Ezt a felelősséget nem lehet kizárólag a bíró szándékos vagy súlyosan kötelességszegő károkozására korlátozni, ha az ilyen korlátozás az érintett tagállam felelősségének kizárására vezetne azokban az esetekben, amikor a közösségi jog nyilvánvaló megsértésére került sor. A felelősség akkor is megállapítható, ha a közösségi jog nyilvánvaló megsértése jogszabályértelmezésből vagy a tényállási elemek és a bizonyítékok értékeléséből ered.
1981-ben a Traghetti del Mediterraneo (TDM), tengeri szállítási vállalkozás keresetet indított egy versenytárs vállalkozás, a Tirrenia di Navigazione ellen a Tribunale di Napoli előtt. A TDM a szárazföldi Olaszország és Szardínia, illetve Szicília szigete közötti tengeri kabotázs piacán a versenytársa által ‑ a közpénzből kapott támogatásoknak köszönhetően ‑ érvényesített alacsonyjegyár-politika miatt elszenvedett kárának megtérítését kérte.
A TDM szerint a jogvita tárgyát képező magatartás az EK-Szerződés által tiltott tisztességtelen verseny körébe tartozó cselekménynek, illetve erőfölénnyel való visszaélésnek minősül.
A kártérítés iránti kérelmet az ügyben eljáró valamennyi olasz bíróság, elsőfokon a Tribunale di Napoli, majd másodfokon a Corte d’appello di Napoli, végül felülvizsgálati eljárásban a Corte suprema di cassazione, elutasította. Mivel úgy ítélte meg, hogy a Corte suprema di cassazione ítélete a közösségi szabályok pontatlan értelmezésén alapul, a TDM – amelynek időközben elrendelték a felszámolását – vagyonfelügyelője keresetet indított az Olasz Köztársaság ellen a Tribunale di Genova előtt. Keresete azon kár megtérítésére irányult, amelyet a legfelsőbb bíróság által adott téves értelmezés és az Európai Közösségek Bíróságához előzetes döntéshozatalra történő előterjesztési kötelezettség megsértése miatt a TDM állítólag elszenvedett.
E körülmények között a Tribunale di Genova azt a kérdést terjesztette a Bíróság elé, hogy a közösségi jog és különösen a Bíróság által a Köbler-ügyben(1) hozott ítéletben kimondott elvekkel ellentétes-e az olasz törvényhez(2) hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely egyrészt kizárja az állam bármilyen felelősségét a közösségi jognak a végső fokon ítélkező nemzeti bíróság által elkövetett megsértésével magánszemélynek okozott kárért, ha a közösségi jog megsértése az eljáró bíróság által végzett jogszabályértelmezésből vagy a tényállási elemek és a bizonyítékok általa végzett értékeléséből ered, és amely másrészt az állam felelősségét a bíró szándékos vagy súlyosan kötelességszegő károkozására korlátozza.
A Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az az elv, miszerint a tagállam köteles megtéríteni a közösségi jog neki betudható megsértéséből magánszemélynek okozott kárt, érvényes a közösségi jog megsértésének valamennyi esetére, függetlenül attól, hogy a tagállam mely szervének cselekvése vagy mulasztása idézi elő a jogsértést.
A Bíróság ezt követően kiemeli, hogy különösen az igazságszolgáltatási hatalmi ágnak a magánszemélyeket a közösségi jogszabályok alapján megillető jogok védelmében betöltött alapvető szerepe gyengülne meg, ha ki lenne zárva, hogy a magánszemélyek bizonyos körülmények között kártérítést kapjanak akkor, ha jogaikat a végleges döntést hozó tagállami bíróság által hozott, a közösségi joggal ellentétes határozat sérti. Ilyen esetben a magánszemélyek részére biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy jogaik védelme érdekében az állam felelősségének megállapítását kezdeményezzék.
A Bíróság rámutat arra, hogy a jogszabályértelmezés, valamint a tényállás és a bizonyítékok értékelése a bírói jogkör alapvető része, és e két tevékenység bizonyos esetekben az alkalmazandó jog nyilvánvaló megsértéséhez is vezethet.
Az állami felelősség megállapítása bármilyen lehetőségének kizárása abban az esetben, ha a nemzeti bíróság terhére rótt jogsértés a tényállás vagy bizonyítékok általa elvégzett értékelésére vonatkozik az állam felelőssége elve lényegének kiüresítését jelentené, és azt eredményezné, hogy a magánszemélyek nem élveznének semmilyen bírói jogvédelmet, ha a végső fokon ítélkező nemzeti bíróság nyilvánvaló tévedést követne el az ilyen jogalkalmazási vagy értelmezési tevékenysége során.
Az állam felelősségének a bíró szándékos vagy súlyosan kötelességszegő károkozására történő korlátozását illetően a Bíróság emlékeztet arra, hogy a közösségi jognak a végső fokon ítélkező nemzeti bíróságnak felróható megsértésével magánszemélynek okozott kárért való állami felelősséget csak abban a kivételes esetben lehet megállapítani, ha a bíróság az alkalmazandó jogot nyilvánvaló módon sértette meg.
E nyilvánvaló jogsértés különösen néhány szempont alapján állapítható meg, mint a megsértett jogszabály egyértelműségének és pontosságának foka, az elkövetett, jogban való tévedés kimenthetősége vagy ki nem menthetősége, illetve az a körülmény, hogy a kérdéses bíróság nem tett eleget az előzetes döntéshozatalra utalás kötelezettségének. A nyilvánvaló jogsértést mindenképpen vélelmezni kell, ha az adott határozat meghozatala a Bíróság e tárgyban követett ítélkezési gyakorlatának nyilvánvaló figyelmen kívül hagyásával történik.
Ezért, noha nem zárható ki, hogy a nemzeti jog a jogsértés természetére és fokára vonatkozó feltételeket határozzon meg, amelyeknek teljesülniük kell a közösségi jognak a végső fokon ítélkező nemzeti bíróság általi megsértése miatti állami felelősség megállapíthatóságához, e feltételek semmi esetre sem írhatnak elő az alkalmazandó jog nyilvánvaló megsértésénél szigorúbb követelményeket.
Következésképpen a közösségi joggal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás is, amely a tagállam felelősségét a bíró szándékos vagy súlyosan kötelességszegő károkozására korlátozza, ha az ilyen korlátozás az érintett tagállam felelősségének kizárására vezetne abban az esetben, amikor az alkalmazandó jog nyilvánvaló megsértésére került sor.
(C-173/03. sz. ügy)
(1) A C-224/01. sz., Köbler-ügyben 2003. szeptember 30-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-10239. o.).
(2) A bírósági jogkörben okozott kár megtérítéséről és a bírák polgári jogi felelősségéről szóló, 1988. április 13-i 117. sz. törvény [legge n° 117 (sul) risarcimento dei danni cagionati nell’ esercizio delle funzioni giudiziarie e responsabilità civile dei magistrati (GURI n° 88, 1988. április 15., 3. o.)].
