A parlament Javier Solana külügyi főmegbízott részvételével vitát tart a palesztin választások után kialakult helyzetről. Az EP állásfoglalást is elfogad a témában. A képviselők szavaznak a csomagolásokra vonatkozó uniós szabályozás egyszerűsítésével foglalkozó irányelvről, és várhatóan harmadik olvasatban elfogadják a közúti szállítójárművek vezetőinek munkafeltételeit meghatározó jogszabályokat.
Egy-egy jelentés foglalkozik a nemek közötti egyenlőség, a családon belüli erőszak, a postai liberalizáció, illetve a közös kül- és biztonságpolitika kérdésével.
A képviselők szóbeli kérdéseket tesznek fel a tanácsnak az EU Kuba-politikájával, illetve az uniós támogatások tagállami felhasználásának fokozottabb ellenőrzésével kapcsolatban.
Csomagolás-irányelv az EP-ben: 750 gramm kávé, 250 gramm barna cukor
Pár kivételtől eltekintve az Európai Bizottság eltörölné az egyes árucikkek csomagolásának méretére vonatkozó uniós szabályokat. Az EP szakbizottsága alapvetően támogatta az elképzelést, a fogyasztók védelme érdekében azonban rögzítené, milyen kiszerelésben lehet például tejet, vajat, rizs t és kávét árulni.
Két, az egyes termékek csomagolásásnak méretével foglalkozó irányelvet hatályon kívül helyezne, egyet pedig módosítana az a jogszabálytervezet, amelyet első olvasatban tárgyal az EP plenáris ülése. A parlamenti témafelelős Jacques Toubon (EPP-ED, francia).
Az Európai Bizottság „az érdekelt felekkel folytatott széles körű konzultációt és egy hatásvizsgálatot követően” 2004-ben azt javasolta, a felesleges túlszabályozás elkerülése, valamint a vásárlók és a gyártók igényeihez való jobb alkalmazkodás érdekében csökkentsék a minimálisra a kizárólag bizonyos kiszerelésekben árusítható előre csomagolt termékek körét.
Előzmények
A kiszerelések egységesítésének igénye még az 1960-as években vetődött fel. Akkoriban az előre csomagolt, illetve palackozott termékek névleges tömegére vonatkozó különböző nemzeti szabályok akadályozták az áruk szabad mozgását a tagállamok között.
A csomagolás méretével foglalkozó első közösségi jogszabály 1975-ből való. A belföldi használatra szánt termékeknél nem volt kötelező a harmonizáció, az országok közötti szabad forgalom előnyeit azonban csak a közösségi szabályoknak megfelelő termékek élvezhették. (Egyes árucikkek – például szeszesitalok – esetében azonban minden nemzeti szabályozást eltöröltek, és egységes csomagolási előírásokat vezettek be.)
A szabályozás a fogyasztói igények, vásárlási szokások változásával, az előírások egyre bonyolultabbá válásával idővel elavulttá, nehezen alkalmazhatóvá vált. Ezért javasolta a bizottság a jogszabályok egyszerűsítését.
Közúti szállítás: garantált pihenés, szigorúbb ellenőrzés
A mostani plenáris ülésen kerül harmadik olvasatban a képviselők elé a közúti szállítással foglalkozók munkakörülményeit szabályozó két jogszabály tervezete.
Az irányelv és a rendelet azt követően kerülhetett újra az EP plenáris ülésének napirendjére, hogy a tanács és a parlament delegációja megegyezésre jutott a vitás pontokról. Az egyik jelentős nézeteltérés a közúti áru- és utasszállító sofőrök munka-, illetve pihenőideje, a másik a jogszabályok betartásának ellenőrzése és a lehetséges szankciók körül alakult ki.
Pihenőidő
A tanácsi javaslat szerint a rendes napi pihenőidőnek egy megszakítás nélküli, legalább 11 órás időtartamnak kell lennie. A parlament legalább 12 órás pihenőidőt szeretett volna, végül azonban az egyeztető tárgyalások során elfogadta a tagállamok álláspontját. Az egyezségnek része lett az is, hogy a pihenőidő felosztható lesz két részre, egy legalább három és egy legalább kilenc órásra.
