A szerzői és szomszédos jogok és az információs társadalom kapcsolatát érintő 2001-és európai uniós irányelv ma már mind a 25 állam nemzeti jogába átültetésre került: utolsóként Franciaország fogadta el azt az európai szabályozást tükröző törvényt, amelynek megalkotását komoly szakmai és társadalmi egyeztetés kísérte.
Magáncélra történő másolás, fájlcserélés, globális licenciák, DRM és interoperabilitás: ezek a szerzői jog területének aktuális kérdései. Vajon megfelelő választ ad minderre a 2001 május 22-én elfogadott 2001/29/EK irányelv?
A tagállamok nagy többsége különösebb társadalmi visszhang nélkül tette nemzeti jogának részévé a szerzői jog és az információs társadalom kapcsolatának törvényi leképezésére született irányelvet, amely a WIPO alkalmazandó szerződéseire is épül. Az irányelv elfogadása óta természetesen néhány kérdés elavulttá vált, mint ahogyan új problémák is felmerültek e területen.
A direktíva 2. cikke felhívja a tagállamokat, hogy ismerjék el a szerzők és a szomszédos jogi jogosultak kizárólagos jogát a mű reprodukciója, továbbítása és a nyilvánosságra hozatala tekintetében és elismeri az utóbbi időben sok vitát kiváltó DRM (elektronikus másolásvédő rendszerek) alkalmazhatóságát.
Mint arról már korábban beszámoltunk, Franciaország ment a legmesszebb a szerzői joggal védett digitális anyagok interoperabilitásának megteremtése érdekében. Ezek a törekvések a tengerentúlon is nagy visszhangot váltottak ki, de ennek tudható be, hogy jelenleg Dánia, Svédország és Lengyelország egyaránt az interoperabilitást segítő szabályok elfogadására törekszik.
A magáncélra történő másolás kérdését illetően a tagállami jogok beültették nemzeti jogukba annak a listának számos elemét, amely az irányelvben meghatározza a magáncélra történő másolás megengedhetőségének eseteit. Ehhez kapcsolódóan ma már a legtöbb országban működik az ún. „üres kazetta” jogdíj és az ún.”háromlépcsős” teszt is. Egyes országok igen szigorú álláspontot képviselnek és tiltják a magáncélra történő másolatkészítést abban az esetben, ha az a tartalom megosztása végett történik.
Az irányelv természetesen maga sem támogatja a fájlcserélő rendszerek működését, elsősorban azért, mert ezek csökkentik a szerzők jövedelmét, sőt számos esetben a magáncélra történő másolást a hamisítással egyenértékűnek tartják.
Az elektronikus másolásvédelmi rendszerek feltörése szintén aktuális kérdés. Ennek vonatkozásában a tagállamok követik azt az irányelvben meghatározott zsinórmértéket, amely szankcionálni rendeli ezt a magatartás, de a szankció mértékének meghatározását a nemzeti jogokra bízza. Ennek alapján a tagállamok legtöbbje több ezer eurós pénzbüntetéssel vagy szabadságvesztéssel szankcionálja a DRM rendszer feltörőit.
Fentebb is utaltunk rá, hogy az irányelv megalkotása óta számos új kérdés vetődött fel. Erre tekintettel a Bizottság most belekezdett az irányelv felülvizsgálatába: ősszel várható annak a tanulmánynak a megjelenése, amelyben holland Bernt Hugenholtz professzor vezetésével egy szakértői csoport értékeli a direktíva tagállami átültetésének eredményeit.
