A digitális szolgáltatásokról szóló EU-rendelet (DSA) komoly változást hoz az uniós, így a magyarországi felhasználók, vállalkozók és online platformok életébe is. Február 17-től hatályban a magyar részletszabályok, ettől a naptól kezdve a DSA rendelet összes rendelkezését kötelezően alkalmazniuk kell az érintetteknek.
A DSA minden eddiginél átfogóbban szabályozza a közvetítő szolgáltatókat, különösen az online platformokat, így például az online piactereket, a közösségi és tartalommegosztó oldalakat, az alkalmazásáruházakat, valamint az online utazási és szállásplatformokat.
A szabályozás legfontosabb törekvése, hogy hatékonyabbá tegye az illegális és káros tartalmakkal szembeni fellépést, megakadályozza a szándékos álhírterjesztést, ezáltal biztosítsa a felhasználók biztonságát és védje az alapvető jogaikat.
A legalább 45 millió uniós felhasználóval rendelkező online óriásplatformok – mint például a Meta vagy a TikTok -, és a népszerű keresőprogramok – például a Google – már 2023 nyarának végétől kötelesek megfelelni a DSA által támasztott követelményeknek. A kisebb szolgáltatóknak, így
az érintett magyarországi vállalkozásoknak pedig 2024. február 17-től kell alkalmazniuk a DSA vonatkozó rendelkezéseit.
A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály a felhasználóknak biztonságosabb online környezetet teremt, amelyben egyszerűbben jelenthetik be az oldalakon elérhető jogellenes tartalmakat, árucikkeket és szolgáltatásokat.
A felhasználók által közzétett tartalmakat nem lehet többé indokolás nélkül eltávolítani, bármikor kifogást emelhetnek egy ilyen döntés ellen.
Biztonságosabbá válik továbbá az online vásárlás, többet lehet majd tudni arról, hogy ténylegesen kik értékesítik a felhasználók által vásárolt termékeket – tájékoztatott az NMHH.
A vállalkozásoknak a DSA egységes szabályrendszert alakít ki az egész EU-ra vonatkozóan, és hatékonyabban fellép a jogellenes online tevékenységek és termékek ellen, ezáltal a jogszerűen működő vállalkozások növelhetik saját eredményességüket. Egyszerű és hatékony új mechanizmusokat vezet be a jogellenes tartalmak jelentésére, és mentesíti a kis- és mikrovállalkozásokat a legköltségesebb kötelezettségek alól.
Az NMHH felhívja a figyelmet arra is, hogy a DSA az online platformoknál EU-szerte egyértelműbbé teszi a kötelezettségeket, és fontos intézkedéseket vezet be az interneten kínált jogellenes áruk, szolgáltatások és tartalmak felszámolásáért.
Új kötelezettségeket határoz meg az üzleti felhasználók nyomon követhetőségére az online piactereken, és hatékonyabb biztosítékokat nyújt a felhasználóknak.
A DSA létrehozta a digitális szolgáltatási koordinátorok intézményét, amelynek február 17-e után kulcsfontosságú szerepe lesz a rendelet végrehajtásában. Magyarországon – az Európai Unióban elsőként – a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot nevezték ki erre a feladatra.
Megjelentek a „DSA” Rendelet magyar részletszabályai – dr. Sonnevend-Valle Anna, a Jambrik Ügyvédi Iroda szakértője összefoglalja a legfontosabb tudnivalóat
A digitális közvetítő szolgáltatóknak újabb részletekre kell figyelniük február 17-től.
A „DSA”, azaz Digitális Szolgáltatásokról szóló Rendelet egységes és közvetlenül alkalmazandó szabályokat állapít meg a digitális közvetítő szolgáltatásokra az Európai Unió egész területén.
Ezeknek a magyar tagállami alkalmazásához szükséges részleteit tartalmazza a tavaly év végén született, az internetes közvetítő szolgáltatások egyes szabályairól szóló 2023. évi CIV. törvény, amelyet a DSA Rendelet mellett szintén minden digitális közvetítő szolgáltatónak ismernie kell. Az említett magyar jogszabály tehát a DSA Rendeletet egészíti ki, és főként végrehajtási és eljárási kérdéseket rendez. Az új szabályok a Rendelethez hasonlóan szintén 2024. február 17-től alkalmazandók.
A magyar kiegészítő szabályok minden magyarországi szolgáltató által nyújtott, illetve Magyarország területére irányuló digitális közvetítő szolgáltatásra vonatkoznak.
