Többszöri halasztás után vége a színlelt vállalkozási szerződésekre vonatkozó kegyelmi állapotnak. 2006. június 30-a után az adóhatóság szabad kezet kap ahhoz, hogy teljes szigorral sújtson le az ilyen kontraktusok résztvevőire.
Drágán megfizetnek a színlelt vállalkozási szerződés résztvevői, ha július 1-je után tovább űzik a másfél évtizede kezdődött össznépi játékot. A színlelt szerződések adóhatósági büntetésének tilalma ugyanis június 30-án lejár, s akit rajtakapnak, annak visszamenőleg személyi jövedelemadót, társadalombiztosítási járulékot, általános forgalmi adót, bírságot és késedelmi pótlékot is kell fizetnie. A színlelt szerződések története a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza. A munkáltatók a pénzszűke miatt a béreken spórolva, a munkavállalók pedig a munkanélküliségtől félve felbontották a korábbi munkaszerződéseket, s az eddigi dolgozók vállalkozásokat alapítva számla ellenében kapták fizetségüket.
Látszólag és rövid távon mindenki jól járt. A foglalkoztató megspórolta a bérterheket, ráadásul a munkajogi kötelezettségei is enyhültek, hiszen például különösebb nehézség nélkül akkor küldhette el embereit, amikor jónak látta. A számlás pénznek a korábbi dolgozók is örültek, hiszen munkaviszonyos nettó fizetésüknél általában magasabb összegeket kaptak kézhez, ráadásul költségeléssel elszámoltak apait-anyait, a személyes kiadások mindenféle adótrükkökkel vállalkozási költséggé “alakultak át”. Közben az érintettek többsége papíron minimálbérből élt, eszerint fizetve a társadalombiztosítási (tb) járulékokat, nem gondolva a majdani nyugdíjra.
A legnagyobb vesztes rövid és hosszú távon is az állam, hiszen folyamatosan adó- és tb-járulék-bevételektől esett el, és a minimálbéres álvállalkozók idős korukra jó eséllyel támogatásra szorulnak majd. Igaz, a parlamenti képviselők politikai hovatartozástól függetlenül – bár pontosan tudták, mi folyik az országban – szemet hunytak a történtek fölött.
Feltehetően a tb-alapok egyre növekvő – adóforintokból és hitelekből finanszírozott – hiánya vezetett oda, hogy a parlament többszöri prolongálás után a színlelt szerződések kötelező felszámolására kihirdetett mostani dátumot már végsőnek tekinti. A színlelt szerződésekre vonatkozó amnesztiáról és ezek átminősítéséről eredetileg még 2003-ban egy “salátatörvényben” döntött a parlament. Ahhoz, hogy a színlelt szerződések szereplői élhessenek az amnesztiával, nem árt alaposan átbogarászni az egyes passzusokat. Más a szabály a megbízóra és más a megbízottra, más azokra, akiket az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) már fülön fogott, és más azoknál, akik eddig megúszták a revíziót.
Akiket színlelt foglalkoztatóként korábban (illetve június 30-áig) “megtalált” az APEH, ám büntetésük végrehajtását felfüggesztette, a kifogásolt ügyletet a határidőre fel kell számolniuk, továbbá erről július végéig az illetékes adóhatóságot – az ellenőrzés adataira hivatkozva – írásban is értesíteniük kell. A kifogásolt helyzet felszámolásának számít, ha az érintett számlaadó bedolgozókat június 30-ától a továbbiakban munkaviszonyban foglalkoztatják, de az is, ha ettől az időponttól megszüntetik a felek között a kifogásolt kapcsolatot. Ebben az esetben az adóhatóság utóellenőrzést követően törli a megállapításokat és a kapcsolódó jogkövetkezményeket, de nem érdemes újból bűnbe esni, az érintettek ugyanis bizton számíthatnak ismételt adóhatósági ellenőrzésre. A visszaesőket extra szankciókkal sújthatják. Ha ugyanis egy vállalkozást július 1-je után ismét rajtakapnak, hogy színlelt szerződéssel vagy bejelentés nélkül foglalkoztat valakit, nemcsak emiatt kell megfizetnie a büntetést (lásd példánkat), hanem elveszíti a korábbi időszakra, esetekre kapott mentesítést is. Ugyanakkor visszamenőlegesen sem kell büntetésre számítaniuk azoknak, akik, noha kötöttek színlelt szerződéseket, az adóhatóság hálóján eddig nem akadtak fel. Ehhez persze az szükséges, hogy a júniusi határidőig önként jó útra térjenek.
A kényszervállalkozó különösebb nehézségek nélkül megmenekülhet az adóhatósági hercehurcától, ha önellenőrzéssel helyesbíti adó- és tb-bevallásait. Annak előrevetítéséhez viszont nem kell különösebb jóstehetség, hogy megbírságolt foglalkoztatója utólag minden bizonnyal megpróbálja beszedni tőle – ha másként nem, polgári peres eljárásban – a munkáltatón behajtott, de a munkavállalótól levonandó terheket.
