A .eu doménnevek kapcsán kialakult első jogvita az a francia bíróság előtt indított peres eljárás volt, melyben az ellenérdekű fél szerint a felek közt kötött szerződések alapján nem lett volna lehetséges, hogy a belga védjegyjogosult bejelentse igényét az eurostar.eu internetes címre.
A párizsi bíróság elutasította a nála benyújtott keresetet azzal, hogy a felek közt fennálló, a párhuzamos névhasználat jogi feltételeit rendező szerződéses megállapodás megtiltotta a hasonló doménnév regisztrációját. Ezt követte az a választottbírósági eljárás, amely a Cseh Kereskedelmi Kamara mellett működő testület .eu ügyekben élvezett kizárólagos joghatóságán alapulva e testület előtt indult.
A felperes szerint a regisztrációs kérelmet rosszhiszeműen nyújtották be, mert ellentétes a felek közt fennálló szerződés általános céljával és az alperesnek általában sem volt jogalapja kérelmezni a doménnév bevezetését, hiszen védjegye ábrás szóvédjegy.
Az alperes szerint egy ábrán látható védjegyen szereplő szövegnek megfelelő doménre akkor tarthat igényt az ábrás védjegy jogosultja, ha az azon szereplő szöveg minden része szerepel a kérelmezett doménnévben és a szó maga nem ad alapot semmilyen félreértésre.
Az eljáró testület szerint a doménnév regisztrációjára a vonatkozó eljárási szabályoknak megfelelően került sor, mivel annak megadására a korábbi igénylő kérelmére került sor és a peres eljárás során a felperes által hivatkozott szerződés hatályosságát sem sikerült megfelelően igazolniuk a feleknek.. A tanács megjegyezte továbbá, hogy a regisztráció során az igényló félnek elektronikus úton kell igazolnia, hogy a kérelem jóhiszeműen került benyújtásra és nem sérti harmadik személy fennálló jogát.
