Az Alkotmány francia elutasítása után valószínű, hogy az EU vezetői az alapszerződés egyes elemeit “kimentik” – áll a Weber Shandwick elemzésében. A dokumentum a “nem” következményeit elemzi, és vázolja a lehetséges forgatókönyveket.
A Weber Shandwick elemzése szerint a “nem” kampánynak sikerült egyesítenie a szélsőjobboldali erőket, a globalizációt ellenző csoportokat, sőt a szocialisták 59 százalékát is maguk mögé állították. Ugyanakkor a kormányerőket preferáló szavazók 75 százaléka mondott igent az Alkotmányra.
Franciaország
A szavazás nem csak az európai integrációra, hanem a francia belpolitikára is rányomja bélyegét. Az elemzés szerint a negatív eredmény minden bizonnyal felbillenti a 2007-ben esedékes elnökválasztás előtti politikai egyensúlyt. Bár Chirac nem mond le, hatalma nyilvánvalóan csökken majd. Az elemzés azonban rámutat: Chirac-nak eddig mindig sikerült a politikai vereségekből felállnia.
A Jean-Pierre Raffarin helyére kinevezett új kormányfő, Dominique de Villepin egyik legsürgetőbb feladata az Alkotmány kampánya alatt felvetődött szociális kérdések megoldása lesz. Ezek közül az egyik legégetőbb a növekvő munkanélküliség kezelése.
Az Alkotmány elutasítása a szocialista pártban egyben azt is jelenti, hogy az alapdokumentumot ellenző Laurent Fabius – aki Mitterrand elnöksége alatt miniszterelnök is volt – esélyessé vált a párt vezető pozíciójára, és ő lehet a 2007-es elnökválasztás szocialista jelöltje.
Európa
Az EU Alkotmánya csak akkor léphet életbe, ha azt mind a huszonöt tagország ratifikálja 2006 októberéig. A ratifikációs folyamat leállításához az EU állam- és kormányfőinek egyhangú döntése szükséges.
Bár technikailag elképzelhető lenne, hogy Franciaország még egy népszavazást tart a fennmaradó időszakban, ezt nem csak a nyilatkozatok, de a 2007-es elnökválasztás közelsége is majdnem kizárttá teszi.
Az elemzés szerint Franciaországnak azonban jelenleg több lehetősége is adódik egy második népszavazás megrendezésén kívül. A dokumentum szerint Franciaország kiléphet az EU-ból, bár ennek esélye csekély, ráadásul a kilépés mechanizmusát pont az Alkotmány fekteti le. Egy másik forgatókönyv szerint az Alkotmányt újra lehet tárgyalni, amely azonban szintén valószínűtlen, hiszen már kilenc tagország ratifikálta a szerződést. Ráadásul az Alkotmány kimunkálása 16 hónapba telt, a konvent és a kormányközi konferencia keretében. Az is erősen kétséges, hogy egy új szöveg minden tagállam igényeit kielégítené.
Az elemzés elképzelhetőnek tartja azonban, hogy a tagállamok állam- és kormányfői az Alkotmány néhány részét „kimentik”. Valószínűleg a szavazások leegyszerűsítését célzó intézkedéseket megvalósítják, a külügyminiszteri posztot és a diplomáciai szolgálatot az Alkotmány sikertelen ratifikációja ellenére is létrehozzák. Az EU az esetleges változásokig a nizzai szerződés szerint működik tovább, ami azonban azt jelenti, hogy a többségi szavazást nem terjesztik ki több politikára.
A dokumentum azt jósolja, hogy a többi tagállam, amely már kitűzte népszavazását az Alkotmányról, folytatja a ratifikációt, bár a szerdán (2005. június 1.) esedékes holland szavazás is elutasításba torkollhat. A francia “nem” akár dominóhatást is kiválthat a népszavazásokon – írja a dokumentum.
Vita a közös jövőről
Az EU vezetői várhatóan a június 16-17-ei EU csúcson hoznak döntést a következő lépésekről.
Ahogyan a Maastrichti és a Nizzai Szerződés elutasítása után is történt, hosszas önvizsgálat következhet, amely érintheti majd a következő időszak pénzügyi perspektíváit, valamint a török csatlakozást. Az is elképzelhető, hogy az EU veszít majd befolyásából a nemzetközi színtéren.
A dokumentum szerint az EU az Európai Gazdasági Közösség 1957-es megalakulása óta legnagyobb válságát éli most meg. Meglepően azonban, most egész Európa és nem csak az elitek vitáznak a közös jövőről.
