Az adóalany levonhatja a reklámszolgáltatások után megfizetett héát, ha azok nyújtása héaköteles ügyletnek minősül, és az azokat érintő kiadások közvetlen és azonnali kapcsolatban állnak a gazdasági tevékenységével, függetlenül attól, hogy a szolgáltatások ára az adóhatóság szerint túlzott mértékű, vagy hogy azok nem eredményeznek árbevétel-növekedést az adóalanynál – szögezi le ítéletében, egy magyar vonatkozású ügyben az Európai Unió Bírósága.
A Bíróságnak a C-334/20. sz. Amper Metal ügyben hozott ítélete
Az Amper Metal Kft. egy, a villamos kivitelezések területén tevékenységet folytató magyarországi vállalkozás, amely összesen több mint 60 millió forint értékű reklámszerződést kötött egy marketingcéggel, amely vállalta, hogy a vállalkozás tevékenységét a Magyar Gyorsasági Bajnokság 2014-es verseny évadjának futamaira szerződött partnere által nevezettversenyző versenyautójának két oldalán megjelenő, 30 x 10 cm-es méretű reklámfelirattal fogja népszerűsíteni.
A reklámszolgáltatás vételárának áfa (az áfa uniós jogi megfelelője a héa, azaz a hozzáadottérték-adó) tartalmát az Amper Metal levonta az értékesítései után fizetendő áfa összegéből, ami miatt a NAV vele szemben adóhiányt állapított meg, valamint kötelezte a céget e hiány, illetve adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. A NAV szerint ugyanis a reklámszolgáltatás ellenértéke nem a vállalkozás adóköteles bevételszerző tevékenységéhez kapcsolódó költség volt, annak nagysága túlzott mértékben lett megállapítva, maga a szolgáltatás nem nyújtott semmilyen hozzáadott értéket az azt igénybe vevő cégnek, és annak igénybevételének a célja valószínűsíthetően kizárólag a veszteséggenerálás volt.
Az Amper Metal szerint azonban az uniós héairányelv (2006/112/EK) értelmében a gazdasági tevekénység végzésének keretében vásárolt szolgáltatások adótartalmának levonhatósága nem függ e szolgáltatások értékarányosságától. Emellett a cég úgy véli, hogy a magyar jog azon rendelkezése, amely szerint az adólevonási jog csak abban az esetben gyakorolható, amennyiben az adózónál az igénybe vett szolgáltatás tételesen, számszerűen kimutathatóan hasznot hajt, ellentétes a héairányelvvel.
A vállalkozás és az adóhatóság jogvitájában eljáró Veszprémi Törvényszék lényegében azzal kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy
úgy kell-e értelmezni a héairányelvet, hogy az adóalany nem vonhatja le a reklámszolgáltatások után előzetesen felszámított héát egyrészt amiatt, hogy az ilyen szolgáltatásokért felszámított ár a nemzeti adóhatóság által meghatározott referenciaértékhez képest túlzott mértékű, másrészt pedig amiatt, hogy az ilyen szolgáltatások nem eredményeztek árbevétel-növekedést az adóalanynál.
Ítéletében a Bíróság először is emlékeztet arra, hogy
a közös héarendszer valamennyi gazdasági tevékenység adóterhét illetően biztosítja a semlegességet, függetlenül azok céljától és eredményétől, feltéve hogy e tevékenységek főszabály szerint maguk is héakötelesek (az ítélet 23. pontja).
Márpedig e tekintetben valamely szolgáltatásnyújtás csak akkor minősül a héairányelv értelmében ellenérték fejében teljesítettnek, és így csak akkor adóköteles, ha a szolgáltatásnyújtó és a szolgáltatás igénybe vevője között létezik olyan jogviszony, amelynek keretében kölcsönös szolgáltatások kerülnek átadásra úgy, hogy a szolgáltatásnyújtó által kapott juttatás képezi a szolgáltatás igénybe vevője számára nyújtott szolgáltatás tényleges ellenértékét (26). Erről van szó abban az esetben, ha a nyújtott szolgáltatás és a kapott ellenérték között közvetlen kapcsolat áll fenn, mivel a fizetett összeg egyedileg meghatározható, olyan jogviszony keretében nyújtott szolgáltatás tényleges ellenértékét képezi, amelyben szolgáltatások kölcsönös nyújtása történik (26).
Ezzel szemben az a körülmény, hogy valamely gazdasági ügyletet az önköltségi árnál magasabb vagy alacsonyabb áron, következésképpen pedig a rendes piaci árnál magasabb vagy alacsonyabb áron teljesítettek, nem releváns az ellenérték fejében teljesített ügyletként való minősítés szempontjából, mivel az ilyen körülmény nem befolyásolja a teljesített vagy teljesítendő szolgáltatások és a kapott vagy behajtandó ellenérték közötti közvetlen kapcsolatot, amelynek összegét előzetesen és világosan lefektetett szempontok szerint határozták meg (27).
Minderre tekintettel a Bíróság kimondja, hogy
amennyiben az Amper Metalnak nyújtott szolgáltatás és az általa kapott ellenérték között közvetlen kapcsolat áll fenn, azaz a szóban forgó ügylet héaköteles ügyletnek minősül, aminek a megállapítása a Veszprémi Törvényszék feladata, az a körülmény, hogy a megfizetett ár magasabb a piaci árnál vagy az adóhatóság által hasonló reklámszolgáltatásokért meghatározott esetleges referenciaértéknél, nem igazolhatja a levonási jog gyakorlásának az adóalannyal szemben való megtagadását (36).
Ebben az összefüggésben a levonható héa összegét a vonatkozó adóalapnak megfelelően az adóalany által ténylegesen megfizetett – az adóalany által benyújtott számlákból kitűnő – ellenérték alapján kell meghatározni (37).
A Bíróság megállapítja, hogy Veszprémi Törvényszék feladata annak értékelése, hogy a szóban forgó reklámszolgáltatások közvetlen és azonnali kapcsolatban állnak-e valamely adólevonásra jogosító értékesítési ügylettel, illetve, ennek hiányában, az Amper Metal gazdasági tevékenységének általános költségei címén e gazdasági tevékenység egészével (38). Ezen értékelésnek lényegében annak megállapítására kell irányulnia, hogy a reklámmatricáknak az említett autóverseny-bajnokságon részt vevő gépjárművekre való felhelyezése az Amper Metal által forgalmazott termékek és szolgáltatások népszerűsítésére irányult-e, ily módon az a vállalkozás általános költségei közé sorolható (39).
Amennyiben a Veszprémi Törvényszék arra a következtetésre jut, hogy a szóban forgó kiadások közvetlen és azonnali kapcsolatban állnak az Amper Metal gazdasági tevékenységével, úgy az adólevonási jog gyakorlását a héairányelv nem teszi függővé az adóalany árbevételének növelésére vonatkozó feltételtől, illetve – általánosabban – a beszerzési ügylet gazdasági jövedelmezőségének feltételétől (30-31).
