Az European Journal of International Law (EJIL) legújabb száma a nemzetközi igazgatási jogról ad átfogó képet azzal, hogy különböző szerzők véleményét adja közre a nemzetközi igazgatási technikák válfajainak és fejlődési lehetőségeinek bemutatásával.
A Kingsburry és Kirsch szerzőpáros azt emeli ki, hogy az új szabályozási tárgyak besodródása a klasszikus nemzetközi közjog áramába a nemzetközi kapcsolatok átgondolásának szükségességét veti fel. Beszélhetünk-e például nemzetközi igazgatási jogról egyáltalán, és ha igen, segít-e ez átértékelni a nemzetközi jog által szabályozott államközi kapcsolatokat?
Egyesek szerint a nemzetközi igazgatással eddig csak néhány állam nagykövetei és a Bécsi Szerződések foglalkoztak, míg az Egyesült Nemzetek Szervezete erről tulajdonképpen nem akar tudomást venni. Pedig egyes ipari szektorok kezdik kialakítani saját hozzáállásukat e területhez: nem csak az erdészet vagy a vízgazdálkodás területén érvényesülnek ma már a legtöbb piaci szereplőre kötelezően vonatkozó sztenderdek (ISO), de a Bázeli Bizottság révén a bankok is kialakították saját szabályaikat, például a tőkemegfelelési mutatók tekintetében.
Az EJIL különszáma végül nem teljesen válaszolja meg azt a kérdést, hogy mennyiben érdemes már most nemzetközi igazgatási jogról beszélni, de ráirányítja a figyelmet arra, hogy az ehhez sorolható normák kialakításában – egyelőre – a bíróságok fontosabb szerepet töltenek be, mint a hagyományosan nemzetközi jogalkotással foglalkozó más testületek.
