Napjainkban még mindig a klasszikus kötött munkarend a legáltalánosabban elterjedt a munka világában, azonban egyre gyakoribb, hogy a munkáltató – az eredményesebb munkavégzés reményében – átengedi a munkaidő beosztásának jogát munkavállalójának, ezzel bizonyos költségek és adminisztratív terhek alól is mentesítve magát. De mikor teheti ezt meg? Miben különbözik a kötött és a kötetlen munkarend? Milyen szabályok kötik, jogok illetik és kötelezettségek terhelik a munkáltatót és a munkavállalót a két munkaszervezési mód esetén?
A kötött munkarend jellemzői
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 96. § (1) bekezdése alapján “a munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg, és erről a 18. § szerint tájékoztatja a munkavállalót.” A munkajog sajátos jellege miatt a munkáltató utasítási joga érvényesül a munkaidő beosztásában, irányítási és munkaszervezési jogának keretein belül.
A kötött munkarend jellegadó vonása a rendelkezésre állási kötelezettség, ami nem feltétlenül jelenti a munkaidőben történő folyamatos munkavégzést.
A kötött munkarendben foglalkoztatott munkavállaló köteles
- a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni,
- munkaideje alatt – munkavégzés céljából, munkára képes állapotban – a munkáltató rendelkezésére állni,
- munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni.
- a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani,
- munkatársaival együttműködni.
A munkáltató utasítási joga keretében tájékoztatja a munkavállalót a munkaidő-beosztás tartalmi elemeiről – így a munkavégzés helyéről, időtartamáról, a munkaközi szünetre és pihenőidőre vonatkozó szabályokról, amelyek szorosan igazodnak a munkaidőhöz. A munkáltatónak úgy kell kialakítania a munkavállaló munkaidejét és az ehhez kapcsolódó munkaszervezést, hogy az általa megkövetelt feladatok ellátása a munkaidőben reálisan, a munka jellegének figyelembevételével, az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek betartásával elvégezhető legyen.
A Mt. vonatkozó szabályai azonban kötött munkaidő esetén a munkáltatót is kötik, munkaidő-beosztásra vonatkozó jogát a munkajogi szabályok korlátozzák. Így a munkavállaló munkaidő-beosztáson kívüli időben történő munkavégzése rendkívüli munkaidőnek számít, azt a törvény kompenzálni rendeli, a munkavállalót a bérén kívüli díjra, illetve pótlékokra jogosítja fel.
Kötött munkarend esetén tehát a munkavállalónak elsődlegesen a munkáltató által megjelölt helyen és időben, munkavégzésre képes állapotban meg kell jelennie, és munkavégzés céljából rendelkezésre kell állnia. A tényleges munkavégzés csak másodlagos szerepet kap, a munkavállalónak ugyanis akkor is rendelkezésre kell állnia a munkaidő kezdetétől a végéig, ha egyébként a munkáltató ez alatt nem tud munkát biztosítani, a kijelölt munkavégzési helyet saját döntése alapján nem hagyhatja el, más tevékenységet nem végezhet a munkaidő végéig. Sem a munkavállaló, sem a munkáltató nem dönthet úgy, hogy a feladatok nélküli időt a dolgozó majd egy későbbi időpontban ledolgozza.
A kötött munkaidőben foglalkoztatottak jelenléti íven kötelesek vezetni – nyilvántartani – a tárgyidőszakban hatályos munkaidő-beosztást, valamint a tényleges munkavégzést – a munkavégzés helyére történő be-, illetve kilépésük idejét. A jelenléti ív lényege és célja, hogy a munkavállaló rendes, illetve rendkívüli munkaidőben teljesített munkavégzése (pontosabban rendelkezésre állása) a nyilvántartásból pontosan meghatározható legyen, és ennek alapján a munkabér – vagyis az állásidőre és a rendkívüli munkaidőre járó bér – a törvényi szabályoknak megfelelően elszámolható legyen.
A kötött munkarend a munkáltató döntése alapján lehet általános vagy egyenlőtlen munka-beosztásban meghatározott. Általános munka-beosztásban a munkavállaló hétfőtől péntekig, napi egyenlő rendes munkaórákban (például 8-16 vagy 9- 17 óráig) végzi munkáját, egyenlőtlen munka-beosztás esetén pedig munkaidőkeretben, elszámolási időszakban dolgozik, mivel a hét egyes napjain nem azonos módon alakul a munka beosztása. Utóbbi lehetőséget biztosít a munkáltatónak arra, hogy a dolgozó jelenlétét időszakosan a munkaerő-igényéhez, illetve az ellátandó feladatokhoz szabhassa. Fontos kiemelni, hogy a munkáltatónak mind a két beosztási mód esetén figyelemmel kell lennie a napi és heti munkaidőkorlátra, a napi illetve heti pihenőidőre és munkaközi szünetre vonatkozó szabályokra is.
Az Mt. szerint a munkavállaló részére hetenként két pihenőnapot kell beosztani, ezekből havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra. A heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók, egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén azonban hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani.
A napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt – napi pihenőidőt – kell biztosítani. Nem kell napi pihenőidőt beosztani, ha a munkáltató a munka befejezését közvetlenül követő napra munkaidőt nem oszt be, vagy rendkívüli munkaidőt nem rendel el.
A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkaidő tartama a hat órát meghaladja, húsz perc, a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani. A munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni.
A kötetlen munkarend jellemzői
Vannak munkakörök, amelyek esetén a kapcsolódó feladatok jellege nem követeli meg a folyamatos rendelkezésre állást, melyekben a munkavállaló munkájától közvetlenül, napi szinten nem függ más munkavállalók munkája. Az Mt. 96. § (2) bekezdése – erre figyelemmel – akként rendelkezik, hogy “a munkáltató a munkaidő beosztásának jogát – a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel – a munkavállaló számára írásban átengedheti (kötetlen munkarend).”
Fentiek alapján kizárja tehát a kötetlen munkarend alkalmazását, ha a munkakör jellege alapján a munkavállaló ténylegesen nem alakíthatja szabadon munkaideje beosztását (például egy bolti eladó esetén, akinek munka-beosztása a bolt nyitvatartási rendjéhez kell hogy igazodjon).
A vezető állású munkavállalók, távmunkát végzők és a bedolgozói munkaviszony keretében foglalkoztatottak munkarendje az Mt. alapján főszabály szerint – tehát a felek eltérő megállapodása hiányában – kötetlen.
Kötetlen munkarend esetén a munkavállaló saját maga jogosult meghatározni munka- illetőleg pihenőidejét, a feladaatellátásához igazodó ütemezésben – bár a munkaszervezés érdekében a munkáltató szűk körben továbbra is rendelkezhet a munkavállaló munkaideje felett. Ennek megfelelően a munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha “a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti” – így a munkavállaló kötelezhető például heti vagy havi rendszerességgel adott meetingen való részvételre.
A kötetlen munkarendben foglalkoztatottak munkavégzésére általánosságban jellemző a nagyfokú önállóság, mind a munkaszervezés, mind az elvégzett feladatok tekintetében. A kötetlen munkarend ugyanakkor nem érinti a munkavállaló munkavégzési kötelezettségét, napi munkaidejét, rész- vagy teljes munkaidő szerinti foglalkoztatásának jellegét, amelyet a munkaszerződésében vállalt munkaidőben továbbra is teljesítenie kell. Kötetlen munkarend esetén átlagosan kell meglennie a munkavállaló napi 4 vagy 6 vagy 8 óra munkaidejének.
A munkáltató bár nyilvántartást nem vezet a munkavállaló munkaidejét illetően és a munkaidőhöz kapcsolódó részletszabályok sem vonatkoznak a munkavállalóra – ellenőrzési jogot a kötetlen munkaidőben foglalkoztatott dolgozója – a munkavégzésének teljesítése, a feladatainak ellátása – felett gyakorolhat, felhívhatja a dolgozóják, hogy munkaidejével számoljon el, ennek körében rögzítse, mely feladatra mennyi időt fordított. Amennyiben pedig a munkavállaló nem tesz eleget munkavégzési kötelezettségének, felelősségre is vonható.
A kötetlen munkarend esetén tehát a munkavállaló rendelkezésre állási kötelezettsége háttérbe szorul a tényleges munkavégzéshez képest.
A munkaidő-beosztásra vonatkozó jog átengedésével az ehhez kapcsolódó kötelezettségek is szünetelnek a munkáltatónál – így a pihenőidők, a munkavégzési időre vonatkozó korlátozások nem érvényesülnek, a munkavállaló akkor és annyit dolgozik, amikor és amennyit akar. Fontos azonban kiemelni, hogy a kötetlen munkarend nem szolgálhat a rendkívüli munkaidő “elfedésére”, a jogszabály megkerülésére,
a munkáltató ugyanis kötetlen munkarend esetén sem adhat több feladatot a munkavállalónak mint amennyit a munkaszerződésben vállalt (rendes) munkaidőben az általában elvárható magatartás tanúsítása mellett képes ellátni – amennyiben ezt megteszi, az rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül, joggal való visszaélés állapítható meg (Mt. 7. § (1) bek.), a munkavállaló pedig elmaradt munkabért követelhet a szerződése szerinti óraszámon felül teljesített munkaidőre.
A munkáltató kötetlen munkarend esetén sem hagyhatja figyelmen kívül az egészséges és biztonságos munkavégzés törvényi követelményét.
Kötetlen munkarend esetén nem értelmezhetőek a munkaközi szünetre, az ügyeletre és készenlétre, a napi és heti pihenőnapra, valamint a heti pihenőidőre vonatkozó szabályok, nem különbztethető meg rendes és rendkívüli munkaidő, ezért az intézmény rendeltetésszerű alkalmazása esetén a munkavállalónak nem kell jelenléti ívet vezetnie, illetőleg nem kell azokat a munkaidős szabályokat alkalmazni, amelyek egyébként bérpótlékra jogosítanak.
