Az európai parlamenti választás idehaza most készülő rendjének kialakításában Magyarországnak meglehetősen tág mozgástere van. Minden EU-tagállam maga szabályozza ugyanis a választás rendjét, így nem meglepő, hogy komoly különbségek vannak a tizenöt ország rendszerében.
A legtöbb tagállam egyetlen választókörzetnek számít, ám Belgiumban például külön területnek számít a vallon, a flamand, illetve a német ajkú országrész, valamint Brüsszel. Ugyancsak több körzetre oszlik Olaszország, Írország és Nagy-Britannia is, Németországban pedig a választók vagy a tartományi, vagy a szövetségi listára szavazhatnak. Egyes államokban zárt, másutt preferenciális pártlistákra voksolhatnak a polgárok, Írországban és Észak-Írországban viszont egyéni jelöltek között dől el az EP-mandátumok sorsa.
Öt tagország minimális küszöböt ír elő a képviselői posztok elnyerésére: Francia- és Németországban legalább öt, Ausztriában és Svédországban négy, Görögországban három százalékot kell összegyűjtenie egy pártnak ahhoz, hogy képviselői Strasbourgba utazhassanak. Az Európai Parlament ezzel kapcsolatban előírja, hogy a bekerülési küszöb nem lehet öt százaléknál magasabb.
A jelöltek a legtöbb országban bizonyos számú hazai vagy EP-honatya, illetve ennek hiányában bizonyos számú állampolgár támogatásával indulhatnak a megméretésen. Olaszországban és Dániában ugyanakkor automatikusan listát állíthatnak azok a pártok, amelyek az előző nemzeti és/vagy európai választásokon bizonyos szint felett teljesítettek.
Az EP-honatyák mandátuma egységesen öt év, a választásra pedig minden országban a 18 év feletti lakosok jogosultak. A választhatóságra ugyanakkor a legtöbb helyen magasabb, 21-25 év közötti korhatárt állapítanak meg. Franciaországban, Nagy-Britanniában, Írországban és Hollandiában kauciót kell letennie a jelöltet állító pártnak (Hollandiában csak az EP-ben még nem képviselt erőknek). Ezt néhol automatikusan, másutt a választási eredmény függvényében kapják vissza.
