A fogyasztói érdekeket több szervezet és hivatal is képviseli, ezek mind más mechanizmusok alapján működnek, és persze más és más hibákat lehet felfedezni a működésben.
Annak ellenére, hogy az egységes hírközlési törvény két évvel ezelőtti megjelenése óta eltelt időszakban számos, több előfizetőt is érintő vitás ügy került nyilvánosságra, a hírközlési fogyasztói érdekvédelem a mai napig botladozónak tűnik: jogilag kikezdhetetlen, de nyilvánvalóan etikátlan ügyekben nincs elmarasztalás, a szolgáltatók egymás közti civakodásának pedig mindig a felhasználó látja a kárát: mire a bíróság, vagy más hatóság igazat ad valamelyik vállalkozásnak, hetek, hónapok telnek el, az előfizetők pedig hozzáférés nélkül maradnak.
Hogy mitől, vagy miért nem működik jól a távközlési fogyasztóvédelem, azt nehéz egy mondatban összefoglalni. A fogyasztói érdekeket több szervezet és hivatal is képviseli, ezek mind más mechanizmusok alapján működnek, és persze más és más hibákat lehet felfedezni a működésben.
A jogi körülbástyázottság egyre alaposabbnak mondható. Noha már a 2001-es egységes hírközlési törvényben is észlelhető volt a fogyasztóvédelmi szemlélet
- különösen a fogyasztók tájékoztatása kapcsán –, az idén január 1-jével hatályos elektronikus hírközlési törvényben sok korábbi előírást pontosítottak, csiszoltak, mi több, egy új intézményt, a hírközlési fogyasztói jogok képviselőjét is törvénybe emelték (ezzel egyébként még adós a Nemzeti Hírközlési Hivatal: noha február végére ígérték a képviselő kinevezését, ez még nem történt meg).
A cikk teljes terjedelmében az alábbi címen olvasható:
http://www.hwsw.hu/oldal.php3?…
