150 évvel ezelőtt, 1875. február 6-dikán alakult meg a Pécsi Ügyvédi Kamara. A jubileum alkalmából január 30-án este hálaadó szentmisén együtt ünnepeltek a jogász hivatásrendek – ügyvédek, bírók, ügyészek, jogtanácsosok, közjegyzők, egyetemi oktatók, valamint egyéb jogi pályák munkatársai és családtagjaik – a pécsi székesegyházban. A liturgiát Felföldi László pécsi megyéspüspök celebrálta. A Jogi Fórum is részt vett az ünnepi alkalmon.
“Alapvetően mi is egy család vagyunk, az alma mater közös, a Jóisten előtt pedig mind egyenlőek vagyunk. Így lehet legalább egy hely és egy alkalom, amikor a különböző hivatásrendek különböző jogászai – ügyvédek, bírók, ügyészek, egyetemi oktatók, jogtanácsosok és még sorolhatnánk – egységesen egy nyelvet, a szeretet nyelvét beszélik”
– ezzel, a pécsi jogászság hozzá címzett felkérő levelébő idézett gondolattal nyitotta meg Felföldi László megéspüspök a szentmisét, mely “gondolat méltó arra, hogy annak szellemében a hálaadás pillanatában jelen legyünk” – tette hozzá.
Szentbeszédében a püspök a hálaadás, a jog és a remény – mint az egyházi szent év központi üzenete – lényegéről osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.
“Az emberi méltóság, az emberi kapcsolatok és a közösségi lét minősége szempontjából lényeges, hogy tudok-e hálát adni – ez a mindennapok éltető ereje, ez adja a hétköznapok minőségét” – hangsúlyozta Felföldi László. Jó, ha az ember egy nap végén számba veszi, hogy “mikor mondta a másik embernek, magának és az Istennek, hogy ‘köszönöm’. És minél többször kimondom, annál valóságosabb, békésebb, örömtelibb és szebb lesz a napom” – tette hozzá.
XVI. Benedek pápától idézve elmondta:
„Jog nélkül a társadalom jogok nélküli társadalom lenne. A szeretet a jog forrása és a jog a szeretet feltétele”, azaz jogok nélkül nem érvényesülhet a szeretet, mert ha nincsenek helyén a jogaink, nincs rend, és rend nélkül összezavarodunk és nem tudunk jól szeretni. A jog érvényesítése az ember és alapvető emberi jogainak tiszteletét kell, hogy jelentse”
– nyomatékosította a püspök.
Ferenc pápa egyik beszédével folytatva kiemelte:
„A valóság az élet, mely mindig több a formáknál, a formalizált világnál és szabályoknál. A jogászság feladata, hogy a törvények útján járva a formák és eszmék mögötti életet szogálja”
– hangsúlyozta a főpásztor.
Majd így folytatta: „Feladatuk nagysága abból a szemléletből fakad, amelyben a kánoni normák – miközben nem feledkeznek meg az egyedi esetek méltányosságáról – a bírói bölcsesség erényén át megkülönböztetik a konkrét eseteket. Vagyis
az egyetemestől kell eljutni a konkrét egyetemeshez és végül a konkrétumhoz – ez a bírói bölcsesség útja. Az ítélet nem annyira mérlegeléssel történik, hanem ezen a bölcsességen keresztül. Tudomány kell hozzá és a meghallgatásra való készség, de mindenekelőtt imára van szükség a helyes ítélethez.”
“Az ima világos látás. Annyit ér az imánk, amennyire az istenkapcsolat által a tisztánlátás valósága jelenik meg a szívünkben. Ez a hit a mai világban a döntések valóságában jelenik meg, Európában és Magyarországon egyaránt”
– mondta a püspök.
XVI. Benedek pápa okfejtését folytatva, napjaink valóságáról szólva Felföldi László kiemelte: „Európa csak akkor maradhat életben, ha kritikai igénnyel és alázatosan, de igazán elfogadja önmagát. Az oly sokszor szenvedélyesen követelt multikulturalitás mögött időnként az európai tartalmak elutasítása, az Európától való menekülés húzódik. Ám a multikulturalitás nem létezhet közös alapelemek, az európai valósághoz kötődő támpontok nélkül – és egészen biztosan nem maradhat életben a Szent iránt táplált tisztelet híján. Hozzátartozik, hogy
tisztelettel kell viszonyulnunk ahhoz, ami szent a másik szemében, de erre a fajta tiszteletre csak akkor lesz módunk, ha nem távolodunk el magától a Szenttől, az Istentől”
– idézte a püspök.
“Jól látni, tisztán látni, védeni és megőrizni, ami az Önök hivatása, csak a Szenttel, az Istennel való kapcsolatból fakadhat”
– mutatott rá Felföldi László, méltatva a jogi pályára lépők elhivatottságát.
„És mi a remény?” – tette fel végül az idei egyházi év központi kérdését. “Várakozás. Amire várakozunk az még nincs a birtokunkban. A legstabilabb valóság, hogy állandóan várakozunk és állandóan változunk. Az ember életének valósága pedig attól függ, hogy ezt hogyan éli meg. A változás, az új jót hoz, így nem szabad félni, merni kell változtatni” – hangsúlyozta a főpásztor.
Felföldi László a szentbeszéd zárásaként örömét fejezte ki, hogy a pécsi jogász hivatásrendek számos képviselője döntött úgy, hogy „eljön Isten elé és hálát ad a mai szentmisében, mert azt akarják, hogy emberi méltóság, családi és közösségi élet legyen ezen a földön, Európában, magyar hazánkban és itt, Pécsen.”
“Kívánom, hogy ebben a rendkívül nehéz hivatásban, a paragrafusok és az igazság feszültségében mindig megtalálják a helyes döntést, a helyes utat és a személyes valóságukot, annak a biztonságát és reményét, hogy Isten külünleges életet bízott Önökre és ezt kell jól megélni”
– fordult az idén 150 éves Pécsi Ügyvédi Kamara jelenlevő tagjaihoz a jogászok Te Deumán a pécsi főpásztor.