Ellenőrzés
Az EP kérésére szigorították a jogszabályok betartásának ellenőrzését is. A megállapodás szerint a tagállamoknak 2008-tól legalább a szabályozás hatálya alá eső járművezetők munkanapjainak két, 2010-től három százalékát kell majd ellenőrizniük. A tanács egy-egy évvel későbbre tűzte volna ki ezeket a célokat. A delegációk támogatták az analógról digitális útnyilvántartó készülékekre történő mielőbbi átállást is, utóbbiak adatait nehezebb ugyanis meghamisítani.
Szankciók
A tanács – arra hivatkozva, hogy ez nemzeti hatáskörbe tartozik – nem volt hajlandó elfogadni, hogy bármilyen formában is utaljanak a kiszabható büntetések harmonizálására. Végül hozzájárult azonban ahhoz, hogy az irányelvhez csatoljanak egy listát arról, mit kell az egész unióban az irányelv megsértésének tekinteni. Az Európai Bizottság nyilatkozatban vállalta, hogy az EP javaslatai alapján a későbbiekben részletes felsorolást készít. Az egész EU-ban az irányelv megsértésének fog minősülni mindenestre az egy, hat, illetve 14 napra engedélyezett vezetési idő legalább húsz százalékos túllépése; a napi, illetve heti pihenőidő, illetve a szünetek legalább húsz, illetve 33 százalékkal történő megrövidítése; valamint a követelményeknek nem megfelelő útnyilvántartó készülék (tachográf) használata.
Munkaidő-irányelv
A tanács a parlament akaratával szemben nem támogatta, hogy a jogszabályok utalást tartalmazzanak az elfogadásra váró munkaidő-irányelvre. A felek végül abban állapodtak meg, hogy a közúti szállítási direktíva preambulumában említést tesznek a munkaidő-irányelvről, mint amely fontos szerepet játszik a közúti biztonság és a közúti munkakörülmények fejlesztésében. Az egyeztetett szövegbe belevették azt is, hogy a vezető fáradságából adódó kockázatokkal kiemelten kell foglalkozni a munkaidő-irányelv végrehajtása során.
Előzmények
Az EP második olvasatban 2005. április 6-án fogadta el a jogszabályokat. A tanács 2005. szeptember 9-én tájékoztatta a parlamentet: nem tudja elfogadni az EP által megszavazott 35 módosító indítvány mindegyikét, ezért egyeztető bizottságot kell összehívni. A két delegáció végül december 7-én jutott egyezségre. A megállapodást a parlamenti tárgyalódelegáció 14-4 arányban fogadta el. A nemmel voksolók között volt a jelentéstevő Helmuth Markov (GUE/NGL, német) is. Õ azt mondta, nem tudja elfogadni a szöveget, amíg nem lesz egyértelmű kapcsolat a mostani szabályozás és a majdani munkaidő-irányelv között.
Utólagos tájékoztatás helyett előzetes konzultációt szeretne az EP a közös kül- és biztonságpolitikáról
Több beleszólást szeretne az EP az EU közös kül- és biztonságpolitikájába (kkbp). Az erről a területről készített tanácsi jelentést kommentálja a parlament az Elmar Brok (EPP-ED, német) által készített jelentésben.
A tanács 2005. április 25-én fogadta el a kkbp-vel és annak költségvetési kihatásaival foglalkozó 2004-es éves jelentését, amelyet két nappal később továbbítottak a parlamenthez.
A Brok-jelentés sérelmezi, hogy az EU-szerződés, valamint az 1999. május 6-ai intézményközi egyezmény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva a tanács előzetes konzultáció helyett rendre csak utólag értesíti a parlamentet a kkbp-be tartozó tevékenységekről. A képviselők az EP jogi szakbizottságával vizsgáltatnák meg, érdemes-e ezügyben az Európai Bírósághoz fordulni.
Az EP a szöveg tervezete szerint mindenesetre „tudomásul veszi” a tanács által 2005 áprilisában benyújtott 2004-es jelentést. Egyúttal „nyomatékosan sürgeti a tanácsot, hogy egy nyitottabb, áttekinthetőbb és kiszámíthatóbb közös kül- és biztonságpolitikát támogasson”. Ennek érdekében a képviselők szerint a tanácsnak a parlamenti külügyi bizottságban mindig be kellene számolnia az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsában történtekről, és „a kulcsfontosságú nemzetközi partnerekkel tartott magas szintű találkozókról”.
