A kereskedelemről szóló törvény nem tesz eleget a normavilágosság követelményének, mivel egyes kifejezései pusztán jogalkalmazói jogértelmezés útján nem értelmezhetők egyértelműen. Egy szabály értelmezhetetlen volta olyan súlyú jogalkotási hiba, ami a norma jogbiztonságnak megfelelő alkalmazását nem teszi lehetővé – szögezi le az Alkotmánybíróság III/2313/2023. számú, jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről szóló határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) egyes rendelkezéseit.
Az alapügyben felperesként szereplő étteremüzemeltető vállalat (a későbbi indítványozó) ellen az alperesi hatóság versenyfelügyeleti eljárást indított, melynek során megállapította, hogy az indítványozó az ásványvizek és a szikvizek esetében megsértette a Kertv. rendelkezéseit.
A Kertv. 7/B. § (2) bekezdése szerint az italt árusító vendéglátó üzlet köteles a sör – kivéve csapon értékesített sör –, üdítő- és gyümölcsital, gyümölcslé és gyümölcsnektár, valamint ásványvíz és szikvíz (szódavíz) értékesítése esetén termékenként legalább két különböző gyártó termékeinek értékesítését biztosítani.
A hatóság elmarasztaló határozatával szemben a felperes bírósághoz fordult. Az ügyben a felperes kérésére a bíróság az eljárást felfüggesztette és kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, mert
a Kertv. portfolió bővítési kötelezettségre vonatkozó rendelkezései sértik az Alaptörvényben szereplő normavilágosság elvét.
Az indítványozó bíróság rámutatott arra, hogy a vonatkozó rendelkezés tárgyi hatályát tekintve nem állapítható meg egyértelműen, hogy hány termékkategória létezik, és az egyes italtípusok pontosan melyik kategóriába tartoznak. Az egzakt fogalommeghatározásokat nélkülöző szabályozás a bíróság szerint oda vezet, hogy a jogalkalmazók önkényes, és/vagy ellentmondásos értelmet tulajdonítanak az egyes jogfogalmaknak, melyek bizonytalan jogalkalmazást, végső soron jogalkotásra tartozó jogszabályértelmezést eredményeznek.
A jogszabályi rendelkezés nem határozza meg egyértelműen a gyártó, továbbá a vállalatcsoport fogalmát, tehát az sem egyértelmű, hogy a jelentős piaci szereplő gyártóknál elvárás-e, hogy az adott termékkategóriában forgalmazott különböző gyártók külön cégcsoporthoz tartozzanak.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az indítvány helyesen hivatkozott arra, hogy
a Kertv. nem tartalmaz értelmező rendelkezést vagy utaló szabályt a megjelölt termékkategóriákra.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján ebben az esetben az adott kifejezés általánosan ismert és elfogadott jelentéstartalmából, vagy ha szakkifejezésről van szó, annak elfogadott jelentéstartalmából kiindulva a jogalkalmazó állapítja meg, hogy a jogszabályban használt egyes kifejezések milyen tartalmat ölelnek fel az adott jogszabályi összefüggésben. Jelen ügyben a szóban forgó kifejezések szakjogi jelentése nem határozható meg egyértelműen.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy
a Kertv. nem tesz eleget a normavilágosság követelményének, mivel e kifejezések pusztán jogalkalmazói jogértelmezés útján nem értelmezhetők egyértelműen.
Ugyancsak bizonytalan a „gyártó” fogalma az idézett termékkategóriákkal összefüggésben.
A kérdéses kategóriák a rendelkezés tárgyi és személyi hatályának bizonytalanságát is eredményezik, és ezek vonatkozásában a szabály értelmezhetetlen volta olyan súlyú jogalkotási hiba, ami a norma jogbiztonságnak megfelelő alkalmazását nem teszi lehetővé.
Az Alkotmánybíróság ezért a Kertv. egyes rendelkezéseit alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette.
A határozathoz Handó Tünde, Haszonicsné Ádám Mária és Juhász Miklós alkotmánybírók különvéleményt fűztek.
