Az ún. szellemi szabadfoglalkozású adószámos magánszemély a társadalombiztosítási jogszabályok (Tbj.) rendelkezési szerint nem biztosított, az általa megszerzett jövedelem önmagában nem képez járulékalapot.
Biztosítottnak minősülhet azonban az adószámos magánszemély, amennyiben díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzi a tevékenységét.
A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál a biztosítási kötelezettség létrejötte külön feltételhez kötött, mégpedig ahhoz, hogy az e tevékenységből származó járulékalapot képező jövedelem elérje a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, naptári napokra annak harmincad részét. Amennyiben a járulékalapot képező jövedelem a meghatározott összeghatárt eléri, a járulékalapot képező jövedelem után a járulékfizetési kötelezettséget teljesíteni kell.
Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok e tekintetben: a megbízási- és a felhasználási szerződéses jogviszony, az egyéni vállalkozónak nem minősülő személy vállalkozási jellegű jogviszonya.
Megbízási jogviszony keretében személyesen munkát végzők:
A megbízási jogviszony a Polgári Törvénykönyv által szabályozott jogviszony. A megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. A megbízást a megbízó utasítása szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. A megbízott a megbízó utasításától csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód, ilyen esetben a megbízót haladéktalanul értesíteni kell.
A megbízó díj fizetésére köteles, kivéve, ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból arra lehet következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta. A díj a szerződés megszűnésekor esedékes. A megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A jogviszony sajátossága tehát, hogy a megbízott csak az ügy ellátására és nem eredmény elérésére köteles, a rábízott ügyet azonban kellő gondossággal köteles ellátni.
Vállalkozási jellegű jogviszony alapján munkát végzők:
Vállalkozási jellegű jogviszony alapján, az egyéni vállalkozónak nem minősülő személy valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására vállal kötelezettséget. Lényegében tehát, olyan munkavégzésre irányuló jogviszony, amelynek keretében az adott utasításban meghatározott munkaeredményt el kell érni. A jogviszony alapján munkát végző bizonyos vállalkozási kockázatot is vállal, saját anyagát és eszközeit is bevonja a munkavégzésbe, ez azonban nem biztosítást érintő ismérv. A megrendelő a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles.
Felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végzők:
A felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végző személynek a szerzői jogról szóló törvény védelme alá tartozó mű, alkotás szerzője, az irodalmi, tudományos, ismeretterjesztő előadás előadója és az előadóművész, foglalkoztatónak pedig a felhasználási szerződésben meghatározott felhasználó minősül.
A biztosítás megállapításakor csak a felhasználási szerződés szerinti személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. Az Szjt. szerinti vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj nem képez járulékalapot, ezért azt a biztosítás megállapításánál sem kell figyelembe venni.
A biztosítási kötelezettség elbírálásánál a megbízási jogviszonyra vonatkozó szabályokat (Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pont) kell alkalmazni.
A biztosítási kötelezettség elbírálása:
Az említett jogviszonyokban foglalkoztatott személyek biztosítási kötelezettségének létrejötte a minimálbérhez igazodó összeghatárhoz kötött.
A biztosítási kötelezettség a foglalkoztatottra akkor terjed ki, ha az e tevékenységből származó járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegének 30 százalékát (2002. február 1-jétől a havi 15.000,-Ft-ot), naptári napokra annak harmincad részét (2002. február 1-jétől a napi 500,-Ft-ot).
Járulékalapot képező jövedelmek:
Járulékalapot képeznek azok a jövedelmek, amelyek a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint önálló vagy nem önálló tevékenységből származnak és az összevont adóalapnak olyan részét képezik, amelyeket az adóelőleg megállapításánál figyelembe kell venni, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti kisösszegű kifizetések, a személyi jövedelemadóról szóló törvény 69. §-ában meghatározott természetbeni juttatások, ide nem értve a 69. § (5) bekezdésének b) pontjában említett ajándék, illetve reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást.
A felsorolt személyi körben, főleg a szerződéses jogviszonyoknál jellemző, hogy a szerződéses vagy megbízási időtartam nem teljes naptári hónapot ölel fel (pl. április 1-30-ig), hanem a megbízás töredék hónapra vagy teljes hónap(ok)ra és töredék hónapra szól (pl. április 16-tól június 15-ig). Ilyen esetekben kétféle eljárást lehet követni.
· Ha a szerződésben, megbízásban foglaltak teljesítése folyamatos és az elszámolás havonta megtörténik, a biztosítási kötelezettséget havonta kell elbírálni.
Amennyiben teljes naptári hónapra számolták el a járulékalapot képező jövedelmet, akkor azt kell megvizsgálni, hogy a jövedelem összege eléri-e az előzőekben említett havi összeghatárt, ha igen a jövedelem után a járulékfizetési kötelezettséget teljesíteni kell.
