Sok evás vállalkozó számára az országhatárnál véget ér a lehetőségek tárháza az áfatörvény balszerencsés módosítása miatt. Az evás énekesek, zenekarok, sportolók, oktatók, tudósok csak itthon és harmadik országban, vagyis az unió területén kívül koncertezhetnek, játszhatnak, taníthatnak.
Más tagországbeli tevékenységükhöz ugyanis uniós adószámra lenne szükségük, amellyel evás társaság nem rendelkezhet.
Az adótörvény módosítása elvben nagy szabadságot ad az evát fizetőknek, ők uniós adószám nélkül is nyújthatnak szolgáltatást külföldiek számára. E rendelkezés alapján hazánk a szolgáltatók adóparadicsoma is lehetne. Így bármely itt bejegyzett és az evába bejelentkezett vállalkozás számlázhatna külföldieknek Az áfa-törvény azonban megnehezíti e lehetőség kiaknázását: az itt leírt kivételek alapján művészek, sportolók külföldi fellépéseiknél nem adózhatnak az eva szerint. Ha más országban lépnek fel, a fellépés díját az ottani állam rendszere szerint kell megfizetniük, ehhez uniós adószámra van szükségük. Ennek igénylésekor elveszítik az eva-jogosultságukat.
Azok is pórul járhatnak, akik csak itthon dolgoznak. Bizonyos esetekben ugyanis nekik sem az eva szerint, hanem a megbízást adó társaság székhelye alapján kell adózniuk. Vagyis ha egy francia cég hazánkban megbíz egy társaságot, hogy tolmácsoljon, a tolmács a francia adószabályok alapján kénytelen leróni a közterhet, amelyhez szintén közösségi adószámra lenne szüksége. Nincs ez másként a bérbeadásnál – kivéve az ingatlanbérlést –, a reklámszolgáltatásoknál, tanácsadásnál, munkaerő- kölcsönzésnél, telekommunikációs szolgáltatásnál sem.
Ha a fent említett francia társaság egy film leforgatásával bízna meg egy hazai operatőrt, ő evásként nem vállalhatná el a munkát. Kivételt jelentene a mozifilm hazai forgatása, ezt ugyanis némi jóindulattal bele lehet tuszkolni a „művészet” kategóriába, s ebben az esetben – ahogyan egy énekes – a tevékenység helyszínén, itthon, evázva adóztatandó. Más kérdés, mekkora bonyodalmat okozna, ha több helyszínen, több országban forgatnák a filmet. De komoly dilemmát okozhat majd az is, hogy a külföldi megrendelésre itthon készített tévéfilm vagy rádiójáték miként adható el művészetként.
