Rokkantsági nyugdíj kontra rehabilitációs járadék

Kedves Icike!Köszönöm,már kerestem,de a mait még nem találtam,de lehet,hogy rosszul csináltam valamit.
Meg még hadd mondjam,hogy én csodálom a türelmedet,és higgadtságodat,hogy mindennek utána jársz,hogy az ezen a keserves uton jároknak,de nekem mindenképpen példát mutatsz.Én nem tudok mindig ilyen higgadt maradni,amikor szörnyen bosszantanak a másokkal esett igazságtalanságok is.(Talán ez volt a vesztem is)És nem tudom mindig ilyen higgadt érveléssel kezelni a dolgokat.De Tőled iiyekszem ezt eltanulni.(Remélem nem voltam túl "csöpögős")

Kedves Icike42!
Az általad leírtakból is látszik, milyen nagy a különbség a magánszektorban és az állami szektorban működtetett intézmények által nyújtott ellátások színvonala közt. Mindez nemcsak a szakértelmen, az anyagi támogatottságon is múlik.
Másik, amit említettél, ezek közül is a virágkötés. Meglátásom szerint a munkaügyi központ munkatársa nem volt annyira idióta (legalábbis ami az ajánlatát illeti - egyéb szempontból elképzelhető, te ismered:)). De az ajánlaton érdemes végigfutni, ami a benne rejlő lehetőségeket illeti. A virágkötő tevékenység lehet valóban megterhelő is fizikailag, ha valaki napi 8-10 órában egy eladóhelyiségben állva szolgája ki a vásárlókat, plusz megrendeléseket is teljesít, alkalmazottként egy virágkereskedő cégnél (ez az üzlet forgalmától is függ, nem mindegy, milyen településen, milyen forgalmú helyen, stb. helyezkedik el egy üzlet, mennyi az átlag napi megrendelése, stb.). Viszont vannak virágkötők, akik bedolgoznak ilyen kereskedéseknek , kizárólag megrendeléseket teljesítenek, vagy maguk végzik ezt a tevékenységet vállalkozóként, csak megrendelésekre. Először az ember ismerősöknek készít csokrokat, dekorációkat (pl. szárazvirágból, stb. - nagykerekben rendkívül nagy választékbsn lehet ehhez beszerezni alapanyagokat). Aztán, ha az ismerősöknek tetszik a munka, és tetszik az ár is, akkor referenciaként továbbajánlják a szolgáltatást, így bővül a megrendelői kör, és valamennyire folyamatosan mehet a szekér. Ezt a tevékenységet otthonról lehet végezni, vagyis a terhelhetőségtől függően magad oszthatod be az erre szánt időt, mikor kell pihenned, mikor érzel több erőt a munkához.
Egyedül nehéz egy ilyenbe belevágni, és kapcsolatok is jó ha vannak. De ha megvan az elhatározás, és az elszánt akarat, akkor hidd el - meg lehet találni a megfelelő segítő hátteret ehhez is.
Üdvözlettel,
Fülcimpa

Kedves Icike42 !

Annak a Pesti társasháznak az utcafrontján amelyben lakom az utcafrontján van egy trafik. Egy fiatal 30-as éveiben járó fiatalember működteti egyéni vállalkozóként. Hat éve lakom itt azóta megy a bolt, tehát megél belőle. Vasárnap nincs nyitva, ez egy visszautalás lett volna egy régi viccre. Ott téved amikor úgy számol, hogy egy doboz cigi árát a banki kamathoz hasonlítja. Nézzük hatszáz forint. Ma az éves banki kamat erre 45 Ft körül van. A boltos ugyanezt a pénzt megforgatja mondjuk ötvenszer. Azaz hetente elad egyet és vesz helyette a nagykertől egy újat. Ez az ön által közölt 20 forintos árrésnél 1000 Ft. A másik elég sok maszek könyvelőt ismerek akihez kisvállalkozók viszik a számláikat és otthon könyvelhet. Elismerem, nem könnyű kialakítani az ügyfélkört de nem lehetetlen. Csináltunk egy szociális szövetkezetet, civil szervezetek kis cégek kiszolgálására. Apránként szoknak hozzá és rendre több dolgot rendelnek meg tőlünk, a műanyag poharaktól kezdve az irodaszerig. Nem költünk reklámra, és még sok dologra, mert a szájhagyományra és a megbízhatóságra építünk. De ezek mind mind példák, bármi lehet ami piacképes és felkarolható, amit én korlátnak érzek az épp a tőkeerő hiánya és a kitartás ezen a területen. Erre lehetne szerveződni csoportoknak. Nálunk is a szociális háttér segíti az egyéneket, aprókat tudunk lépni, de ez van. Intézetek? Sok fajta van, láttam olyat ami nagyon jól működik, volt olyan amit bezárattam annak idején a közigazgatási hivatallal közösen. Nekem teljesen mindegy, hogy minek nevezik azt amikor dolgoztatják a fogyatékkal élőket, az elvárásom, hogy kapják meg érte a ténylegesen járó pénzt, és ne kényszerként éljék meg. Különbséget tesz a szociális hívatás és a szociális érzékenység között. Elmagyarázom: a szociálisan érzékeny nem adja be a védőoltást a gyereknek mert annak fáj. A hivatásos segítő beadja mert tudja, hogy jobbat tesz vele a picinek.

