Az Európai Parlament e heti strasbourgi ülésén tárgyalja a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvet, amelynek két legvitatottabb pontja a származási ország elve, valamint az irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások köre.
A hét kétségkívül legfontosabb eseménye a szolgáltatásokról szóló irányelv vitája (2006. február 14.) és az arról történő szavazás (2006. február 16.) lesz. Az Európai Parlament két legnagyobb csoportja még a múlt héten (2006. február 9.) kompromisszumos megállapodást kötött a sok vitát kiváltó szolgáltatási irányelvről, melyeket most terjesztenek a plenáris ülés elé.
Az irányelv preambulum tervezete szerint “a belső piac egy olyan belső határok nélküli terület, amelyben biztosított a szolgáltatások szabad mozgása és a szabad letelepedés. Európa népei integrációjának erősítése, valamint a kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése érdekében kulcsfontosságú a szolgáltatási tevékenységek elé háruló akadályok megszüntetése a tagállamok között”.
Az EP szakbizottsága számos módosító indítvány fűzött az Európai Bizottság eredeti javaslatához. A képviselők módosítanák és átkeresztelnék a származási ország elvét, kivennék a jogszabály hatálya alól a közérdekű szolgáltatásokat, és a munkavállalók más országba történő kiküldetésére vonatkozó passzusokat is törölnék.
Az Európai Parlament két legnagyobb csoportja két hete kötött kompromisszumos megállapodást az irányelvről. A szocialisták raportőre Evelyne Gebhardt úgy nyilatkozott, hogy ésszerű megoldás született, amely a liberális és a protekcionista megoldások között helyezkedik el. A szolgáltatási irányelv sarokpontját, a származási ország elvét a mostani megállapodás szerint újrafogalmazzák. Az új verzió szerint minden az EU-ban alapított vállalatnak joga van ahhoz, hogy bármely más tagállamban szolgáltatásokat nyújtson és a tagállamoknak minden létező akadályt el kell törölniük, amivel a más tagállamokban alapított cégek találkozhatnak. Gebhardt kifejtette: ez azt jelenti, hogy a lengyel vízvezeték szerelő anélkül nyújthat szolgáltatást Franciaországban, hogy a francia hivatalok bármilyen felszerelést, anyagot vagy szakképesítést kérhetnének tőle, díjaikat maguk állapíthatják meg.
A munkavállalóikat kiküldő cégeknek azonban, meg kell majd felelniük a befogadó ország minimum munkaügyi, szociális és környezetvédelmi szabályainak, hogy elkerülhető legyen a sokak által emlegetett “szociális dömping”. A megállapodás ellenére a szolgáltatások irányelvről folyó vitának még koránt sincs vége. A néppárti képviselők szeretnék, ha a szociális szolgáltatások nem tartoznának majd a szabadon gyakorolható szolgáltatásfajták közé, de a többi “gazdasági érdekeket szolgáló” szolgáltatás igen. A szocialisták amellett érvelnek, hogy a közérdekű szolgáltatásokra, mint az oktatás vagy az egészségügy ne vonatkozzon a jogszabály.
A Parlament első olvasatban tárgyalja az irányelv tervezetet. A Parlamentben született döntéseket figyelembe véve az Európai Bizottság új tervezetet készít, amelyet átad a tagállamoknak.