A szolgáltatók között talán a legtöbb kérdést kiváltó kötelezettség a bejelentésre történő jogellenes tartalom eltávolításra vonatkozik, amelyet a magyar jogszabálynak sem sikerült teljesen egyértelművé tennie. A közvetítő szolgáltatásokról szóló törvény általános jelleggel mondja ki, hogy
minden közvetítő szolgáltató köteles késedelem nélkül eltávolítani a jogellenes tartalmat, vagy az ahhoz való hozzáférést megszüntetni, ha hatósági végzés alapján, illetve a Magyarországon letelepedett tárhelyszolgáltató a hozzá beérkezett, DSA szerinti bejelentések alapján tudomást szerez arról, hogy jogellenes tartalom érhető el a szolgáltatásán keresztül.
A DSA Rendelet szerint, amennyiben a tárhelyszolgáltatóhoz olyan jogellenes tartalomról szóló bejelentés érkezik, amelyben a bejelentő részletesen megmagyarázza, hogy miért jogellenes a tartalom, megjelöli, hogy az hol található (pl. pontos URL-t megjelölve), és a bejelentő neve és email címe (kivéve egyes bűncselekmények esetét) szerepel a bejelentésben, továbbá a bejelentő megerősíti, hogy jóhiszeműen jár el és a bejelentésben pontos és hiánytalan információkat adott elő, akkor a Rendelet úgy tekinti, hogy a szolgáltató tudomást szerzett a jogellenes tartalomról – feltéve, hogy kizárólag az említett bejelentés alapján képes részletes jogi vizsgálat nélkül egyértelműen megállapítani egy gondos tárhelyszolgáltató, hogy az említett tartalom jogellenes. Ezt a szabályt finomítja tovább a magyar törvény azzal, hogy az ilyen bejelentések alapján a szolgáltatók kötelesek eltávolítani az említett jogellenes tartalmat. Így, ha nem áll fenn az egyértelműség, vagy a bejelentés nem tartalmazza a fenti információkat és nyilatkozatokat, akkor nem köteles a szolgáltató eltávolítani a tartalmat.
Felmerül azonban a kérdés, hogy jogi vizsgálat nélkül milyen információ minősül „egyértelműnek” és felelőssé tehető-e a szolgáltató azért, ha számára egyértelmű tartalmat eltávolított, amiről esetleg bebizonyosodik, hogy mégsem volt jogsértő – hiszen minden intézkedésével szemben hatósági panaszra és bírósági jogorvoslatra is lehetőség van.
Fontos még megjegyezni, hogy a fenti rövid törvényi eltávolítási kötelezettség természetesen nem mentesíti a szolgáltatókat a DSA Rendeletben megfogalmazott egyéb vonatkozó kötelezettségeik alól, pl., hogy a bejelentőt tájékoztassák a döntésükről, annak okairól és a jogorvoslati lehetőségekről, hiszen
a magyar jogszabály továbbra is kiegészíti a DSA Rendeletet, nem felülírja azt.
A közvetítő szolgáltatásokról szóló törvény szintén általános jelleggel mondja ki, hogy
a szolgáltatók kizárólag elektronikus úton kötelesek a kapcsolatot tartani a hatósággal, erre a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság lett kijelölve, és a jogköröket annak elnöke gyakorolja.
Az NMHH felügyeli a DSA Rendelet magyar végrehajtását, és látja el a tagállami digitális szolgáltatási koordinátor (DiSZKo) szerepét is. A magyar jogszabályban egyértelműen megerősítést nyert, hogy az NMHH a DSA szerinti feladatai ellátása során szorosan együttműködik a hazai versenyhatósággal és az adatvédelmi hatósággal is. A hatósági általános ügyintézési határidő 90 nap, a beadványoknál lehetőség van a versenyhatósági eljárásból már ismert zárt kezelésű adatok megjelölésére. Az NMHH közhiteles nyilvántartást fog vezetni a vonatkozó vitarendezési testületekről, a DSA Rendelet szerinti megbízható bejelentőkről és a kutatókról is.
A szolgáltató saját szerződési feltételei megsértése esetén vagy a szolgáltató döntése, intézkedése ellen a szolgáltatás igénybe vevője polgári peres eljárást indíthat a fenti magyar törvény szerint, a saját lakóhelye szerinti bíróság előtt (a külföldi fogyasztókat is ide értve). Magyar szolgáltató ellen szintén lehetőség van hatósági felügyeleti eljárást is kezdeményezni. A szolgáltatók a szerződésszegéssel okozott károk szabályai szerint felelnek az igénybevevők felé.