Az eszmefuttatástól függetlenül nem tudom megállni,hogy meg ne jegyezzem:Csak a védőoltásról:Ha beteg a pici,nem ajánlott beadni a védőoltást sem.(egyetlen lányom esete által,ezt már évekkel ezelőtt saját tapasztalatainkon megtanultuk)

"Ezt a tevékenységet otthonról lehet végezni, vagyis a terhelhetőségtől függően magad oszthatod be az erre szánt időt, mikor kell pihenned, mikor érzel több erőt a munkához"
Ezzel csak az a probléma,hogy ha van is vállalkozó,aki így alkalmaz valakit,így nem jut a betegeskedő ember megfelelő jövedelemhez,néha eszik-néha nem eszik...
Errefelé csak azt látom,hogyaz ilyen "lazítós"munkákra mindig van valakinek az ismerőse,öregségi nyugdijjas rokona,stb...
A multkor valaki(egészséges,fiatal) mondta,hogy sikerült takarítónői állást vállalnia(mert" anyósa leköszönt", átadta neki a posztot.

Kedves Kiszolgáltatott!
Az önálló munkaidőbeosztás nem egyenlő lazítós munkával. Teljesíteni itt is kell, a megrendelések bevállalt mennyiségétől, a határidőktől függően. A lényeg az, hogy adott feladat elvégzésére a saját otthon, és a saját idő áll rendelkezésre - nem egy cég helyisége (esetleges, hogy milyen színvonalú munkakörülményekkel) - és nem a meghatározott -tól -ig munkaidő. Nem kell izgulni, elengedik-e orvoshoz amikor kell, leülhet-e egy órát pihenni, amikor nem érzi jól magát - és esetleg behozza a lemaradást délután, amikor nagyobb lendületben van és alkalmasabbak a körülmények -, megfelel-e a főnöknek, vagy holnap kirúgja. Vagyis stresszmentesebb, és ez nagy előny. Ennél a munkaformánál saját bevételi igénye, összehangolva saját kapacitásával adja meg a napi tempót. Hátránya, hogy az ember nélkülözi a közösséget, mondjuk ezen is lehet segíteni, ha egy, már beindult vállalkozásba maga mellé vesz társakat, asszisztens/ek/et.
Lazítós munkából sosem lesz haszon, csak keresetkiegészítésnek jó, amikor az ebből származó jövedelem nem szükséglet, hanem bónusz.
Lazítós nem egyenlő rugalmassal, ez az eredményeken látható idővel.

Kedves Fülcimpa!

Dolgozok egy rehabilitációs cégnél 4 órásként távmunkában 4 órás minimálbérért.

Én fizetem ebből az internetet, a telefonköltéget (nem kevés havi 6-8000 Ft) Postaköltséget, Áramot, stb.
Alig marad belőle ez mi ha nem a rokkantak lehúzása?

Ne kérdezd a cégnevet mert nem adom ki arra a maradék 6-8000 forintra is irtónagy szükségem van.
És nem 4 órát dolgozok hanem sokkal többet hogy ki ne rugják az embert.
És az állambácsitól felveszit értünk is a támogatást.

Ezt Te minek nevezed?????

Kedves Spicivas!
Ne keverjük a szezont a fazonnal.
A zsidógyűlölet = antiszemitizmus.
Vallási alapon való hátrányos megkülönböztetés.
A rasszizmus = etnikum szerinti idegengyűlölet.
Ne keverjük össze a két fogalmat.
Én egyik sem vagyok, sem antiszemita, sem rasszista. Nálam két csoport van: tisztességes és tisztességtelen emberek. Függetlenül a származásuktól, bőrszínüktől, vallásuktól.

Ez a mai magyar valóság.

Ma még szabad, de már nagyon sasolják a net-et

Viktor a maga kis homokozójának képzelt Magyarország közepén, és
ábrándos tekintettel babrálja a bomba gyújtószerkezetét.

A bomba idáig is ott hevert a homokozóban, csak homok fedte, a
gyújtószerkezete megbízhatóan beágyazódott a földbe, mozdulatlan volt
és mozdíthatatlannak tűnt.

Aztán jött a kis tréfacsináló, és elkezdte kapirgálni a homokot.

