A média a közelmúltban számolt be egy mozgáskorlátozott, kerekesszékkel közlekedő nő esetéről. A hölgy egy harmadik emeleti lakásból költözött egy földszintibe, de segítség nélkül így sem tud kijutni az utcára: számára a kapubejárónál, illetve a házban található néhány lépcsőfok leküzdhetetlen akadályt jelent. A problémát egy mobil rámpa segítségével szeretné megoldani, ám annak felállításához a ház közgyűlése nem járult hozzá.
Bár az országgyűlési biztos vizsgálati jogköre kizárólag hatóságok és közszolgáltatók eljárására terjed ki, tehát a társasházakra nem, az üggyel kapcsolatban a biztos szükségesnek látja hangsúlyozni a következőket.
A fogyatékkal élők a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú és egyenlő jogú tagjai. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.tv.) kimondja, hogy a fogyatékos személynek joga van a számára akadálymentes épített környezetre (5. § (1) bekezdés). Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy az akadálymentesítési kötelezettség csak közintézményekre vonatkozik, akadálymentesítés tekintetében a törvény magánszemélyek vagy társasházak számára nem határoz meg pozitív, tevőleges kötelezettséget. Ugyanakkor a Fot.tv 2. § (1) bekezdése szerint az államnak, a társadalom szervezeteinek és tagjainak (…) olyan körülményeket kell létrehozni, amelyben a fogyatékos emberek képesek lesznek teljesebb életre és a fogyatékosságukból fakadó terheik csökkenthetőek. Az Országgyűlés – ahogy azt a törvény preambulumában megfogalmazta – a Fot.tv.-t azzal a szándékkal alkotta, hogy a fogyatékos emberek hátrányait enyhítse, esélyegyelőségüket megalapozza, illetve a társadalom szemléletmódját alakítsa.
A Fot.tv.-ben megfogalmazott, az alkotmányos értékrendet tükröző és közvetítő követelményeknek, céloknak tehát a magánjogi viszonyokat is át kell hatnia. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság is kifejtette 11/1992. (III. 5.) számú határozatában: „Magyarország jogállammá minősítése ténymegállapítás és program egyszerre. A jogállam azáltal valósul meg, hogy az Alkotmány valóban és feltétlenül hatályosul. (…) Nemcsak a jogszabályoknak és az állami szervek működésének kell szigorúan összhangban lenniük az Alkotmánnyal, hanem az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez a jog uralma, ezzel lesz az Alkotmány valóságossá.”
A Fot.tv.-hez hasonlóan a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (Társasházi tv.) sem fogalmaz meg kötelezettséget a társasházi lakóközösség számára arra vonatkozóan, hogy a társasház általános használatát a mozgáskorlátozottságuk vagy más fogyatékosságuk miatt segítségre szoruló személyek számára is lehetővé tegyék. A Társasházi tv. 23. § (1) bekezdése szerint azonban, minden tulajdonostárs jogosult a közös tulajdon tárgyainak birtoklására és használatára, ez azonban nem sértheti a többi tulajdonostárs ezzel kapcsolatos jogát és jogos érdekét. Az idézett rendelkezésből levezethető, hogy a fogyatékkal élő embereknek a társasházi lakásuk megközelíthetőségéhez fűződő jogos érdekét a többi tulajdonostársnak a lehetőségekhez mérten méltányolnia kell. A másik oldalról ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a fogyatékkal élők érdekében végzett esetleges átalakítások sem sérthetik aránytalan mértékben a többi tulajdonostárs jogait és jogos érdekeit.
A Társasházi törvény idézett rendelkezése összhangban áll a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (Ptk.) a közös tulajdonról szóló rendelkezéseivel, valamint a tulajdonos jogaira és kötelezettségeire (Ptk. 99. § és 100. §) vonatkozó szabályokkal is. Mivel a társasház voltaképpen nem más, mint – a Ptk. 149. § alapján létrehozott – speciális közös tulajdon, az ügyben a Társasházi törvény háttérjogszabályaként a Ptk.-ban foglaltak is relevánsak. Különös tekintettel a Ptk. alapelveire, mely elvek áthatják a teljes polgári jogot és a hozzá kapcsolódó jogágakat egyaránt, és melyek funkciója, hogy segítséget nyújtsanak az egyes jogi normák értelmezésénél. Az ügy szempontjából kiemelkedő jelentőségű alapelvek a társadalmi rendeltetésének megfelelő joggyakorlás, a felek eljárására vonatkozó jóhiszeműség és tisztességesség, valamint a kölcsönös együttműködés (Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdés) követelménye, és legfőképpen a joggal való visszaélés tilalma. A Ptk. 5. § (2) bekezdése szerint joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra, különösen (…) a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására (…) irányul. Az Alkotmánybíróság 31/1998 (VI. 25.) számú határozatában rámutatott arra, hogy „a demokratikus jogállamokban a joggal való visszaélés tilalmának érvénye nem szorítkozik egyetlen jogágra, hanem e tilalom – az egyes jogágak sajátosságaitól függő formában – az egész jogrendszerben érvényre jut. A Magyar Köztársaságban az említett tilalomnak az egész jogrendszerre kiterjedő általános érvénye közvetlenül az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdéséből vezethető le”.
A társasház közös tulajdonban lévő részén az egyik tulajdonostárs által kezdeményezett akadálymentesítésnek a többi tulajdonostárs általi „leszavazása” tehát amellett, hogy joggal való visszaélésnek minősülhet, sértheti a kölcsönös együttműködés és a tisztesség követelményeit, ellentétes lehet a Ptk. 75–76. §-ban megfogalmazott, a személyhez fűződő jogok tiszteletben tartására vonatkozó előírással is, mely szerint e jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. A Fot.tv. 27. §-a szerint pedig amennyiben valakit fogyatékossága miatt jogellenesen hátrány ér, megilletik mindazok a jogok, amelyek a személyhez fűződő jogok sérelme esetén irányadók.
A társasház közös tulajdonú és használatú részeinek akadálymentesítése növelheti az ingatlanok értékét, és ezzel a társasház többi tulajdonosa (pl. kismamák, kerékpárosok) számára is pozitív következményekkel járhat. Amennyiben az akadálymentesítés építészetileg megvalósítható, a többi tulajdonos használati jogát aránytalan mértékben nem zavarja, a költségeket pedig az érdekelt tulajdonos maga viseli, nehéz olyan elfogadható indokot találni, amely alapján az akadálymentesítéshez való hozzájárulás – a többi tulajdonos részéről – jogszerűen megtagadható.
Az országgyűlési biztos hangsúlyozni kívánja, hogy bár az idézett törvényi rendelkezések szó szerinti akadálymentesítési kötelezettséget nem fogalmaznak meg magánszemélyek, közösségek, vagy társasházak számára, nem kétséges, hogy a fogyatékkal élők esélyegyenlőségének érdekében végzett akadálymentesítés megfelelő, alapos indok nélküli akadályozása elfogadhatatlan és ellentétes a Ptk. alapelveivel, a tulajdonosi jogok gyakorlására és a személyhez fűződő jogok tiszteletben tartására vonatkozó követelményekkel.
