Az EP-képviselők a 2004 júliusa óta tartó parlamenti ciklus alatt eddig 12 000 alkalommal szavaztak, 33 plenáris ülés alatt. Az EP-képviselők sajátos voksolási technikákat alkalmaznak. A leggyakoribb a kézfelemeléssel történő szavazás, de azért néha használják az elektronikus szavazógépet is.
A szavazások többsége kézfelemeléssel történik. Az elnöki széket betöltő képviselő gyorsan áttekinti az üléstermet és megítéli a szavazás eredményét, a pontos számok ellenőrzése nélkül. Ha egyszerű többség szükséges (a jelenlévő képviselők többsége), akkor ez az eljárás egyszerű és gyors. Ellenben egyes voksolások eredménye szoros lehet, és ilyenkor képviselők „ellenőrzés!” kiáltással kérik az elnököt, ismételtesse meg a szavazást az elektronikus rendszerrel. Ebben az esetben a képviselők nem kézfelemeléssel, hanem egy gombnyomással (igen, nem, tartózkodás) adják le a szavazatukat, az asztalukon található szavazógépek segítségével. Minden képviselő csak a személyesen neki kiadott szavazókártyával tudja a gépét működtetni.
Az elektronikus szavazáskor a pontos eredményt kivetítik a terem képernyőire. Ez hasznos a szoros, vagy abszolút többséget igénylő szavazatok esetében is. A minősített többség esetében pedig elengedhetetlen az elektronikus rendszer használata. A szükséges többség a döntés típusától és az adott témakörtől függ. Az elektronikus szavazásnál a képviselők alapvetően névtelenül voksolnak, kivételes esetben azonban, a frakciók kérhetik, hogy név szerinti voksolást tartsanak.
Előfordul a szavazócédulákkal történő titkos voksolás is. Ez a fajta szavazás az egyes tisztségviselők megválasztása esetében a leggyakoribb, de a képviselők egyötödének kérésére bármelyik szavazat lehet titkos. A szavazatokat ilyenkor kettő-hat, sorsolással kiválasztott képviselő számolja meg.
A plenáris üléseken jól látható, ahogy az egyes pártok témafelelősei hüvelykujjukkal felfelé, illetve lefelé mutatva irányítják frakciójuk szavazatait. 2004 júliusa óta több mint 18 000 dokumentum, és 16 000 módosító indítvány került a képviselők elé, a legkülönbözőbb témákban. A frakciók ezért minden szakterületre egy koordinátort és jelentéstevőket jelölnek ki. A koordinátorok és jelentéstevők szaktudásukra támaszkodva szavazólistát készítenek, amelyen megjelölik frakciótársaik számára, hogy egy-egy kérdésben milyen szavazatot tartanak megfelelőnek, szakmailag, politikailag helyesnek.
