Továbbra sincs megállapodás az Egyesült Államok és az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatképes többsége között abban a tekintetben, hogy miként lehet mentesíteni a most alakuló Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) előtti eljárás alól azokat a békefenntartókat, akiknek a hazája nem csatlakozott az ICC létrehozásáról szóló, 1998-ban Rómában kidolgozott megállapodáshoz.
Az ICC arra hivatott, hogy állandó jellegű nemzetközi ítélkező fórumként eljárjon az ez év július 1. utáni háborús bűnök, emberiség elleni bűncselekmények, népirtások, illetve egyéb súlyos, tömeges emberi jogsértések ügyeiben akkor, ha az elkövető személy saját országa nem tud vagy nem akar eljárni az egyén ellen. Abban különbözik a szintén Hágában – immár évek óta – működő törvényszéktől, hogy azt kifejezetten a délszláv háborúk során elkövetett cselekmények ügyeiben történő eljárásra hozták létre. Az ENSZ egyik főszervének számító, ugyancsak hágai Nemzetközi Bíróságétól pedig abban tér el a szerepe, hogy az nem egyéneket von felelősségre a büntetőjog eszközeivel, hanem államok egymás közti vitáiban jár el. Az Egyesült Államok nem csatlakozott az ICC-hez, mert attól tart, hogy a Washingtonnal ellenséges államok politikai megfontolásokból, hamis állítások alapján próbálhatják majd bűncselekményekkel vádolni és az ICC elé citálni azokat az amerikaiakat, akik bárhol a világban küldetést hajtanak végre.
A mostani BT-vita annak kapcsán robbant ki, hogy elvben már lejárt a boszniai nemzetközi békefenntartó küldetés megbízatása, és a meghosszabbítás feltételeként az amerikaiak azt szeretnék elérni, hogy a küldetésben – valamint minden más nemzetközi békefenntartó küldetésben – részt vevő állampolgáraik (katonák és polgári személyek egyaránt) mentesek legyenek az ICC előtti felelősségre vonás alól. Ellenkező esetben Washington kivonulhat a nemzetközi békefenntartó küldetésekből. Az eredeti amerikai követelés az volt, hogy az olyan országok állampolgárait, akiknek a hazája nem írta alá a római alapító okmányt, általános szabályként eleve vegyék ki az ICC hatásköréből. Ezt az igényt azonban a nemzetközi közösség nagy része elutasítja, és a kérdésben az Egyesült Államok hagyományos nagy szövetségese, az Európai Unió sem osztja az amerikai véleményt. A római alapító okmány 16. cikkelye kimondja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyes ügyekben – eseti mérlegelés alapján – kérheti az ICC-től, hogy az 12 hónappal halassza el a büntető eljárás megindítását. Az Egyesült Államok a minap – e 16. cikkelyre alapozva – úgy módosította eredeti kérését, hogy a BT határozatban mondja ki: az ICC alapító okmányához nem csatlakozott államok polgárai ellen kezdeményezett ICC-eljárást minden esetben el kell halasztani egy évvel, és ez a halasztás évente megújítható lenne.
Az új amerikai javaslat azonban egyelőre nem elégítette ki a Biztonsági Tanács szükséges többségét. A franciák ellenjavaslatot dolgoztak ki, amely szerint az ICC-nek minden olyan esetben értesítenie kell a BT-t, amikor olyan személy ellen kíván eljárást indítani, akinek a hazája nem részese a római alapító okmánynak. Az ilyen értesítések nyomán a BT eseti döntést hozna. A csütörtöki BT-ülésen kiderült, hogy a tizenöt tagú testület tagállamai közül Írország, Norvégia, Kolumbia, Mexikó és Mauritius egyaránt úgy véli, a francia javaslat jobban tükrözi a 16. cikkely szellemiségét, mint az amerikai javaslat. Az amerikaiaknak tehát eddig hat BT-tagországot nem sikerült meggyőzniük. Ez elvben nem akadályozná az amerikai javaslat elfogadását (ugyanis a testületben kilenc igenlő szavazat kell a határozathozatalhoz), de a hat ellenkező ország közül az egyik – nevezetesen Franciaország – a kiemelkedő jogokkal rendelkező öt állandó BT-tag egyike, s mint ilyennek, vétójoga van, tehát ellenzése mellett nem lehet érvényes határozatot hozni. Sir Jeremy Greenstock brit ENSZ-nagykövet, a BT soros elnöke így az ülés után tett nyilatkozatában kénytelen volt lehűteni a várakozásokat: immár nem reméli a pénteki határozathozatalt, csak abban bízik, hogy esetleg jövő hétfőig sikerül megállapodni a kölcsönösen elfogadható határozati szövegben.
