Az Európai Bizottság “Róma I” néven nyilvánosságra hozta azt a jogszabálytervezetét, melyben a szerződésekből fakadó kötelmekre vonatkozó rendelkezések között meghatározásra kerülnek az internetes fogyasztói szerződésekre alkalmazandó jog szabályai is.
A tervezet szerint abban az esetben, ha egy szolgáltató internetes oldalon fellelhető ajánlata az ún. B2C viszonyok keretében (Business to Consumer, azaz olyan szerződések, melyekben az egyik fél fogyasztónak minősül) nem határozza meg az alkalmazandó jogot, akkor a létrejött szerződésre automatikusan a fogyasztó lakóhelyének joga lesz alkalmazandó.
E szabály azonban csak akkor érvényesül majd, ha a szolgáltatás abba a tagállamba irányul, ahol a fogyasztó lakik és a szerződés ún. távollévők között megkötött szerződésnek minősíthető. Nem lesz tehát automatikusan irányadó a fogyasztó lakóhelyének joga akkor, ha a szerződés tényleges megkötésére például csak a szolgáltató helyi képviseleténél kerülhet sor.
A szolgáltatók számára az esetleges visszaélésekkel szemben törvényi biztosítékot jelent, hogy a jövőben megilleti őket a fogyasztók által, azok lakhelyét illetően szolgáltatott információ ellenőrzésének joga.
A szabálytervezet azt is megállapítja, hogy az alkalmazandó jogra utalást mellőző, szellemi tulajdonjogot vagy iparjogvédelmet érintő szerződésekre azon szerződő fél lakóhelyének joga lesz alkalmazandó, aki más részére jogot ruház át vagy jogot keletkeztet. Hasonlóképpen, az adásvételre vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésekre az eladó, illetve a szolgáltatást nyújtó személyes jogát kell majd alkalmazni.
A szolgáltatók egymás közötti (közkeletűen: B2B, azaz Business to Business) kapcsolataiban a feleket továbbra is megilleti a szabad jogválasztás joga, amit a Bizottság jogszabálytervezete azáltal is megerősít, hogy lehetővé teszi a nem-állami jog (például az UNCITRAL által kidolgozott 1996-os elektronikus kereskedelmi modell-egyezmény) kikötését is.