A képviselők szerint az európai alkotmányozási folyamat megtorpanása miatti „mérlegelési időszak”, kiváló alkalmat nyújt arra, hogy „még jobban meghatározzák és megvizsgálják” a kkbp, illetve az európai biztonsági és védelmi politika „területein esetleg fellépő hiányosságokat és azt, hogy e hiányosságokat hogyan lehetne kezelni”.
A parlament „kéri, hogy aktualizálják az Európai Unió biztonsági stratégiáját, megtartván polgári/katonai kettős módszerét és a megelőző jellegű szerepvállalás és a hatékony multilateralizmus alapvető fontosságú koncepcióit”.
A jelentés „hangsúlyozza NATO szerepének fontosságát Európa kül- és biztonságpolitikáján belül”, és kitér arra is, hogy a kkbp egyik fő célja Kína, India és Oroszország felelősségvállalásának növelése a globális kormányzásban.
A parlament szerint „a terrorizmus elleni harcot az unió egyik prioritásaként és külső tevékenysége kulcsfontosságú részeként kell kezelni”.
A jelentés a célok között szól többek között az emberi jogok védelméről, a szegénység, diszkrimináció és a súlyos betegségek elleni harcról. Az EP több figyelmet fordítana az illegális bevándorlás elleni küzdelemre, és az energiaellátás biztosítására is.
A jelentés a prioritások között sorolja a bővítés folytatását, a „valódi európai szomszédsági politika kialakítását”, a fokozott globális szerepvállalást, a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni küzdelmet.
Koszovó kapcsán az EP felszólítja a tanácsot, játszon szerepet abban, hogy a nemzetközi jog alapján konstruktív megoldást találjanak a tartomány jövőbeni státuszának rendezésére. A parlament szerint „az EU-nak készen kell állnia arra, hogy átvállalja a koszovói rendőrmissziót”.
A jelentés „hangsúlyozza, hogy az Oroszországgal jelenleg folytatott partnerség inkább gyakorlati, mint stratégiai jellegű, mivel a közös gazdasági érdekeket tükrözi, anélkül, hogy bármilyen haladást érne el az emberi jogok és a jogállamiság terén”. A képviselők felszólítják Moszkvát: csökkentse a kalinyingárdi körzetben tárolt fegyverek számát.
Az EP „aláhúzza a Kínával fenntartott kapcsolatok fejlesztésének szükségességét oly módon, hogy ne csak kereskedelmi és gazdasági téren történjék előrelépés, hanem az emberi jogok és a demokrácia ügyében is”
A szöveg a továbbiakban foglalkozik az izraeli-palesztin konfliktussal, az iraki helyzettel és az iráni kérdéssel is.
A parlament azt javasolja, hogy „a kkbp keretében végrehajtott katonai akciók közös költségei a közösségi költségvetésből származzanak, ezáltal megszüntetve a tagállamok kiegészítő költségvetésből vagy induló forrásokból való finanszírozás meglévő gyakorlatát”.
Az EP a palesztin választásokról
Az EU külügyi főmegbízottja, Javier Solana is részt vesz a palesztin választások után kialakult helyzettel foglalkozó európai parlamenti vitán. A képviselők várhatóan állásfoglalást is elfogadnak majd a témában.
Az Európai Unió minden bizonnyal kénytelen lesz felülvizsgálni palesztin-politikáját, miután a választásokat a terrorista szervezetként számon tartott Hamasz nyerte.
A Palesztin Hatóság az uniótól kapja a legnagyobb anyagi támogatást. Ennek mértékét egyébként az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. Az elmúlt évben az EU 70 millió eurót folyósított a palesztin önkormányzatnak, ezen kívül további pénzekkel támogatta például a menekülteket, az infrastruktúra és a szociális ellátás fejlesztését.
Évente 700-900 nő hal meg családon belüli erőszak miatt az EU-ban
Svéd, német és finn tanulmányok szerint a 16 és 67 év közötti nők legalább 30-35 százaléka egyszer fizikai vagy szexuális erőszak áldozatává válik, a nőket fenyegető erőszak elkövetője pedig általában családtag vagy élettárs – áll többek között Maria Carlshamre (ALDE, svéd) saját kezdeményezésű jelentésében.
