A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa 2006. május 30-án hozott határozatában megállapította, hogy a Fővárosi Vízművek Zrt. azzal, hogy 2005. évi promóciós anyagaiban tett állítását, mely szerint az általa szolgáltatott ivóvíz „Európa egyik legjobb ivóvize” nem tudta hitelt érdemlően, objektív módon bizonyítani, a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására alkalmas magatartást tanúsított. A GVH a jogsértés megállapításán túl – tekintettel a jogellenes magatartás kismértékű várható piaci hatására –, nem szabott ki versenyfelügyeleti bírságot.
A GVH által lefolytatott versenyfelügyeleti eljárás tárgyát az Fővárosi Vízművek Zrt. azon 2005. évi promóciós anyagai képezték, melyekben azt állította, hogy az általa szolgáltatott ivóvíz „Európa egyik legjobb ivóvize”.
A versenytörvény szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A fogyasztók megtévesztésének minősül ha az áru ára, lényeges tulajdonsága – így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja – tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak. A vállalkozás által használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e.
A versenytörvény ezen rendelkezései a fogyasztónak az áruk vásárlása tekintetében meglévő döntési szabadságát védik. A bármilyen módon megtévesztésre alkalmas információ tehát akkor ütközik a versenytörvénybe, ha az az ésszerűen eljáró fogyasztókat olyan – számukra hátrányos – döntésre sarkalja, amit a valós információ ismeretében nem hoztak volna,
akár úgy, hogy megvásárolnak valamely árut, amelyet egyébként nem vásároltak volna meg;
akár úgy, hogy nagyobb mennyiséget vásárolnak adott áruból, mint a megtévesztő információ hiányában.
A GVH osztotta a Fővárosi Vízművek azon álláspontját, hogy a vizsgált állításban ivóvíz alatt a vezetékes ivóvíz értendő, továbbá, hogy a Fővárosi Vízművek szolgáltatási területén – mint kizárólagos szolgáltató – monopolhelyzetben van. Álláspontja szerint azonban a monopolhelyzet önmagában nem zárja ki, hogy a megtévesztés a gazdasági versenyben történjen. Az ugyanis közömbös a gazdasági verseny sérelme szempontjából, hogy az árut több fogyasztó vásárolja meg, vagy ugyanazon fogyasztók egyenként többet vásárolnak, mivel a végeredmény azonos: a vállalkozás – megtévesztő információ révén – nagyobb forgalmat ér el.
A GVH határozatában kiemelte, a vezetékes ivóvíz minősége (pontosabban az, amit a fogyasztó a minőségről feltételez) hatással van az ivásra felhasznált vezetékes ivóvíz mennyiségére. A kereskedelmi forgalomban kapható palackozott szénsavas és szénsavmentes ásványvizek ugyan még az ivási funkcióban sem tekinthetők a vezetékes ivóvíz versenytörvény szerinti ésszerű helyettesítő árujának, az azonban szintén nem vitatható, hogy a vezetékes ivóvizet a valóságosnál jobb minőségűnek gondolva a fogyasztók – minden egyéb körülményt változatlannak feltételezve – kevesebbet fogyasztanak a palackozott vizekből.
A GVH kialakult jogalkalmazási gyakorlata szerint a fogyasztók megtévesztésére alkalmas, ha a vállalkozás, áruja lényeges tulajdonságáról olyan felsőfokú jelzőt állít, amelyet nem tud hitelt érdemlően, objektív módon bizonyítani. Jelen ügyben a Fővárosi Vízművek nem tudta alátámasztani állítása valóságtartalmát, s ezért magatartása a versenytörvénybe ütközik.
A fentiek alapján a GVH Versenytanácsa megállapította a vállalkozás által elkövetett jogsértést, azonban – tekintettel a magatartás kismértékű várható piaci hatására – nem szabott ki versenyfelügyeleti bírságot.
Az ügy nyilvántartási száma: Vj-20/2006.
