Nemcsak a túlzottan általánosan megfogalmazott jogszabályok sértik a nulla poena sine lege elvét, hanem az is, ha a jogalkalmazói döntés jogszabályi kereteit a jogalkotó egyáltalán nem, vagy olyan tágan határozza meg, hogy a jogalkalmazó szinte teljes egészében saját belátása szerint hozhat döntést – szögezi le az Alkotmánybíróság III/2516/2023. számú, jogalkotói mulasztás megállapításáról szóló határozatában.
Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapította, hogy az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (Ávt.) 44. § (2) bekezdése vonatkozásában jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség áll fenn egyrészt azáltal, hogy a jogalkotó nem a nulla poena sine lege elvből fakadó követelményeknek megfelelően szabályozta a tevékenységtől való eltiltást azáltal, hogy nem határozta meg e jogkövetkezmény polgári perben történő alkalmazásának törvényi feltételeit; másrészt azáltal, hogy a jogalkotó nem a ne bis in idem elvből fakadó követelményeknek megfelelően szabályozta az állatok kíméletére és védelmére vonatkozó jogszabályok megsértése miatti polgári peres eljárás törvényi feltételeit abban az esetben, ha büntetőeljárás, illetve állatvédelmi hatósági eljárás lefolytatásának is helye van.
Az Alkotmánybíróság ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2024. december 31-ig tegyen eleget.
Az Ávt. sérelmezett rendelkezése alapján az állatok kíméletére és védelmére vonatkozó jogszabályok megsértése esetén az ügyész is jogosult keresetet indítani a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt. Az eljárás alapjául szolgáló polgári peres eljárás az ügyészség keresete alapján indult. Keresetében az ügyészség azt kérte a bíróságtól, hogy az állatkínzás bűntettében jogerősen bűnösnek talált, és letöltendő szabadságvesztésre ítélt alperest tiltsa el a kedvtelésből tartott ebek tartásától három év időtartamra.
Az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésében foglaltak szerint a tevékenység gyakorlásától való eltiltás jogkövetkezmény büntető jellegű szankciónak minősül, és így az indítványozó szerint az Ávt. 44. § (2) bekezdése szerinti eljárás lefolytatása ugyanazon jogsértés kétszeres értékelésének és büntetésének tilalmába ütközhet. A büntetés jogszerűségének elve sérelmét okozza továbbá, hogy a tevékenységtől való eltiltásra az Ávt. 44. § (2) bekezdése nem ad világos felhatalmazást a bíróság számára, amelynek úgy kell döntenie az eljárás alá vont alperes újabb szankcionálásáról, hogy annak jogszabályi keretei hiányoznak.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés valóban nem ad egyértelmű törvényi hátteret a jogalkalmazók számára a tekintetben, hogy a tevékenységtől való eltiltás alkalmazásának melyek a törvényi feltételei: nem határozza meg azt, hogy milyen esetben kell vagy lehet elrendelni, hiányoznak a kiszabható büntetési tételek és a bírói mérlegelés szempontjai.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint
nemcsak a túlzottan általánosan megfogalmazott jogszabályok sértik a nulla poena sine lege elvét, hanem az is, ha a jogalkalmazói döntés jogszabályi kereteit a jogalkotó egyáltalán nem, vagy olyan tágan határozza meg, hogy a jogalkalmazó szinte teljes egészében saját belátása szerint hozhat döntést.
Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy
az Ávt. 44. § (2) bekezdésében foglalt szabályozás kapcsán a tevékenységtől való eltiltás vonatkozásában a büntetőjogi, közigazgatási jogi és polgári jogi felelősség, és az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények nem kiegészítik egymást, hanem egymásra tekintet nélkül többszöri eljárást tesznek lehetővé.
A szabályozás alapján nem állapítható meg, hogy ha az állatvédelmi hatóság eljárásával párhuzamosan folyik a polgári eljárás, akkor melyek a két eljárásban alkalmazható büntető jellegű jogkövetkezmények egymásra tekintettel történő alkalmazásának törvényi feltételei.
Különösen aggályos, hogy ha a büntető bíróság egyáltalán nem jár el, akkor az állatvédelmi hatóság és a polgári bíróság párhuzamosan folytathatja le az eljárást ugyanazon jogkövetkezmény (állattartástól való eltiltás) iránt.
Az Alkotmánybíróság ezért hivatalból eljárva megállapította, hogy az Ávt. támadott, 44. § (2) bekezdése kapcsán a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség áll fenn, ezért
az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy az ezzel kapcsolatos jogalkotói kötelezettségének 2024. december 31-ig tegyen eleget.
