egységes jogértelmezésre lenne szükség
A közösség elleni izgatás, az egyes csoportok elleni gyűlöletre uszítás büntetőjogi megítélését vették górcső alá a Magyar Kriminológiai Társaság napokban tartott, Gyűlöletbeszéd címet viselő tanácskozásán. E témában – állapították meg – meglehetős zűrzavar alakult ki a jogalkalmazók körében, az egységes jogértelmezés kialakításához éppen ezért törvényhozási lépésekre van szükség.
A közelmúltban történtek tanulsága, hogy bár a kérdés szabályozása alkotmányos, de nem megnyugtató – fejtette ki a jogászfórumon Márki Zoltán, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője.
Megítélése szerint a közösségi elvárásokkal nem mindenben találkozik a jogalkalmazás, és a törvényhozásra vár a feladat, hogy kiutat mutasson ebből a helyzetből. Erről hónapok óta szakmai egyeztetést folytat az Igazságügyi Minisztérium, a Legfőbb Ügyészség és az etnikai és kisebbségi jogok országgyűlési biztosa – mondta el Márki Zoltán.
A “szóbűn”-nek, vagyis az emberi méltóság aljas, bármilyen nem tettleges módon történő megsértésének büntetőjogi szankcionálása a kérdés – hangsúlyozta.
– A lelki sérelem gyakran jobban fáj, mint a testi, és ez utóbbit minden formájában szankcionálja a Büntető törvénykönyv. A félmegoldás nem megoldás, ez a tárca szakmai és érzületi álláspontja – fogalmazott az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője.
Szabó András nyugalmazott alkotmánybíró, a társaság elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a véleményszabadság bizonyos esetekben történő korlátozása nemcsak alkotmányos, de nemzetközi jogi kötelezettség is.
A Magyarországon több mint harminc éve hatályban lévő “Faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről” szóló egyezmény kimondja, hogy az egyezményben részes államok vállalják: büntetendő cselekménnyé nyilvánítják a faji gyűlöletre való izgatást, illetve a fajgyűlölő tevékenység mindenfajta támogatását – idézte a dokumentumot.
– A jelenlegi jogi szabályozásnak nincs a jogászok körében közös, egységes értelmezése. A bizonytalanság, mi több, zűrzavar, ami e kérdésben keletkezett, visszaköszön szinte minden bírói ítéletben, és ezt törvényhozási úton lehetne kiküszöbölni – mutatott rá a jogtudós.Ezzel összefüggésben jegyezte meg, hogy a magyar politikai közélet sajnálatos módon eldurvult és durvaságába az igazságszolgáltatást is be akarja vonni, amikor politikai ellenfelek jelentgetik fel egymást.
Varga Zoltán, a Fővárosi Bíróság büntetőbírája, aki több közösség elleni izgatás vádjával indult büntetőpert tárgyalt az utóbbi évtizedben, szintén a közös jogértelmezés kialakítását sürgette. Elmondta, hogy a Szabó Albert, a Magyar Népjóléti Szövetség, majd a Világnemzeti Népuralmista Párt egykori vezetője elleni eljárások során megesett, hogy a vádirat alapján nem kerülhetett sor a bűnösség kimondására, ám, mint fogalmazott: a közvélemény előtt mégis a bíróságon verték el a port.
– Aki ma Magyarországon uszítani akar, lépéselőnyben van a jogalkalmazóval szemben; a büntetőjogi felelősségre vonás lehetősége szűkre szabott, és ezzel vissza lehet élni patikamérlegen kimért mondatokkal, vagy indirekt módon, kérdés, illetve vélemény formájában – jellemezte a helyzetet a büntetőbíró.
