A joggal való visszaélés tilalma a jogban alapelvi norma, a magánjogi jogviszonyokban irányadó jelleggel védi a feleket egymás jogszerű, ugyanakkor visszaélésszerű magatartásaival szemben. De mit is jelent pontosan visszaélni egy joggal? Mi minősül visszaélészerű magatartásnak a munkajogban? Kinek mit kell bizonyítani? Hogyan pontosította az egységesebb bírói jogalkalmazás érdekében a Kúria és az uniós jogharmonizáció érdekében a 2023. évi Mt. módosítás a törvényi szabályokat?
Visszaél jogával az a jogalany, aki a jogrend által számára biztosított alanyi jogát úgy gyakorolja, hogy az a jogrend egésze által szem előtt tartott értékekkel, célokkal ellentétes (célszerűtlen, igazságtalan, elfogadhatatlan) eredményre vezet.
A joggal való visszaélés tilalmában ütköző magatartások körébe tehát azon tényállások tartoznak, ahol
a félnek tényleges jogosultsága van egy adott cselekmény elvégzésére, azonban azt nem a céljának megfelelően és annak társadalmi rendeltetésével összefüggésben, hanem visszaélésszerűen – másnak hátrányt, esetleg kárt okozva – gyakorolja.
A joggyakorlás tehát formálisan jogszerű, ezért a jogsértés nem nyilvánvaló, széleskörű bizonyítás szükséges annek feltárásához.
Egy szemléletes példa a következő jogeset: A munkáltató elhatározta, hogy határozatlan idejű munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalójának felmond azonban a felmondás esetére járó összeget nem akarta megfizetni a dolgozónak, ezért úgy döntött, hogy a munkaviszony megszüntetése előtt határozatlanról határozott idejűre változtatja meg a jogviszonyt, hogy ezzel mentesüljön a felmondás esetén irányadó anyagi kötelezettségei alól [BH1996. 399.]. A munkáltató ugyan jogszerűen járt el, hiszen a határozatlan idejű munkaviszony (a munkavállaló egyetértésével) határozott idejűvé változtatható, azonban a mögöttes indokot és érdeket nézve egyértelmű, hogy a munkáltató a jogát nem a céljával összefüggésben gyakorolta, így magatartása a joggal való visszaélés tilalmába ütközik.
A joggyakorlás joggal való visszaéléssé minősítésében a jogrend általi helytelenítés fejeződik ki.
A joggal való visszaélés tilalma kivételes eszköz, amely a konkrét eset igazságos eldöntése érdekében a bíró számára lehetővé teszi a törvényhozó által tényállási elemként nem tételezett körülmények figyelembevételét és ezáltal a tipikus helyzetekre szabott törvényi rendelkezésektől való eltérést, hogy kivételes helyzetekben igazságos megoldás szülessen.
A joggal való visszaélés tilalma a munkajognak is egyik fontos alapelve, amely megsértése jelentős érdeksérelmet okozhat a munkaviszony alanyai számára. A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) a magánjogból generálklauzulaként vette át az irányadó rendelkezést, az általános magatartási követelmények között rögzíti. A visszaélésszerűen gyakorolható magatartásokat gyakorlatilag lehetetlen lenne taxatív módon felsorolni, azonban az Mt. felsorolja azokat a tipikus magatartási formákat, amelyek kifejezetten alkalmasak a joggal való visszaélés megvalósítására – így például amelyek
- mások jogos érdekeinek csorbítására,
- érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására,
- zaklatására,
- éleménynyilvánításának elfojtására
irányulnak vagy ehhez vezetnek [Mt. 7. § (1) bekezdés]. E felsorolás csupán példálózó jellegű, tehát se nem konkretizálja, se nem szűkíti a joggal való visszaélés intézményének tartalmát.