A szöveg szerint „a férfiak által nőkkel szemben elkövetett erőszak fontos tényező abban, hogy a nők és a lányok szexuális és egyéb célú emberkereskedelem és prostitúció áldozatává válnak”. A jelentésben az áll, hogy „kutatások szerint a prostituált nők 65-90%-a már gyermekkorában vagy valamikor később szexuális visszaélések áldozatává vált”, az anyákkal szemben elkövetett erőszak pedig „hosszú távon negatívan befolyásolja gyermekeik érzelmi és szellemi egészségét”.
A jelentés utal arra, hogy Franco Frattini uniós biztos korábban kijelentette: „Európában a becslések szerint évente 700–900 nő veszti életét a hozzá közelálló személy által elkövetett erőszak következtében”.
A képviselők többek között azt szeretnék, hogy a tagállamok a nők elleni erőszakot tekintsék az emberi jogoknak „az egyenlőtlen nemi erőviszonyokból fakadó” megsértésének. Továbbá „állapítsanak meg összehangolt módszereket, definíciókat és feltételeket az Eurostattal, az alapjogi ügynökséggel, és a közeljövőben létrehozandó Esélyegyenlőségi Intézettel együttműködve, hogy összehasonlítható és összeegyeztethető adatokat gyűjtsenek az egész Európai Unió területén a férfiak által elkövetett, nők elleni erőszakra vonatkozóan”.
A parlament azt is kéri a tagállamoktól, hogy tekintsék bűncselekménynek a házasságon belül elkövetett nemi erőszakot, és ne fogadják el enyhítő körülményként a kulturális szokásokra történő hivatkozást például a női nemi szerv megcsonkítása, illetve a becsületgyilkosságok esetében.
A szöveg kiemelten foglalkozik az áldozattá váló nők védelmével.
A képviselők kérik a tagállamokat: „dolgozzanak ki a közvélemény érzékenységét fokozó és tájékoztató programokat a családon belül elkövetett erőszakról”.
Az EP arra kéri a bizottságot, hogy az „Alapjogok és Igazságszolgáltatás” általános program önálló részeként dolgozzon ki „Harc az erőszak ellen” programot is a 2007 és 2013 közötti időszakra.
EP-jelentés a nők és férfiak közötti egyenlőségről
A parlament növelné a nők szerepét a döntéshozó testületekben, és megkönnyítené a nők foglalkoztatását is. Ez áll többek között a nemek közötti egyenlőségről szóló saját kezdeményezásű jelentésben.
Az Edite Estrela (PES, portugál) által készített szövegben az EP „üdvözli a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozását, és reméli, hogy az meg fogja kapni a feladatai elvégzéséhez szükséges autonómiát és forrásokat”.
A parlament „aggodalmát fejezi ki a szexuális kizsákmányolás céljából zajló nőkereskedelem és a családon belüli erőszak növekedése miatt, és sürgeti a bizottságot, hogy tegyen lépéseket e folyamatok visszaszorítására”.
A képviselők azt is kérik a tagállamoktól, hogy biztosítsák, „a nyugdíjkonstrukciók ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést a nőkkel szemben”.
Az EP felkéri a tagállamokat, „oktatási rendszerükben ösztönözzék a fiatal nőket arra, hogy a nem hagyományos területeken folytassanak tanulmányokat”. A képviselők emellett intézkedéseket sürgetnek a nők munkavállalásának és magánéletének összeegyeztethetősége érdekében, „például gyermek-, idős-, és eltartottgondozási lehetőségek biztosításával, és rugalmasabb munkafeltételek kidolgozásával”.
A képviselők arra kérik a bizottságot és a tagállamokat, hogy „döntéshozó testületekben erősítsék a nők képviseletét, mivel ez alapfeltétele annak, hogy a nemek közötti egyenlőség elve valamennyi politikában hatékonyan érvényesüljön” – áll a jelentésben.
Jót tesz a postának a liberalizáció az EP szerint
A postai szolgálatatások liberalizálásának hatását elemzi a parlament elé kerülő saját kezdeményezésű jelentés.
Az EU-ban a postai szolgáltatások jelentős gazdasági súllyal rendelkeznek. 2002-ben mintegy 88 milliárd euró bevételt értek el, ami az unió GDP-jének 0,9 százaléka. Becslések szerint több mint 5 millió munkahely függ a postai ágazattól – áll a (2002-ben módosított, eredetileg 1997-es) posta-irányelv végrehajtásával fogalalkozó, Markus Ferber (EPP-ED, német) által jegyzett parlamenti jelentésben.
