A törvényi szabályozásnak garantálnia kell, hogy abban az esetben, ha az ügyvéd bármely okból a letéti szerződés alapján a jogosultat jogszerűen megillető letéti összeget nem tudja kifizetni, akkor a jogosult ebben az esetben is feltétlenül hozzájuthasson az őt megillető letéti összeghez – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/1945/2020. számú, jogalkotói mulasztást megállapító határozatában.
Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapította, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését sértő, mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy
a törvényalkotó nem teremtette meg teljes körűen annak a törvényi garanciáit, hogy az ügyvédi letétbe helyezett letét kifizetésre kerüljön annak, akit az a letéti szerződés alapján, vagy a szerződés megszűnésekor megillet, azonban azt a letétet kezelő ügyvéd (letéteményes) bármely okból nem fizeti vissza.
Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2025. június 30-ig tegyen eleget.
Az alapügyben az indítványozó letéti szerződés alapján helyezett ügyvédi letétbe egy meghatározott összeget. A letéti szerződésben rögzítésre került, hogy az az indítványozó által adott, két tanú előtt aláírt meghatalmazás alapján a meghatalmazott részére kifizethető. Az indítványozó a befizetett letét összegét néhány hét elteltével megkísérelte felvenni, azonban az ügyvéd arról tájékoztatta, hogy azt már kifizette (az ügyvéd saját) testvérének. A kifizetést kérő által felmutatott meghatalmazáson nem az indítványozó aláírása szerepelt. Az indítványozó az ügyvéddel szemben panasszal élt, a Pest Megyei Ügyvédi Kamara megállapította, hogy az ügyvéd szándékos fegyelmi vétséget követett el és fegyelmi büntetést szabott ki.
Az indítványozó fizetési meghagyás kibocsátását kezdeményezte a bíróságon a letétbe helyezett összeg és járulékai megfizetése iránt. A végrehajtási eljárások nem vezettek eredményre. Az ügyvéd hatályos felelősségbiztosítással rendelkezett 15 millió forint károkozás erejéig, de az indítványozó kárigényét nem tudta érvényesíteni, ezért bírósághoz fordult. Az elsőfokú bíróság megállapította a biztosító helytállási kötelezettségét, a másodfokú bíróság azonban az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az indítványozó keresetét teljes egészében elutasította. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvényben biztosított, tisztességes eljáráshoz való joga sérült, mert az eljárás során a Kúria nem vette figyelembe az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentését, illetve az alapvető jogok biztosának jelentését az ügyvédi felelősségbiztosításra vonatkozóan.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, illetve az alapvető jogok biztosának a jelentésében foglalt állásfoglalások, intézkedési javaslatok a címzettek részére fogalmaznak meg kötelezettséget, harmadik személyek részére ilyen kötőerővel még maga az ajánlás sem bír. A jelentések egyes megállapításai a felek által érvként megjeleníthetőek a bírósági eljárásokban, azonban nem tekinthetők azonos súlyúnak azzal, mint ha egy jogszabályra, vagy annak megsértésére hivatkozna a fél. A bizonyítékok körének meghatározása, azok értékelése az eljáró bíróságok hatáskörébe tartozó kérdés, amelyet az Alkotmánybíróság nem bírálhat felül.
A vizsgált ügyben az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg. Az Alaptörvény jogállamisági klauzulájának figyelembe vételével
a törvényalkotónak olyan törvényi szabályozást kell kialakítania, ami garantálja, hogy abban az esetben, ha az ügyvéd bármely okból – ide értve az általa elkövetett bűncselekményt is – a letéti szerződés alapján illetve annak megszűnésekor a jogosultat jogszabály, illetve letéti szerződés alapján jogszerűen megillető letéti összeget nem tudja kifizetni, akkor a jogosult ebben az esetben is feltétlenül hozzájuthasson az őt megillető letéti összeghez.
Az Alkotmánybíróság ezért határidő tűzésével az alaptörvény-ellenességet előidéző mulasztás felszámolására hívta fel az Országgyűlést.
A határozathoz Patyi András és Hörcherné Marosi Ildikó alkotmánybírók különvéleményt fűztek.
