2001. október 11-én nagyszabású konferenciát tartott a kormányzat a diákhitelről a Veszprémi Egyetemen. Az eseményt Sió László politikai államtitkár nyitotta meg, ezt követően Róbert Péter a TÁRKI vezető kutatója tartott előadást a felsőoktatás és az életszínvonal kapcsolatáról. Kiderült, hogy a kutatások szerint a diplomával rendelkezők 180-200 százalékkal többet keresnek, mint az azonos korosztály diploma nélküli tagjai.
Szerinte a Diákhitel nem arra való, hogy kiváltsa a hallgatóknál a munkát (már nem a szénrakást, hanem a szakmájukhoz kapcsolódót), hiszen az aki az egyetem vagy főiskola mellet dolgozik, az sokkal nagyobb eséllyel boldogul később a munkaerőpiacon.
Vámos Zoltán a General Electric Lighting Europe technológiai alelnöke meggyőzte a hallgatóságot arról, hogy a magyar diplomának van értéke a világban, ezért érdemes bele pénzt fektetni. A GE megversenyeztette a magyar és az USA-beli kutatócsoportját egy projektben, és a magyarok fölényesen győztek, ami azt bizonyította a világ egyik legnagyobb vállalatcsoportjának, hogy a magyar agynak helye van a kutatás-fejlesztés területén.
Setényi János vezető tanácsadó az Expanzió Humán Tanácsadónál. A hallgatóság elé tárta a világban jelenleg működő diákhitel-rendszerek működését, és a tanulás költségeinek fedezeti oldalát. Feketén-fehéren látható volt, hogy míg az állam a normatívával és a Bursával, az önkormányzatok a Bursával, a munkáltatók a tanulmányi ösztöndíjjal, és a család a maradék kiadásokkal járul hozzá a hallgató tanulmányaihoz addig az alany nagyrészt csak tanul. A Diákhitel lehetőséget ad a hallgatónak is, hogy befektessen saját tudásába, és a tudásával megkeresett pénzből fizesse vissza azt.
A magyar diákhitel rendszer az ausztrálhoz áll a legközelebb
A világon háromféle rendszer működik ennek véghezvitelére: az amerikai rendszer szerint a hallgató keményen fizet a tanításért, és ezt vagy a család vagy banki hitelből a delikvens fizeti, majd fix havidíjas kölcsönként adja vissza a pénzintézetnek. Az angol rendszer ennél emberségesebb, hasonló a Magyarországon bevezetett diákhitelhez, de a visszafizetés élethossziglani. Vannak rendkívül bőkezű országok, mint Hollandia, ahol nem is érdemes kikerülni az iskolapadból annyi a támogatás, ám ez hosszú távon nem tartható, mert még a legerősebb gazdaság is összeroppanhat a teher alatt. A magyar diákhitel-rendszer az ausztrálhoz áll a legközelebb, amit a legkorszerűbbnek tartanak ma.
Az oktatás színvonalát is növelheti a diákhitel
Pozitív folyamatokat fog elindítani az országban, mert mindenki meg fogja gondolni, hogy mibe fekteti a pénzét, és ha tanul valahol, akkor az oktatás színvonalát is meg fogja követelni az intézménytől.
Almássy Kornél a Hallgatói önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke felvázolta a jelenlegi állami támogatási rendszert és a diákhitel 1999 óta folyó útját. Felhívta a figyelmet arra, hogy még van mit fejleszteni a rendszeren, mert nincs összhangban a kredit-rendszerrel, és inflációkövetés sincs beépítve az alapoknál. Az ezt követő ebéd után fórumbeszélgetés volt, amin a hallgatóság kérdéseire és aggályaira adtak a résztvevők hol megnyugtató, hol kevésbé kielégítő válaszokat.