Miután szorgalmas is, ez egyéb adottságaival párosítva meglehetősen
kártékony kombináció - ma már éppen ott tart, hogy a bombán azt az
érdekes kis izét birizgálja.

Nem is eredménytelenül, mert a bombából újabban valami halk ketyegés hallik.

A bombát nyugdíjas-társadalomnak hívják és arról nevezetes fürge lábai
és sasszemei mellett, melyek a patkány és a hajléktalan elé helyezik a
táplálkozási láncban, hogy tagjai mindahányan választók.

Ezt a réteget nem könnyű felizgatni, látták ők már Horthyt,látták
Szálasit a földön lépkedve és a bitón lengedezve, túlélték Rákosit,
Rajk Lászlót, Nagy Imrét, túl a kádári megtorlásokat, szüleik,
nagyszüleik megjárták Horthy börtöneit, az Andrássy út 60-at két
rezsim alatt is, beléptették őket a tszcs-be, kiléptették belőle,
aztán ismét beléptették, aztán vehettek egy kis levegőt.

És már éppen azt képzelték, hogy a tiszta, friss levegő állandó
juttatás lesz, hiszen a hatalom a gyermekeik kezébe került, és olyan
szépen szavalt erről az a borostás kis fickó szegény Nagy Imre
újratemetésén, aki eltemetettségéből kifolyólag sajnos nem vehetett
részt az utolsó orosz cár és családja újratemetésén, jóllehet
állítólag ismerte őket személyesen is...

Hát tévedtek, és ez egy ilyen sokat megélt társaságnál meglehetősen
furcsa, hiszen a mi kis tűzszerészünk régi receptek alapján dolgozik,
csak abban különbözik nagy elődeitől, hogy ő egyszemélyben Göbbels is

• magad uram, ha neked csak egy Szijjártóra futja...

Ismer a történelem egy-két hálátlan gyermeket, ez a műfaj sem kell,
hogy nóvum legyen, eggyel több, eggyel kevesebb, már nem igazán számít.

A nagymamák hajdani kedvence most éppen a bukszájukra hajt, és teszi
ezt olyan elánnal, mintha ez lenne a megoldás arra a számtalan bajra,
melyeket ádáz buzgalommal egy év alatt zömében ő idézett elő.

Nem voltak a nyugdíjasok ezidáig sem gazdagok, de úgy néz ki, ezentúl
a nyugdíjas és a pária szinonimapárt fognak képezni.

Először is az előrehozott öregségi nyugdíjakat szüntetnék meg, utána
elvennék a bányászok kedvezményes nyugdíját, ne dőzsöljenek a nép
vérét szívva!

Nem kell hülyének érezniük magukat, hogy miután évtizedekig a föld
alatt párszáz méterrel fejtették a szenet vagy az uránt, most egy
olyan pojáca veszi el tőlük az egészségük méltatlanul kicsi
csereértékét, aki még egyetlen napot sem dolgozott valódi munkahelyen,
merthogy ő a miniszterelnökséghez ért.

Hát persze, hiszen ő a második már a magyar történelemben, aki kora
gyermekkorától miniszterelnökösdit játszik, de meg is látszik rajta!

Aztán a szolgálati nyugdíjakat kurtítanák meg, és a járulék
korkedvezményes élvezőiből járulékfizetésre kötelezetteket teremtene a
trükkös kis tűzszerész, viszont a polgármesterek és a képviselők
nyugdíj-kedvezményeihez bölcs előrelátással nem nyúlna hozzá - végtére
is meg is kell szavazni valakinek a törvényt, nemde?

Az ember tényleg nem tudja, sírjon, vagy röhögjön - én az utóbbi
mellett döntöttem, kényelmi okokból...

Persze ezzel nincs még vége a nyugdíjasok nagyüzemi szívatásának.

Számos nyugellátási formát megszüntetnek, helyette az állam
jövedelempótló támogatást folyósít, de csak addig, míg ki nem derül,
hogy áldozatának van egyéb jövedelme is, merthogy akkor az jut neki,
ami a hetedik gyereknek...

De a legszebb terv, az az özvegyi nyugdíjakhoz kapcsolódik, melyet
újra kell állítólag gondolni.

Némi aggodalmat okozhat, hogy amit eddig Vezérünk újragondolt, az vagy
kevesebb lett, vagy megszűnt - szerintem lassan itt lesz az ideje az ő
kétharmadát újragondolni, és erre kevés alkalmasabb társaság van, mint
a nyugdíjasok.

Nekik ugyanis már nincsenek aktuális félnivalóik, nincsenek
elveszíteni való állásaik, ők olyanok, mint a proletár a Kommunista
Kiáltványban, csak a hétvégi csirkefarhátjukat veszthetik!