Az irányelv célja az volt, hogy fokozatos és ellenőrzött liberalizáció révén a hozzájáruljon a postaszektor egységes piacának kialakításához.
„A postai ágazat reformjai, valamint gazdasági és műszaki fejlesztései az Európai Unióban modernebb munkafolyamatokhoz és nagyobb fokú automatizáltsághoz vezettek. A minőség fokozására, a hatékonyságnövelésre és a nagyobb fogyasztóorientáltságra irányuló reformlépések jelentős pozitív fejlődést idéztek elő a postai ágazatban” – fogalmaz a szöveg.
A jelentés hozzáteszi ugyanakkor, hogy „a postai szolgáltatások verseny számára történő megnyitása nem mindig járt a postai ágazat foglalkoztatottsági szintjének megőrzésével”.
A képviselők szerint „a rendelkezésre álló adatok alapján a piac eddigi fejlődése pozitív fejleményekhez vezetett”.
Az EP „felhívja a bizottságot, állapítsa meg, lehetséges-e tartani a 2009-es időpontot a postai szolgáltatások belső piacának megvalósítása tekintetében, vagy szükséges-e újabb szakaszok kijelölése”.
Szigorúbban ellenőriznék a tagállamokban az EU-pénzek elköltését
Elégedetlenek a képviselők azzal, ahogy a tagállamok kezelik az uniós támogatások felhasználását, ezért szigorúbb ellenőrzést és fokozottabb tagállami felelősségvállalást szeretnének. Ezzel kapcsolatos szóbeli kérdést tesz fel a tanácsnak három képviselő, köztük a szocialista Fazakas Szabolcs.
Az uniós költségvetés közel nyolcvan százalékát kitevő támogatások felhasználását közösen irányítják az EU-intézmények és a tagállamok. Ez utóbbiaknál azonban – ahogy azt a parlament is már többször, például a 2003-as mentesítési eljárás során jelezte – komoly ellenőrzési, végrehajtási hiányosságok tapasztalhatók.
Az EP úgy vélte, „ezeket a problémákat kizárólag központilag kialakított ellenőrzéssel nem lehet megoldani, és a jelenlegi helyzet egyértelműen mutatja, hogy új eszközökre van szükség ahhoz, hogy a bizottság nagyobb betekintést kapjon a tagállamok irányítási és ellenőrzési rendszereibe”. A parlament az átláthatóság és az elszámoltathatóság elvei alapján azt javasolta, „hogy minden tagállam készítsen egy előzetes közzétételi nyilatkozatot, valamint egy éves utólagos igazoló nyilatkozatot az uniós források felhasználására vonatkozóan”.
A képviselők most szóbeli kérdésükben az iránt érdeklődnek, mit tett a tanács a probléma megoldására, illetve miképp vélekedik az előzetes és utólagos nemzeti nyilatkozatokról.
A kérdezők azt is meg szeretnék tudni, „megnevezi-e a tanács azokat a tagállamokat, amelyek ellenzik a nemzeti irányítási nyilatkozatok bevezetését”.
Kuba és az emberi jogok
Négy képviselő szóbeli kérdést intéz a tanácshoz: mi az EU álláspontja az emberi jogok tiszteletben tartásáról Kubában.
„Az Európai Parlament számára továbbra is felfoghatatlan, hogy eszményeikért és békés politikai tevékenységükért Kubában még mindig börtönbe zárnak embereket. Különösen elfogadhatatlan és megdöbbentő, hogy e politikai foglyok között vannak, akik nem kapják meg a számukra szükséges segítséget és rossz egészségi állapotban vannak. Néhányuk egyenesen haldoklik.” Így vezeti fel szóbeli kérdését négy liberális képviselő.
Szerintük a tanács által „a Castro-rezsim nyitottabb magatartásához fűzött remények nem teljesültek, sőt az emberi jogi helyzet tovább romlott”.
„Milyen kezdeményezésekre hajlandó az elnökség annak érdekében, hogy előmozdítsa Kubában az emberi jogok tiszteletét és a pluralista demokrácia kialakulását? (…) A tanács még mindig úgy véli, hogy új politikájának eredményei megnyugtatók és a kubai hatóságok irányában folytatott jelenlegi politikája a megfelelő megközelítés a kubai helyzet javítására?” – kérdezik a képviselők.
