Kedves József!
Nem kell nekem a szomszédba menni, itt ül kettő mellettem. Úgyhogy nem távolról védek senkit, csak látom azt az oldalt is, amikor a kívülállónak fogalma sincs dolgokról. Olyannyira, hogy a saját anyámék, akikkel jó darabig együtt laktunk, két évig tagadták, hogy a fiamnak betegsége van. Aztán ma már ők is másként látják. Pedig olyannyira problémás a kissrác (Asperger szindrómás autista), hogy egyáltalán nem biztos, hogy valaha is önálló lesz teljesen. Csak mivel szép, szőke, választékosan beszél, és jobban tudja a 2. világháború történetét, mint egy gyengébb történész, ezért könnyebb azt mondani, hogy áá, semmi baj. Nem csak annak lehet baja, aki értelmi fogyatékos, vagy hiányzik mindkét lába.
Ő jeleneleg egy magatartászavaros csoportba jár egy speciális óvodába. Ott minden kisgyereknek megvan a maga kis diagnózisa, problémája. Nemrég jött egy gyerek, akinek viszont valószínűleg tényleg nincs más baja, mint súlyos nevelési hiányosság. Higgye el, kilóg közülük nagyon. Tehát van ilyen valóban, nem is kevés, de nem összetévesztendő a kettő. (Meg persze egy autista gyerek is tud rosszalkodni, ez nem is vitás, nem szabad minden a diagnózisra fogni, az szent igaz.) A szomszéd meg persze csak azt látja, vagy hallja, hogy a gyerek üvölt... Arra kevesen veszik a fáradtságot, hogy megkérdezzék miért, mielőtt jelentgetnek.
Ezeket most csak úgy általánosságban írtam le, nem pont Önnek.
Ami viszont Önnek:
Hát a gyógypedagógus anyuka az tényleg gáz. Neki meg pláne üzenem, hogy azért már az a nézőpont is rég túlhaladott szakmailag is, hogy mindent lehet a gyereknek, mert akkor lesz szabad, meg majd akkor fejlődik. A gyereknek nagyon is szigorú határok kellenek. A fiam ovijában volt olyan gyerek, akinek az első pár hétben szó szerint egyfolytában fogták a kezét, mert vagy elszaladt volna, vagy ütött volna. Ma már egydül mosogat, ha arról van szó.
Első körben birotkvédelmet kellene kérni a jegyzőtől, tértivevény, levél, stb.. Ezt azonnal meg lehet tenni. Nem bemenni, mert az olyan öregasszonyos. Az se baj, ha egy jogász segít megfogalmazni. Tényekkel, időpontokkal, főleg az égetős, meg szilánkos dolgokra kitérve, és arra, hogy egészséget, és az ingatlan nyugodt használatát közvetlenül veszélyezteti. Ezt szerintem mindenképpen el kellene indítani. Ha mástnem, minden héten küldeni egy levelet, ha lehet, más érintett lakókat is erre bíztatni, mert az sokat számít, ha sokan mondják ugyanazt.
Egy-egy durvább helyzetben akár a rendőrséget is ki lehet hívni. Ők különösebbet tenni nem tudnak, de legalább a tényállásról lenne egy hivatalos papír.
A nevelési tanácsadóban tuti, hogy anyukát ismerik. Szerintem ők ilyen esetben nem kompetensek, bejelentést a gyermekvédelemnél lehetne tenni. Bár fel lehetne menni a helyi nevelési tanácsadó honlapjára, hátha ott is van valamilyen jó link, vagy ötlet. Mert egyébként attól, hogy ismerik anyukát, még nem biztos, hogy szeretik.
Meg kéne tudni, hogy jár-e intézménybe a gyerek, ott hogy viselkedik, van-e rá panasza másnak. Ha Önnek is van gyereke, akkor talán ennek könnyebb utánajárni.
Meg persze egy ismerős nem ártana valahol az önkormányzat környékén, hogy kicsit kontrázzon a problémára.
Őszintén remélem, hogy mindenki örömére meg fog a dolog oldódni, illetve a résztvevők meg fogják oldani a helyzetet.
