A cél egy olyan törvényi paragrafus megalkotása volt, amely nem érinti hátrányosan sem a gazdaságilag fejlettebb országokból idetelepülő munkavállalókat, sem az elmaradottabb országokból érkező munkaerőt.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara munkajogi előadására amelyre számos magyar vállalat személyzeti felelősét vagy HR-menedzserét hívta meg. Az előadás központi témája a Munka Törvénye és annak 2006-os változása volt.
Az életbelépett törvénymódosítások közül az egyik legfontosabb, a külföldiek magyarországi munkavállalása kapcsán született meg. Csatári Mihályné, a Közép-Magyarországi Munkaügyi Felügyelőség osztályvezetője többek között erről számolt be a hallgatóságnak.
A Munkaügyi Felügyelőség főmunkatársa elmondta, hogy a törvénymódosításnál, a jogalkotó ezúttal nemzetközi magánjogi előírásokat vett alapul. A cél egy olyan törvényi paragrafus megalkotása volt, amely nem érinti hátrányosan sem a gazdaságilag fejlettebb országokból idetelepülő munkavállalókat, sem az elmaradottabb országokból érkező munkaerőt.
Törvény a nemzetközi munkaáramlásért
A leglátványosabb változás a rövid ideig Magyarországon dolgozó külföldi állampolgárokat érinti: az ő esetükben, 2006. január 1-től, az uniós irányadásoknak megfelelően, lehetőség nyílik arra, hogy magyar munkaadó és külföldi munkavállaló megállapodást kössenek arról, hogy melyikük nemzeti jogát veszik figyelembe a munkaszerződés rögzítésekor.
Ehhez azonban hozzátartozik egy feltétel, amely korlátozza a munkaadót, de ugyanakkor előnyös az alkalmazottra nézve: a törvény meghatározza, hogy még ha a külföldi munkavállaló által választott nemzeti jog szerint is járnak el a felek, a dolgozót nem érheti hátrányos megkülönböztetés a magyar kollegáival szemben az esetlegesen számára megállapított minimálbér és maximális munkaidő kapcsán. A törvény arról is rendelkezik, hogy amennyiben a külföldi munkavállaló által választott saját nemzeti törvényben az említett alapkritériumok kedvezőbbek a magyar munkajog peremfeltételeinél, abban az esetben szintén az előnyösebb feltételek vonatkoznak rá. Ha a realitásokból indulunk ki, az új törvényi előírások előnyösek például a román időszakos munkavállalók számára, hiszen a hazai foglalkoztatási keretek jobbak azoknál, amit otthon megszokhattak. Más a helyzet azonban az olyan fejlettebb országokból érkező alkalmazottaknál, mint például Franciaország, ahol 35 órás munkahét van érvényben, vagy Németország, ahol a minimálbér többszöröse a mienknek.
Bővebben: http://www.piac-profit.hu/?…