Ha a járulékalapot képező jövedelem kifizetése nem teljes hónapra, hanem annak egy részére történt, akkor a járulékalapot képező jövedelmet el kell osztani a töredék hónap naptári napjainak a számával, az így megkapott naptári napi összeg alapján kell megállapítani a biztosítási kötelezettséget.
Példák:
1. április 11-30-ig a járulékalapot képező jövedelem 6.000,-Ft, amelyet el kell osztani 20 naptári nappal, az eredmény napi 300,-Ft, így a biztosítási kötelezettség nem terjed ki a foglalkoztatottra;
2. ha a járulékalapot képező jövedelem összege április 16-30-ig 15.000,-Ft, akkor a 15 napos osztószám használatával napi 1.000,-Ft-ot kapunk, amelynek figyelembevételével a biztosítási kötelezettséget meg kell állapítani.
· Abban az esetben, ha a jövedelem kifizetésére csak a szerződésben foglaltak teljesítését követően kerül sor, akkor a járulékalapot képező jövedelmet a szerződés, megbízás időtartamának naptári napjai számával kell elosztani (lásd: előző bekezdés példáit), az így kapott napi összeg alapján kell megállapítani, hogy a biztosítási kötelezettség kiterjed-e a foglalkoztatottra vagy sem.
A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál, ha a biztosítás kötelezettség megállapítható, a járulékfizetési kötelezettséget is meg kell állapítani.
Az igazolt költséget, illetőleg a 10 százalékos mértékű költséghányadot nem kell járulékalapként figyelembe venni:
Ennél a csoportnál figyelemmel kell lenni a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseire is, amely szerint egyes esetekben (pl. megbízási jogviszony) a tételes költségelszámolás vagy a 10 százalékos költséghányad-csökkentés érvényesíthető. A tételes költségelszámolásnál a járulékalap meghatározása tekintetében maximum 50 százalékos rész vehető figyelembe.
A kisösszegű kifizetés eltérő szabálya:
A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az önálló tevékenységből származó, egy szerződés alapján 5.000,-Ft-ot meg nem haladó kisösszegű kifizetések esetében a magánszemély nyilatkozhat arról, hogy ezt a jövedelmét nem kívánja az összevont adóalap részének tekintetni, hanem a jövedelem egésze után kíván 40 százalékos mértékű személyi jövedelemadót fizetni. Kisösszegű kifizetéseket általában a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál (pl. megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony) eszközölnek. Ebben az esetben a megszerzett jövedelem egészét kell a biztosítási kötelezettség megállapításánál alapul venni, ha a biztosítási kötelezettség létrejön, akkor a kisösszegű kifizetés járulékalapot képez.
A járulék és a tételes egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség:
A szellemi szabadfoglalkozást folytató magánszemélyek biztosítási jogviszonyát az előbb ismertetett szabályok szerint el kell bírálni, amennyiben a foglalkoztatottra a biztosítási kötelezettség kiterjed a járulék és a tételes egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettséget az általános szabályok szerint meg kell állapítani.
A járulékalapot képező juttatás után 2003. január 1-jétől 29 százalékos mértékű társadalombiztosítási, 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási és 8,5 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot kell fizetni.
Amennyiben a szellemi szabadfoglalkozást folytató magánszemély magánnyugdíj-pénztárnak a tagja, 1,5 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot és 7 százalékos mértékű tagdíjat fizet.
A saját jogú nyugellátásban részesülő foglalkoztatottól egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot levonni nem kell.
A tételes egészségügyi hozzájárulás összege 2003. január 1-jétől havonta 3.450,-Ft, naptári napokra 115,-Ft.
[Arra az időtartamra, amelyre a szellemi szabadfoglalkozást folytató személy biztosítási kötelezettsége megállapítható és nincs más biztosítási jogviszonya, mint magánszemély nem köteles a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér után 11 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot fizetni.]
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség:
Amennyiben a biztosítási kötelezettség nem terjed ki a foglalkoztatottra, a járulék és a tételes egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség nem állapítható meg, viszont az e tevékenységekből származó jövedelmek a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az összevont adóalap részét képezik, így utánuk az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény rendelkezése szerint a foglalkoztató (kifizető) 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni.
Figyelembe kell azt is venni, hogy a felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végző személynek a szerzői jogról szóló törvény védelme alá tartozó művével kapcsolatban a vagyoni jog ellenértékeként kifizetett díj után járulékfizetési kötelezettség nincs és az ilyen címen kifizetett összeget a biztosítási kötelezettség elbírálásánál sem lehet figyelembe venni, de az ilyen címen kifizetett juttatás is az összevont adóalap része, azaz 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapot képez.
A vázoltak rámutatnak arra, hogy a társadalombiztosítási jogszabályok nem veszik számításba az ún. szellemi szabadfoglalkozást folytató magánszemélyek önálló adószámát.
