Állampolgári bejelentésre az ORTT Panaszbizottsága megvizsgálta a Magyar Televízió Rt. 2006. február 2-án és 3-án sugárzott “Leszármazottak” c. műsorait.
Az eljáró tanács megállapította, hogy a kifogásolt műsorszám egy díjnyertes műalkotás, egy portréfilm bemutatása volt, amely a II. világháború után, a holokausztért viselt felelőssége miatt háborús bűnösként elítélt Endre László fiáról készült. A portréfilmben a bemutatott személy különösen durva antiszemita, cigányellenes, a holokauszt megtörténtét tagadó kijelentéseket tett. A filmből világosan kiderült, hogy a film alkotói a portré alanyának kijelentéseit és felfogását mélyen elítélik. A portréfilm azonban műfajából adódóan tág teret adott a portré alanyának, hogy nézeteit kifejtse, ami a film televízióban történő bemutatásával szemben különleges követelményeket támaszt, amelyeknek a műsorszolgáltató nem tett eleget.
Az eljáró tanács megállapította, hogy bár a műsorszolgáltató törekedett arra, hogy a nézőket felkészítse a film megtekintésére, a két nappal korábban sugárzott műsorelőzetes erre nem volt alkalmas, a film előtt bemondott két mondat pedig önmagában sem volt megfelelő.
Ha egy ilyen mondatokat tartalmazó filmet filmszínházakban mutatnak be, akkor a nézők nem kerülhetnek a televízió nem egyszer “foglyul ejtett” közönségének helyzetébe, hanem tudatos és tájékozott döntést hozhatnak arról, hogy megtekintik-e a filmet. Egy ilyen film televízióban történő bemutatása azonban csak akkor felelhet meg a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I törvényben foglalt, a gyűlöletkeltő, illetve különböző kisebbségeket sértő, előítéletesen, különösen származási alapon negatívan bemutató műsorokat tiltó rendelkezésének, ha közvetlenül a műsort megelőzően felkészítik a nézőket a műsor várható tartalmára, és közvetlenül a műsort követően részletesen elemzik annak tartalmát.
Az előzetes felkészítésnek és az utólagos elemzésnek a tájékozatlan néző számára is könnyen érthetően ismertetnie kellett volna a filmben elhangzottak történelmi körülményeit, figyelembe véve azt is, hogy a holokausztot követően évtizedeken át nem volt mód arra, hogy a magyar társadalom a történtekkel és saját felelősségével szembenézzen. Ezeknek a követelményeknek a műsorelőzetes nem felelt meg.
A film bemutatását közvetlenül megelőző felkonferálás első mondatában nem hangzott el az, hogy a deportált zsidók magyar állampolgárok voltak. A második mondat pedig arról szólt, hogy a portréfilm alanya a deportálásokért felelős államtitkár apjának a vele szemben felhozott vádak alóli tisztázására tette fel az életét, ami alkalmas annak a látszatnak a keltésére, mintha bármi vitatható volna a nevezett személynek a magyar holokauszt megtörténtéért viselt felelősségéből.
A műsorszolgáltatónak a műsort megelőzően és azt követően is egyértelművé kellett volna tennie azt is, hogy nem csak nem ért egyet a riportalany rasszista mondataival, de azokat visszataszítónak és megvetendőnek tartja.