Most még el lehet szórakozgatni ezzel a pármilliós tömeggel, mert
vannak sokan köztük, akik nem szedik következetesen a Cavintont és már
elfelejtették, hogy a Fidesz azt ígérte, hogy megőrzik a nyugdíjakat.

Igaz, ha úgy vesszük, meg is őrzik, csak ezidáig nem volt arrólszó,
hogy a megőrzés helye a saját és a haverok zsebe lesz.

Ma még olyan a nyugdíjasok tömege, mint a libasereglet gúnár nélkül,
de ha akad valaki, aki egy irányba tudja terelni ezt a társaságot,
vagy rá tudja venni őket arra, hogy kövessék, az úgy lemossa a kis
tűzszerészt a pályáról, hogy nyoma sem marad.

Az akkor valóságos kétharmad lesz, merthogy ha egy ilyen csapat
felsorakozik, akkor vele tartanak a ma munkavállalói, a holnap
nyugdíjasai is.

Nem az a baj, ha egy állam fenntartható, normális nyugdíjrendszert
akar működtetni - a baj az, ha csak ötletelés folyik és mindenféle
tapasztalatlan kis technokraták emberek százezreinek életével
szórakozgatnak.

Persze lehet tovább babrálni azt az érdekes kis pilinckát, de azért
mielőtt kezébe veszi a csípőfogót a mi kis tűzszerészünk,nem ártana
emlékeznie arra, hogy melyek voltak az egyszeri tűzszerész utolsó
szavai: Jó, akkor most elvágom a kéket...

Hát meg akkor jó,ha egy-egy órát nem érzi csak jól magát,és nem egy-egy napot,vagy egy .egy hetet....Ami,ha csak 50% -os károsodásról beszélünk is, elég gyakori jelenség lehet..Ezt az itt megfordulók magukon bizonyára tapasztalják.

Kázmér58!

Ez amit írtál már a gyűlöletbeszéd határát súrolja, ami bűncselekmény, még anonim is.
Arra nem gondolsz, hogy az ilyenekkel árthatsz nekünk rokkantaknak ????

Kedves Szanka!
Lehet, hogy önzően hangzik, de saját szemszögödből, ha rátalálsz egy jó lehetőségre, ne hagyd ki, azért, mert ez a többieknek vagy sokaknak nem jelent megoldást. Ha nem hagyod ki és beválik, bevonhatsz másokat is a többiek közül, az már megint egy kicsivel több százalék. Ha sokan nem hagynak ki lehetőségeket, az megint több százalék - de ezt mindenkinek magára nézve kell elhatározni.
Kedves Hitetlen!
Ezt én egy nagyon nem kifizetődő állásnak nevezném, és csak addig csinálnám, amíg nem találok jobb lehetőséget.
Kedves Ani2085!
A zsidógyűlölet=antiszemitizmus=rasszizmus. Ugyanis aki a zsidókat gyűlöli, az nem a vallást, hanem a származás szerint sztereotipizált és előítéletekkel torzított külső- és belső- jegyek alapján ítéli meg és gyűlöli embertársait, amely nem azonosítató egyszerűen a hátrányos megkülönböztetés fogalmával. A hátrányos megkülönöztetés mindennek következménye, bármilyen származás alapján támasztott előítéletből következik.
Kedves Kiszolgátatott!
Értem, amit írsz, ezért is írtam, hogy többváltozós a függvény: össze kell vetni a kapacitást (terhelhetőség, átlag napi munkára fordítható idő, beleszámítva azokat a napokat, amelyek potenciálisan kieshetnek), és az elfogadható jövedelem szempontjából szükséges teljesítmény határát. Szerintem érdemes - sőt szükséges kipróbálni is, mert van, amikor az ember kishitű, kevesebbet feltételez magáról, mint amire képes.

