Az Európai Bíróság szerint a bűncselekmény miatt elítélt uniós polgárokkal szembeni német kiutasítási gyakorlat nagyrészt összhangban van a közösségi joggal.
Az uniós polgárság főszabály szerint biztosítja az Európai Unió tagállamainak állampolgárai számára a jogot, hogy egy másik tagállam területén tartózkodjanak. Az uniós polgárok szabad mozgásának rendkívüli jelentőségére tekintettel az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint még a bűncselekmény miatt elítélt uniós polgárok esetében is megengedhetetlen az olyan automatikus kiutasítás, amelynek során nem veszik figyelembe az elkövető személyes magatartását vagy az általa a közrendre jelentett veszélyt.
A Bizottság keresetet indított az Európai Bíróság előtt Németország ellen, mert az a véleménye, hogy mind a német idegenrendészeti jog, mind pedig a bűncselekmény miatt elítélt uniós polgárokkal szembeni német kiutasítási gyakorlat a közösségi jogba ütközik. A Bizottság kifogásolja a bűncselekmény miatti elítélés esetén a véleménye szerint a személyi körülmények figyelembevétele nélkül, automatikusan alkalmazott kiutasítást, illetve azt, hogy a kiutasítás elrendelésére a tartózkodási engedéllyel rendelkezők esetében – szemben a letelepedési engedéllyel rendelkezőkkel, akik csak “súlyos közrendi indokok” alapján utasíthatók ki – a közbiztonság és a közrend „egyszerű” indokai alapján kerül sor, hogy a kiutasítást a többi külföldivel szembeni visszatartó hatással indokolják, hogy a kiutasítás a családi élet tiszteletben tartásához való alapvető jog nem megfelelő figyelembevételével történik, illetve az azonnali végrehajtás elrendelését sürgősség hiányában is.
Az Európai Bíróság 2006. április 27-i ítéletében megállapítja, hogy a kérdéses német szabályozásból nem derül ki egyértelműen, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében a kiutasítás csak abban az esetben alkalmazható, ha a közrend olyan valóságos és kellően súlyos veszélyeztetése áll fenn, amely sérti a társadalom valamely alapvető érdekét, függetlenül attól, hogy az érintett személy letelepedési engedéllyel vagy csak tartózkodási engedéllyel rendelkezik. Így e tekintetben a Bíróság szerint Németország megsértette a közösségi jogot.
A Bizottság által felhozott további négy kifogást azonban a Bíróság nem megalapozottként elutasítja.
A Bíróság véleménye szerint ugyanis a Bizottság nem bizonyította, hogy más tagállam állampolgárának közrendi okból történő kiutasítása esetében a kérdéses személy viselkedését a német jogszabályokban és közigazgatási gyakorlatban nem veszik kellően figyelembe.
A Bíróság álláspontja szerint a Bizottság azon érvelése sem megalapozott, amely szerint a német idegenrendészeti hatóságok uniós polgárok kiutasításakor az érintett személyes magatartásán túlmutató szempontokat – ún. általános bűnmegelőzési szempontokat – vesznek figyelembe.
A családi élet tiszteletben tartásához való alapvető jog nem megfelelő figyelembevételével kapcsolatos kifogást illetően a Bíróság megállapítja, hogy a Bizottság nem bizonyította kellőképpen, hogy Németországban olyan állandó és általános jellegű igazgatási gyakorlat létezne, amely ellentétben áll a családi élet tiszteletben tartásához való joggal.
Végül, az azonnali végrehajtás sürgősség hiányában történő elrendeléséről szóló kifogást a Bíróság bizonyítottság hiányában szintén elutasítja.
(C-441/02 sz. ügy)
