Az új versenyjogi alapelvek értelmében harminc millió euró értékhatárig nem kell állami segítségnek tekinteni a kifizetéseket, ha azokat a magánvállalatok közérdekű szolgáltatások nyújtására használják fel. Ezek tekintetében tehát már nincs szükség a Bizottság jóváhagyására.
A Neelie Kroes versenyjogi biztos által 2005 július 15-én bemutatott új alapelvek az európai igazgatás minden szintjét érintik, de különösen fontosak az államok számára.
A tagállamokban bevett gyakorlat, hogy számos esetben bízzák közérdekű szolgáltatások nyújtását, így szemétgyűjtést, vízszolgáltatást, szociális ellátásokat vagy kórházak, oktatási intézmények üzemeltetését magánvállalatokra.
Az önkormányzati testületek régóta vitatták annak helyességét, hogy az ilyen jellegű szolgáltatásokról szóló szerződéseket a Bizottságnak kellett jóváhagynia. Ez túl sok bürokratikus terhet rótt rájuk és rugalmatlanná tette működésüket.
Egész mostanáig nem léteztek jól körülhatárolt előírások arra nézve, hogyan kell kezelni a közérdekű szolgáltatások finanszírozásáról szóló szerződéseket. Frissen meghozott alapelveivel a
Bizottság ezeket a bizonytalanságokat akarja megszüntetni.
Az Európai Unió szabályozásában azonban még mindig hiányzik annak meghatározása, hogy mi is tekinthető pontosan közérdekű szolgáltatásnak. Kroes versenyjogi biztos szándékai szerint a tagállamokat kötelezi arra, hogy az ilyen jellegű szolgáltatásokról szóló listát 2006 júliusáig összeállítsák.
Kroes biztos 2005 június 6-án iránymutatást tett közzé annak érdekében, hogy egyszerűsítse az állami segítségnyújtásra vonatkozó szabályokat és célirányosabbá tegye azokat a munkalehetőségek biztosítása, a gazdasági növekedés és a szociális kohézió területén.
