A tanulmány témája a polgári (világi), illetve a kánonjogi (római katolikus) házasság összehasonlító elemzése, kiemelt figyelmet fordítva a házasság létrejöttére és érvényességére. A két jogintézmény sok ponton hasonlít egymáshoz, ugyanakkor jelentős különbségeket is találunk, főként az érvénytelenségi okoknál.
A téma érdekességét – a profán, illetve egyházi jogintézmény meglepő hasonlóságainak és jelentős különbözőségeinek megismerhetőségén túl – a működő joggyakorlatban megnyilvánuló fontossága adja, tekintettel arra, hogy a polgári jogi házasságkötés mellett jelenleg is gyakran előfordul a „templomi esküvő”.
Mindenekelőtt egy lényeges kérdést szükséges tisztázni: melyik egyház szabályozását vizsgáljuk? Jelen tanulmány a hazánkban legnagyobb arányt képviselő keresztény, ezen belül is a római katolikus szertartás szerint megkötött házasságokat elemzi. Fontos hangsúlyozni a protestáns templomokban tartott frigyektől való alapvető különbözőséget. Ennek a hátterében az áll, hogy a római katolikus, valamint a protestáns keresztény vallási felekezetek esetében gyökeresen eltér a házasság természetéről és jellegéről vallott felfogás. Míg a Római Katolikus Egyház tanítása szerint a házasság a hét szentség egyike, addig a protestáns egyházak nem tekintik „sákramentumnak” a házasságot. A Római Katolikus Egyház a protestantizmusra adott válaszként, a hitújítók által feszegetett kérdésekre adott válaszként definiálta önmagát, és határozta meg nemcsak az Egyház fogalmát, hanem a Tridenti Zsinaton a szentségek fogalmát, illetve a számukat is. A szentségek – a legrövidebb definíció szerint – „látható jelek, melyek láthatatlan kegyelmet közvetítenek”. Tekintettel arra, hogy az Egyház szentségnek tekinti a házasságot, ezért különlegesen védelmezi is, mint a Római Katolikus Egyház titkát, mint élettevékenységének lényegét. A Zsinat tanítása megfellebbezhetetlen, köti a keresztényeket, térben és időben bárhol éljenek is.
A Szerző bírósági titkár.
