Az Európai Bíróság első ízben mondta ki, hogy az Uniós jogi keretszabályozás intézkedéseit a nemzeti büntetőbíróságoknak is figyelembe kell venniük.
A Bíróság 2005. június 16-án hozta meg úttörő jellegű ítéletét, mely szerint az Európai Tanács keretszabályozásának a rendőrségi és bírósági bűnügyi együttműködésre vonatkozó döntéseit figyelembe kell venni a nemzeti bíróságok büntetőjogi ügyeiben.
A precedensértékű ügyben egy olasz óvónőt vádoltak meg a rábízott ötéves gyermekek bántalmazásával. Az olasz jog azonban nem teszi lehetővé a fiatal áldozatok számára a nem nyilvános bizonyítási és tanúskodási eljárást – tehát a gyermekeknek (a szexuális jellegű ügyeket kivéve) a teljes tárgyalóterem előtt, nyitott ülésen kellene megjelenniük. Az EU-keretszabályozás azonban a kicsinyek védelme érdekében a hasonló ügyekben különleges eljárási lehetőségeket biztosít.
Az Unió alapszerződése alapján a keretszabályozásban elfogadott döntéseknek nincs közvetlen hatályuk, azok tehát nem tekinthetők valós hivatkozási alapnak a nemzeti bíróságokon. Az Európai Bíróság azonban arra is rávilágított, hogy a keretszabályozás döntései már érvényesíthetők azokban a tagországokban, amelyekben azok hatással vannak a nemzeti jog értelmezésére. A Bíróság tovább ment, és elmondta, hogy ebben az ügyben „az olasz bíróságnak kötelessége a lehető legmesszebbmenőkig úgy értelmezni a nemzeti jog vonatkozó pontjait, hogy az megfeleljen a keretszabályozás szövegének és céljának.” A konkrét ügyben ez azt jelentette, hogy a még sebezhető áldozatoknak védelmet biztosítanak a tanúvallomás alatt.
Az Európai Bizottság szóvivője, Martin Selmayr szerint „ez a történelmi döntés számottevően erősítheti a bűnügyek terén kialakított hatósági és bírósági együttműködés jelentőségét.”
A C-105/03 ‘Pupino’ ügy ítélete online elérhető:
http://curia.eu.int/…n/gettext.pl?…()
