell utasítani az E. Cresson által felhozott, eljárási kérdésekre, valamint a különféle jogok – különösen a védelemhez való jog – tiszteletben tartására vonatkozó valamennyi jogalapot. E. Cresson különösen azon állítását illetően, miszerint a büntető és fegyelmi eljárás keretében felrótt tények azonossága esetén a büntetőbíróság megállapításai kötik a fegyelmi hatóságokat, a Bíróság megállapítja, hogy a Bíróságot nem köti a büntetőeljárás során a tényekre vonatkozóan tett jogi minősítés és – teljes körű mérlegelési jogkörét gyakorolva – hatásköre van annak megállapítására, hogy az EK-Szerződés 213. cikkének (2) bekezdésére alapított eljárás keretében felrótt tények a biztosként betöltött hivatalból eredő kötelezettségek megszegésének minősülnek-e. A Bíróságot tehát nem köti a chambre du conseil du tribunal de première instance de Bruxellesnek az E. Cressont terhelő körülmények hiányát megállapító határozata.
Végezetül, noha a Bizottság tagjaként betöltött hivatalból eredő kötelezettség megszegése főszabály szerint szankció kiszabását vonja maga után, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az eset körülményeire tekintettel úgy kell tekinteni, hogy a kötelezettségszegés megállapítása önmagában megfelelő szankciónak minősül, következésképpen E. Cresson mentesül a nyugdíjjogosultsága vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatásokhoz való joga megvonásával járó szankció kiszabása alól.