Üdvözlettel:
Fülcimpa

Szerintem semmi gyűlölet nincs benne.Kaptam egy körlevelet,nem minden pontjával értek egyet,de nagy részével igen.Lehet rajta g25 éve...
• 25 éve senki sem lehetett milliárdos, de a túlnyomó többségnek elfogadható élete, biztos jelene és kiszámítható jövője volt. Ma bizonytalan a jelened, kiszámíthatatlan a jövőd.
• 25 éve az ország pénzét úgy osztották el a parlamentben, hogy jusson oktatásra, egészségügyre, a Te és a mi jólétünkre. Ma a gazdagok, a milliárdosok kapják az ország kenyerének javát.
• 25 éve megbecsülték a tisztességes munkát, ma az ügyeskedőknek, a csalóknak áll a világ.
• 25 éve a munkásembernek becsülete volt, ma másodosztályú polgár saját hazájában.
• 25 éve mindenki dolgozhatott, aki akart. Ma hivatalosan 400 ezer embernek nincs munkája, nem hivatalosan egy milliónak.
• 25 év alatt másfél millió munkahelyet tettek tönkre, de egyet se pótoltak.
• 25 éve a mezőgazdaság egymillió embernek adott munkát. Ma alig százezren dolgoznak itt.
• Húsz éve a pályakezdőket tárt karokkal várták a munkáltatók. Ma körülbelül 80 ezer pályakezdő fiatal indítja életét munkanélküliként.
• 25éve napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni. Ma sokszor 13-15 óra is kevés.
• 25 éve miénk volt Magyarország, ma külföldiek szolgái vagyunk saját hazánkban. (Vásárhelyiek figyelmébe: Hódgép, Metripond, Hódiköt, Alföldi Porcelángyár, Majolikagyár... A termékekre az volt ráírva, hogy: Made in Hungary -pedig el voltunk nyomva...!)
• 25 éve a gyárak, az üzemek, a bankok, minden-minden magyar volt. A magyar gyárakat bezárták vagy privatizálták, jellemzően a külföldi tőke számára. A legtöbb gyárat azért vették meg, hogy a konkurenciát felszámolják, így a hazai gyárak többségét szétzúzták, bezárták, dolgozóit az utcára tették. Ma az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások nagy része külföldiek kezében van.
• 25 évvel ezelőtt volt nemzeti ipar, ma multik vannak. Húsz éve volt önálló nemzeti termelés, önálló tudományos háttérrel. Ma a külföldi cégek összeszerelő üzemei jelentik az ipart.
• 25 éve volt magyar műszeripar, olyan nagyüzemekkel, mint a MOM. Volt önálló hadiparunk, olyan üzemekkel, mint a Diósgyőri Gépgyár, a Rába.
• 25 éve volt magyar ruházati ipar olyan óriásokkal, mint a Május 1, a Vörös Október, a Zalaegerszeg. Mára a ruházati ipar gyakorlatilag megszűnt. Húsz éve volt magyar cipőipar, ma gyakorlatilag nem gyártunk magyar cipőt.
• 25 éve a magyar Ikarus évente 13 ezer autóbuszt gyártott, és a világ élvonalában volt. Mára felszámol¬ták, hogy helyébe a német, svéd és más buszok jöjjenek. Húsz éve a Ganz-MÁVAG vonatokat gyártott a világ számos országának, ma kínai piac van a helyén. A Csepel Művek 60 ezer embernek adott munkát, ma kis kft-k vannak a helyén.
• 25 éve az ország vezetése a magyar gazdaságot támogatta. Ma a multikat, a külföldi tőkét szolgálja ki. Magyarországon – bármivel foglalkozik is – a multi támogatást és adókedvezményt kap. Mára ez utóbbi összege eléri a százmilliárd forintot. A kis- és középvállalkozó, az őstermelő nem kap semmit, sőt: olyan adókkal sújtják, hogy ne érje meg Magyarországon termelnie, dolgoznia.
• 25 éve az energiaszektor az állam kezében volt, nem kellett félni attól, hogy lekapcsolják a villanyt vagy nem tudunk fűteni, mert nem tudjuk kifizetni. Mára a privatizált energiaszektor egekig emelt árai miatt az emberek nem tudják kifizetni a rezsit: csak idén 700 000 embertől vonnak 30%-ot a fizetésükből köztartozás miatt.
• A multik környezetében a magyar kis- és középvállalkozások teljesen ellehetetlenednek, hiszen őket adók sújtják, a multit pedig adókedvezménnyel támogatják. 2007-ben 100 ezer magyar vállalkozás ment tönkre.
• 25 éve olyan világhírű üzemek jelentették a magyar mezőgazdaságot, mint Bábolna, Mezőhegyes, Nádud¬var. Mára ez a múlté.
• 25 éve hazánkban 8,7 millió sertést tenyésztettek. Ma ebből csak 4,1 millió maradt.
• A 25 évvel ezelőtti mezőgazdasági termelésnek ma csak egyharmadát termeljük.
• 25 éve szövetkezetek, állami gazdaságok művelték meg a földet az ott élők érdekében. Ma magánvállalatok dolgoztatnak idegen bérmunkásokkal.
• 25 évvel ezelőtt nem tudtuk, hogy mi az a parlagfű. Ma annyi a parlagon heverő, megműveletlen föld, hogy parlagfűből és allergiás betegekből nagyhatalom vagyunk.