A joggal való visszaélés tilalma a 2023. évi Mt. módosítással – uniós jogharmonizációs kötelezettség eredményeként – tartalmi pontosításon esett át, a jogszabály kiegészült – a 2019/1152 és a 2019/1158 irányelvekben foglaltaknak megfelelés érdekében – egy új bekezdéssel. A hivatkozott irányelvekre tekintettel az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség elveinek hatékony érvényesítése érdekében megfelelő bírósági védelmet kell biztosítani a munkavállalók számára az irányelvekben előírt jogokhoz kapcsolódó panaszból vagy eljárásból eredő kedvezőtlen bánásmód vagy hátrányos következmények ellen. Ezért
az Mt. 2023. január 1-jei módosítása egyértelműsítette a bizonyítási teher kérdéskörét, így az jóval egyértelműbbé vált.
Az Mt. 7. § (3) bekezdése a bizonyítási teherrel kapcsolatban felmerült gyakorlati kérdéseket akként rendezi, hogy kimondja: a joggal való visszaélés tilalmának megsértésére alapított munkajogi igény érvényesítése esetén az igény érvényesítőjének az alapul szolgáló tényt, körülményt és a hátrányt kell csak bizonyítania. Ezzel szemben a jog gyakorlójának azt kell bizonyítania, hogy az igény érvényesítője által bizonyított tény, körülmény és a hátrány között okozati összefüggés nem áll fenn. Az igény érvényesítője – vagyis a sérelmet szenvedett fél – által felvázolt helyzet bizonyítottnak tekinthető, ha a tény, körülmény és az őt ért hátrány között okozatiság áll fenn.
A joggal való visszaélés tilalma nemcsak aktív, hanem passzív magatartással is megvalósítható – ezt az Mt. egy különös tényállásban rögzíti is. Abban az esetben, ha a joggal való visszaélés munkaviszonyra vonatkozó szabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, a bíróságnak lehetősége van a jognyilatkozatot ítéletével pótolni – feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. (Mt. 7. § (2) bekezdés) Ilyen igény tipikusan akkor merülhet fel, amikor a munkáltató vagy a munkavállaló cselekedetéhez harmadik féltől szükséges valamilyen nyilatkozat vagy hozzájárulás – így például a munkavállalók által választott képviselők munkajogi védelme keretében van jelentősége.
A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma a joggal való visszaélés tilalmának megsértésével kapcsolatos munkaügyi perekben felmerült egyes kérdésekről szóló 5/2017. (XI. 28.) KMK véleményében szintén több pontosítást fogalmazott meg az ítélkezési gyakorlat egységeítése érdekében. Kimondta, hogy
a joggal való visszaélés tilalmának megsértése akkor állapítható meg, ha valamely alanyi jog gyakorlása formálisan jogszerűen történt.
Ezért valamely joggyakorlás nem lehet tételes jogszabályba ütközés miatt jogellenes és egyben a joggal való visszaélés tilalmába ütköző.
Szerződéses jognyilatkozattal összefüggésben nem lehet joggal való visszaélésre hivatkozni.
A joggal való visszaélés fogalmi körébe tartozik, ha a megjelölt hátrány a munkajogviszony hierarchikus jellegéből fakad – szögezi le a KMK vélemény.
Munkaügyi perekben a felperes igényeinek alátámasztására keresetlevelében gyakran több jogcímet is megjelöl. Az anyagi jogszabályok megsértésén túl egyben az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét, joggal való visszaélést, az együttműködési kötelezettség, a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének a megsértését is állítja – nem mindig ebben a sorrendben. A Kúria véleményében rögzíti, hogy – pergazdaságossági és célszerűség indokból –
több jogcímre történő egyidejű hivatkozás esetén a bizonyítási eljárás során nem a kereseti kérelem sorrendjében előadottak határozzák meg a jogellenességi okok vizsgálatát.
Előbb a tételes jogszabályba ütközés, majd – amennyiben diszkriminációra történő hivatkozás is volt – az előbbi alaptalansága esetén az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) szerinti bizonyítás lefolytatását követően, az emiatti megalapozatlanság megállapítása után van lehetőség az általános magatartási követelmények: a joggal való visszaélés, az együttműködési kötelezettség, a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelménye megsértésének vizsgálatára.