„jópofa vagy, ahogyan elképzelsz egy írósági tárgyalást”
Mert nem tudom másként elképzelni. Ahogy a saját esetedet leírod, az alapján csak azt tudom mondani, hogy rendesen ellúzerkedted az ügyet.
A bíróságot egyedi esetnél nem érdekli, hogy általában váltasz-e jegyet, hanem akkor váltottál-e. Az első felszólalásodban felhívtad-e a bíróság figyelmét arra a tényre, hogy a pótdíjazás pillanatában már rendelkeztél megváltott parkolójeggyel, és hogy a jogszabály a pótdíjazást a nemfizetéshez köti, nem pedig a kihelyezéshez? Előadtad-e, hogy azért nem volt időd kihelyezni a parkolójegyet a szélvédő mögé, mert a parkolóautomata távolabb van, ehhez becsatoltad-e a helyszínrajzot, megjelölve rajta a távolságot és a sétaidő-kalkulációt? A bizonyítékok fényében hivatkoztál-e arra, hogy az adott helyzetben úgy jártál el, ahogy az tőleg elvárható volt? Rámutattál-e, hogy a joghézagot (a jogszabály nem veszi figyelembe az automata felkeresésével járó időt) a parkolótársaság rosszhiszeműen kihasználja? És ha nem tetted, miért nem pótoltad, amikor másodszor kérdeztek meg?
Ez a hazugságos dolog nagyon sántít. A pótdíjazás és a parkolójegy megvételének időpontjai nem szubjektív módon előadott dolgok, hanem digitálisan és nyomtatásban rögzített objektív tények. És mit terjesztettél a másodfok elé, ha ott sem nézték vizsgálták meg a tényeket, csakis az elsőfokú ítéletet?
Legközelebb, ha a tárggyalóteremben csak ennyire tudod képviselni a saját álláspontodat, inkább ügyvéddel menj a bíróság elé!