• 25 éve mi láttuk el gabonával, almával, borral, csirkével a szocialista országokat. Mostani szövetségeseinknek, a németeknek, a franciáknak, olaszoknak nem kell a magyar mezőgazdaság terméke.
• 25 évvel ezelőtt majdnem kétszer annyi húst ettünk, mint ma. És nem csak azért, mert háromszor annyi tehén és disznó volt, mint ma. Ettünk, mert volt, mert jó volt, s főleg, mert tellett rá. Ma drága a hús, egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű húst eszünk.
• 25 éve 20 milliárd dollárral tartoztunk a világnak. Ma mintegy 130 milliárddal tartozunk.
• 25 éve tudtad, hogy hol a pénz! Fedezetül ott állt a magyar gazdaság. A Ganz MÁVAG, a Csepel Művek, a MOM, az Ikarusz, Bábolna, Nádudvar, Mezőhegyes. Százezer számra épültek lakótelepi lakások. Itt volt a pénz, tudtuk, hogy hol van. Mi kaptuk, mi használtuk, és kérdezzük: hova lett ez a pénz? Hol vannak a magyar üzemek? Hol építenek szociális bérlakást? Hol adják olcsón a kenyeret?
• 25 éve, a Kádár-rendszerben gazdálkodtak a hitelekből, a mostani rendszerben ellopják.
• 25 éve még kórházakat, iskolákat építettek, hogy az egészségügy és az oktatás mindenki számára elérhető legyen. Mára bezártak több mint 300 iskolát, bezártak több száz rendelőt és kórházat. Sokaknak negyven kilométert kell utazni a „központi” kórházig. Nem csoda, hogy a halálozási arányban és várható élettartamban is az EU-20-ak közül a legrosszabb ötben vagyunk.
• 25 éve a kórházban az számított, hogy mi a bajod, mid fáj? Ma egyre inkább az számít, hogy mennyi pénzed van.
• Régen a beteg minden körülmények között kapott ellátást. Mára ingatlanspekuláció miatt bezárták a „Lipótmezőt”, azt az országos pszichiátriai intézményt, ahol olyan betegek is éltek, akik nem tudtak gondoskodni magukról, s esetleg ön- vagy közveszélyessé válhattak volna gyógyszeres kezelés nélkül. Ma több százan bukkannak fel hajléktalan szállókon, s legalább ennyien nem igénylik gyógyszereiket – védelem és kezelés nélkül mi lesz velük?
• 25 éve sem voltunk gazdagok, de sok mindent megengedhettünk magunknak: üdülést, éttermet, szórakozást. Ma vagy az egyik, vagy a másik, de gyakrabban egyik se.
• 25 éve nem kellett adót fizetnünk. Ma – ha csak egy kicsit is jobban keresünk az átlagnál – a fizetés felét elviszi az állam. Mit kapunk cserébe? Bezárt kórházakat, lezüllesztett oktatási rendszert, bezárt vasútvonalakat, megfizethetetlen közlekedési díjakat.
• 25 éve senki nem éhezett Magyarországon. Ma az ENSZ óvatos becslései szerint is legalább 200 ezer ember, ebből mintegy 20 ezer gyerek éhezik hazánkban. További 100 ezer gyerek pedig jó esetben krumplihoz és zsíros kenyérhez jut.
• 25 éve az emberek többsége nyaralni ment. Ma a családok 59 százaléka nem megy nyaralni.
• 25 éve a nyugalomba vonulás tisztes nyugdíjat és megbecsülést jelentett. Ma éhezést, társadalmi kitaszítottságot. Mit lehet megvenni az öregségi nyugdíj minimális összegéből, 28500 Ft-ból? Ételt keveset, rezsit fizetni lehetetlen, gyógyszert meg szedjenek a gazdagok.
• 25 éve gyakorlatilag minden magyar állampolgár részesült a társadalombiztosításban. Ma ezrek esnek ki a társadalombiztosításból, így megfosztják őket az egészségügyi ellátástól.
• 25 éve nem voltak hajléktalanok, s a biztos megélhetés miatt senkit nem fenyegetett az a veszély, hogy az utcára kerül. Ma Magyarországon 85-90 ezer hajléktalan él, s évente több, mint 2000 lakást árvereznek el. A felmérések szerint magánemberek esetében gyakorta árvereznek a kifizetetlen villany-, gáz- és más rezsiszámlák következtében, de magas az illetéktartozások miatt elindított végrehajtások száma is.
• 25 éve a cigánynak nem kellett szociális segélyért sorba állnia, nem kellett megaláznia magát. Húsz éve a cigány is dolgozhatott, sőt dolgoznia kellett! Cserébe nem „lenézett idegen” volt, hanem egyenjogú polgár.
• 25 éve a bölcsődei és óvodai elhelyezés mindenkinek járt. Mára annyi helyet megszüntettek, hogy a gyerek születése előtt kérelmezni kell a felvételt. Ha nem, marad a magánóvoda, gyermekenként 60 ezer Ft-tól havonta.
• 25 éve a fiatalok mertek családot alapítani, mert tudták, hogy lesz munkájuk, lakásuk. Ma gyakran azt sem tudják, holnap miből vesznek kenyeret, s lesz-e tető a fejük felett. A tendenciát jól mutatja: az átlagos életkor az első házasságkor 1990-ben még 22 év volt, 2007-re már 27 évre emelkedett.
