Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság hamarosan dönteni fog arról, hogy illegálisnak számít-e az olyan “gyermekpornó”, melyben nem valódi, hanem számítógép által generált kiskorú szerepel a képen.
A bíróság az Aschroft vs Free Coalition ügyben fog dönteni, és az esetet figyelemmel kísérik mind a pornográfiaellenesek, mind pedig a szólásszabadság védelmezői és az internetes jogászok. Ez a második jelentős eset, amikor a First Amendment-tel és az internettel kapcsolatos kérdés kerül a bíróság elé. A Reno vs ACLU esetben a szólásszabadság híveinek sikerült elérniük, hogy a Communications Decency Act (1996) egyes, a gyermekeknek az interneten keresztül eljuttatható anyagokra vonatkozó korlátozásokat alkotmányellenesnek minősítsenek. Most az 1996-os Child Pornography Protection Act egyes részei vitatottak, melyekben az eddiginél jóval kiterjesztettebb értelemben szerepel a gyermekpornográfia fogalma. A régebbi szövetségi törvény szerint az minősült gyermekpornográfiának, ha a képen valóban létező gyermek látszott szexuális aktus közben. Az új meghatározás szerint viszont minden olyan eset gyermekpornográfiának számít, ahol “úgy tűnik”, hogy egy gyerek vesz részt szexuális kapcsolatban. Vagyis illegálisnak minősülnek a számítógéppel generált gyerekpornó-képek is.
A törvény támogatói szerint erre azért van szükség, hogy hatékonyabban lehessen felvenni a küzdelmet a pedofílok ellen, akik mind valódi, mind viruális képeket használnak szenvedélyük kielégítésére. Az ellenzők viszont úgy vélik, hogy a törvény veszélyes precedenst teremthet, mivel bünteti azokat, akik számítógépes ezsközökkel a valóságban nem létező képeket generálnak – ahelyett, hogy valódi, illegális képeket szereznének be. Ráadásul a First Amendment-tel ellentétes, hogy valamit csak azért tiltsunk be, mert egyes emberek agyában bizonyos képzeteket kelthetnek. 1999-ben a U.S. Court of Appeals (Ninth Circuit, San Francisco) 2-1 arányban úgy döntött, hogy a törvény egyes kifejezései (pl. az, hogy gyermekpornográfiának “látszik” és “azt a benyomást kelti”) alkotmányellenesek, és túlságosan tág teret hagynak az értelmezésnek, úgyhogy Donald W. Molloy bíró kimondta, hogy a törvénynek nem kell olyan képekkel foglalkoznia, melyek gyermekpronónak látszanak ugyan, de nem szerepel rajtuk valódi gyerek. A döntés alapjául az 1982-es legfelsőbb bírósági eset, a New York vs Ferber ügy szolgált: itt azt állapították meg, hogy tilos olyan, nem obszcén gyermekpornográfiát terjeszteni, mely valóban létező gyermeket mutat be.
Most azonban az Igazságügyminisztérium úgy gondolja, hogy Molloy túlságosan szűken értelmezte a Ferber-esetet. Szerintük egyfelől cél az, hogy megóvják a gyermekeket attól, hogy gyermekpornográfiában kelljen részt venniük. Másfelől ez fegyvert jelent azok ellen a pedofilek ellen is, akik valódi képeket birtokolnak vagy terjesztenek; lehetővé teszi, hogy illegálisnak minősítsék azokat az “eszközöket”, melyek segítségével felnőttek elcsábíthatnak gyerekeket; harmadsorban pedig így a virtuális gyermekpornó nem szolgálhat “üzemanyagául” annak a pornóiparnak, amely aztán létező gyerekeket is felhasznál. Robert Flores, a National Law Center for Children and Families igazgatóhelyettese szerint azért kell mindenképpen betiltani a virtuális gyermekpornót, mert egyszerűen nincs az a szakértő, aki teljes biztonsággal el tudná dönteni, hogy valódi vagy számítógéppel generált fotóról van-e szó. Vagyis lehetetlen lenne elítélni a pedofileket (és már volt is példa rá, hogy valaki az “ez nem egy igazi gyerek” érvvel próbált meg kibújni a felelősségrevonás alól). John Feldmeier, a felnőttipart tömörítő Free Speech Coalition jogásza szerint a kormányzati álláspont túlságosan teoretikus, és nem veszi figyelembe a valóságot. A törvény szövegének értelmében problémák lehetnének egyes olyan filmekkel, ahol felnőtt színészek gyerekszerepet játszanak; a gyerekszerelmet ábrázoló antik vázákkal, illetve egyes szobrokkal és karikatúrákkal is. Erre a másik oldal azt válaszolja, hogy a törvényt megfelelően kell értelmezni, amikor arról van szó, hogy egy ábrázolás “gyakorlatilag megkülönböztethetetlen” a valódi gyerekeket ábrázoló gyermekpornográfiától.
A jogászok egyelőre bizonytalanok az ügy kimenetelét illetően. Frederick Schauer, az obszcenitás jogának vezető szaktekintélye (Harvard, Kennedy School of Government) szerint ha a Legfelsőbb Bíróság a kormány mellett foglal állást, akkor az a First Amendment-től való eltávolodást jelenti. “A Ferber-ügy kizárólag azoknak a gyerekeknek a védelméről szólt, akiket bevontak a gyermekpornográfia előállításába”, mondja. “Semmi nincs, ami miatt a Legfelsőbb Bíróságnak egyet kellene értenie a törvény jelenlegi megszövegezésével.” Másfelől viszont “a gyermekpornográfia nagyon is undorítóan hangzik ahhoz, hogy ne váltson ki erős érzelmi reakciókat”, és ez akár a másik oldal felé is billentheti a mérleg nyelvét.