• 25 éve a gyerekedre biztos jövő várt. Tanulhatott, munkát kapott, családot alapíthatott. Ma nagyon sokak számára egy lehetőség marad: külföldre menni.
• 25 éve sem volt könnyű lakáshoz jutni, de a fiatalok többsége belátható időn belül az állam segítségével megoldotta. Az állam hosszú lejáratú, kedvezményes hitelekkel támogatta a lakáshoz jutást. Ezáltal nőtt a lakások száma és a lakáson belül a szobaszám, ugyanakkor csökkent a 100 lakásra jutó lakók száma. Az új lakások jelentős része panellakás volt, amit „kiutaltak”. Ma nem épülnek állami lakások, a fiatalok fizetésük felét albérletre költik, s saját lakás vásárlásakor évtizedekre eladósodnak.
• 25 éve mindenki tanulhatott, aki tanulni akart. Tandíj nem volt, az oktatás költségei megfizethetőek voltak, és az állam is támogatta. Ma sok helyütt tandíj van, egyre drágább a tankönyv, a diákok albérlete és utazása.
• 25 éve a gyerekek nagy része sportolt. Ma minden tíz gyerekből hat nem sportol. Húsz éve volt iskolai sport, olcsó tömegsport, és ennek következtében jó eredményeket értünk el a világversenyeken. Ma nincs iskolai sport, alig van megfizethető tömegsport. 1988-ban, a szöuli olimpián hazánk 11 aranyérmet szerzett, 2008-ban Pekingben már csak hármat.
• 25 éve a szocialista országok integrációjának voltunk tagjai. A cél nem egymás kizsákmányolása volt, hanem a gondok közös megoldása. A KGST-ben egyenlők voltunk. Az EU-ban Németország, Fran¬ci¬aország és a többi nagy diktál.
• 25 éve minden ország azt adta a közösbe, amiben a legjobb volt. Ma az EU-tagjai vagyunk, amelyben Magyarország a szegény rokon.
• 25 éve a KGST azt segítette, hogy az emberek jobban éljenek. Az EU a gazdag európai nagytőke szövetsége az emberek, a tömegek kizsákmányolására.
• 25 éve csak vízummal utazhattunk a legtöbb EU-országba. Ma nem kell vízum, de csak azt látják szívesen, akinek pénze van. Neked van pénzed utazni?
• 25 évvel ezelőtt rend volt. Tudtad, hogy mi a jó és mi a rossz. A rendőr melletted állt, a rendőr mögött meg ott állt az állam. Ma rosszak a törvények, lopnak a politikusok, a korrupció felfalja az országot. A rendőr nem áll melletted, és a rendőrt se védi meg saját állama!!!
• 25 éve voltak korrupt politikusok, a hatalmukkal visszaélő állami emberek, de maga a rendszer nem volt korrupt. Ma az állami vagyon privatizációja, a pályáztatás és sok minden más maga szüli a korrupció lehetőségét. Ma Magyarország Európa legkorruptabb országai közé tartozik.
• 25 éve a munkatörvénykönyv a munkást, a dolgozót védte. Ma a tőkést védi.
• 25 éve a szakszervezeteknek tényleges jogaik és lehetőségeik voltak az érdekvédelemben, szociális kérdések eldöntésében. Ma a szakszervezetek jogai korlátozottak.
• 25 éve senki se beszélt arról, hogy ki a zsidó és ki nem zsidó. Mára a kapitalizmus annyira kiélezte a társadalmi különbségeket, annyira elmélyítette egyes rétegekben a nyomort, hogy az antiszemitizmus tömegjelenséggé vált.
• 25 éve nem voltak szélsőjobboldali, újfasiszta tendenciák és szervezetek, mert nem volt rájuk igény, nem volt társadalmi bázisuk. Mára sok ember kerül olyan kilátástalan helyzetbe, hogy a szélsőséges jobboldaliságba menekül.
• 25 éve demokráciát ígértek mindenkinek. Ma van parlament, de a nép nem ellenőrizheti azt, és nem hívhatja vissza a képviselőket. Megszüntették a társadalmi vita intézményét, minden eszközzel akadályozzák, és le akarják járatni a népszavazásokat. Szólásszabadság van, de a televízió, a sajtó nyilvánosságához csak azok juthatnak hozzá, akiknek hatalmuk vagy pénzük van.
• 25 éve több mint százezres hadseregünk volt tüzérséggel, páncélosokkal, műszaki csapatokkal, honi légvédelemmel. Ma kevesebb, mint húszezer katonánk van, az önálló működés feltételei nélkül. A magyar hadsereg ma kisebb, mint a trianoni rablóbéke után.
• 25 éve nem tudtuk, hogy mi a háború. Ma Jugoszlávia és Irak után Afganisztánban már a harmadik háború részesei vagyunk.
• 25 éve a magyar katonának nem kellett külföldre mennie. Sőt, az azt megelőző negyven év alatt is csak egyszer, 1968-ban Csehszlovákiába. Ma magyar
katonák mindenütt ott vannak, ahol a NATO-nak emberanyag kell, Koszovótól Afganisztánig.

ondolkodni:

ujpesti
Én is körlevélként kaptam.Látod ha mi közzé tesszük az igazságot.Már gyűlölet keltök vagyunk.derpate szerint, még ahogy kinézem belőle még fel is jelent bennünket.Ez a strucc politika. Homokba dugja a fejét, mi meg majd kikaparjuk neki a gesztenyét. Én ahová lehet elmegyek és szót emelek a nyugdíjasok ügyében.Sok levelet írok, sok hivatalos helyre. Azért hogy valamit megtudjak a sorsunkról.És tegyek valamit a rokkant társadalomért.Derpate én nem bújok el a nick név mögé. Ha megnézed ott az i-mail címem a mi valódi.

Kedves Icike42!
Amiről írtam neked, mint - akár - otthon végezhető, valamilyen szintű bevételi forrást jelentő tevékenység, az nem ugyanaz, mint egy virágkereskedés működtetése saját nevelésű virágkertészetből szerzett növényekből. A virágokat be lehet szerezni nagykerből, szintén a szárazdekorációs termékek előállításához szükséges anyagokat. Ha kizárólag megrendelőknek készít az ember, nem kell üzlethelyiséget fenntartani. Persze abban igazad van, ez idáig mind még csak elmélet, de épp ezért kicsiben ki lehet próbálni, megéri-e, addig, amíg nem vagy alig járna veszteséggel a sikertelenség.
A pályámmal kapcsolatban: valóban lett volna lehetőségem anno kint elindulni, a fél családom Angliában él. De saját döntésem és életem eszerinti alakulása alapján itthon maradtam, mert itthonra terveztem az életemet leélni. Szeretem a szülőföldemet, szeretem használni az anyanyelvemet, szeretem a szokásainkat, és nem szeretek idegenként élni valahol. Az a fajta vagyok, aki számára a honvágy egy idő után elviselhetetlenné teszi az életet - mégha ez most patetikusan is hangzik. Szeretem a változatosságot és szeretek sok mindent megismerni. De nekem az itthon - a szülőföldem - jelenti az otthont és a biztonságot. Nem tudnék kint élni most sem (bár volt, nem is rég, hogy kénytelen voltam elgondolkodni ezen a megoldáson). Még ha többet fizetnek érte, akkor sem. És örülök, hogy így döntöttem.:)
Üdv,
Fülcimpa

peti

hmm gondolkodtam hogy ide másolom az internetet de lehet hogy nem lesz mindenkinek kedve elolvasni ?

ugribugri
Én elolvasnám

• Szerintem legalábbis.

Atttilla
Ez jó. Még Még

Kázmér 58 és a többi régi fórumozó!

MI A JÓISTEN FOLYIK EZEN A FÓRUMON?
KIK ÉS MILYEN CÉLBÓL TESZIK LEHETETLENNÉ A FÓRUMOT?

ókút
Én ezzel nem akarok senkit megsérteni. De amint látom naponta csak az a három négy ember beszélgetése folyik a topikon. Hogy ki milyen maszek munkát csináljon. Hetek óta nem folyik érdemi foglalkozás a rokkantsággal.Csak felszeretném rázni az oldalt.Hogy csak, és csak is azzal foglalkozzunk amiért létrejött a fórum.Ne másra tukmáljuk rá a dohány kereskedéstől kezdve bár mit.Ha megnézed ezek az emberek miatt ment el a legtöbb régi arc. Akik valóban tettek is a beteg ember társaikért. Nem pedig önös érdekek vezérelték őket.És ezzel én is kilépek végleg. Mint a doki aparthem meg a többi.

Nem régen jöttem, nem is maradok tovább. Ami itt folyik az gusztustalan. További jó "szórakozást".

Kázmér58!

szerintem kicsit maradj még,
hátha mi leszünk az"erősebbek"
ne tegyük meg azt a szívességet,hogy mi távozunk innen!

Kedves Icike42!

Szerintem is hagyjuk - valóban kimerítettük a témát. Isten ments, hogy ideges legyél ötletek miatt.

Üdv,
Fülcimpa