A hatóság adatszolgáltatást rendelhet el a szolgáltatók irányába a magyar törvény alapján eseti vagy folyamatos jelleggel.
Ellenőrzési jogkörei is széleskörűek lesznek, akár helyszínre vagy folyamatba telepített ellenőrző rendszert is alkalmazhat, illetve ideiglenes intézkedésként kivételes esetben akár a szolgáltatás szerződési feltételeit is meghatározhatja időlegesen. A szolgáltatókat egyes esetekben cselekvési terv készítésére és jelentéstételre kötelezheti. A szolgáltatóknak a kötelezések ellen közigazgatási per indítása áll rendelkezésére mint jogorvoslati lehetőség, rövid 15 napos határidővel.
Szolgáltatói jogsértés esetén a hatóság a fokozatosság és arányosság figyelembe vétele mellett a törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja. Így enyhe esetben a jogsértést megállapíthatja, magatartás megszüntetését vagy épp tanúsítását írhatja elő. Fontos, hogy ismételt jogsértésnél enyhe jogkövetkezmények nem alkalmazhatók. Ezen túl a hatóság megtilthatja a jogsértő magatartást, bírságot szabhat ki, vagy akár közlemény közzétételét is elrendelheti.
Bírságtételek tekintetében a jogszabály a bírság maximumot határozta meg, ami eljárási bírságnál (pl. hamis adat szolgáltatása, információ elhallgatása) 1%, egyéb esetben 6% vagy napi bírságnál 5%, a bírság alapja pedig a szolgáltató előző évi globális pénzügyi forgalma. Ha ez utóbbira nincs adat, vagy – egyes esetekben – ha természetes személy jogsértőről van szó, akkor a törvény szerinti tételes összegek jönnek számításba, amely akár 100 millió forint is lehet. Egyes esetben a vezető tisztségviselők is bírságolhatók (általánosságban 50 ezer forinttól 3 millió forintig terjedő bírságtételekkel), illetve együttesen is alkalmazhat szankciókat a hatóság.
Lehetőség van azonban önkéntes kötelezettségvállalásra, vagy hatósági szerződés kötésére is, a bírságolás mellőzésével.
A magyar online platform szolgáltatóknak (akik nem csak tárolják az információkat a szolgáltatás igénybe vevőjének kérésére, hanem nyilvánosan terjesztik is azokat) felügyeleti díjat kell fizetniük a hatóság felé, amelynek mértéke majd hatósági rendeletben lesz meghatározva, és egyelőre még nem ismert. Ez a kötelezettség azonban a mikró- és kisvállalkozásokra nem vonatkozik.
Az online platformokra további többletfeladatok az alternatív vitarendezéshez kapcsolódnak. A törvény számos részletszabályt megfogalmaz ezekre a testületekre, de csak általános jelleggel, itt is hatósági rendeletben lesznek majd a végleges szabályok megállapítva. Fontos azonban, hogy a vitarendező platform döntése akkor lesz kötelező a vállalkozásra, ha magára nézve kötelezőnek ismerte azt el (hasonlóan a fogyasztói online vitarendezési platformhoz). Egyéb esetben ajánlást fog hozni a testület, amelynek végrehajtását azonban igazolni kell felé. Amennyiben a szolgáltató az ajánlásban foglaltakat nem hajtja végre, akkor a testület nyilvánosságra hozza ezt. A törvény megalakítja az Online Platform Vitarendező Tanácsot, azonban ezen tertület tagjai megválasztására szintén – úgy tűnik, hogy – csak később kerül sor.
A hatóság már elindította az online platformokra vonatkozó kötelezettségeket részletező tematikus honlapját, ahol a szabályozási újdonságokról, illetve a tudatos platformhasználatról szóló ismeretterjesztő cikkeket, tanulmányokat is közzétesz.
A digitális piac szereplőire nézve a fent részletezett magyar rendelkezések a DSA Rendelet szabályaival együtt új kötelezettségeket jelentenek, amelyek befolyásolhatják üzleti és működési modelljeiket, és egyben kihívást is jelenthetnek különösen a kis- és középvállalkozások számára. Mivel a megfelelési határidő gyakorlatilag már itt van, a tárhely- és emailszolgáltatóknak, regisztrátoroknak, illetve a többi közvetítő szolgáltatónak sürgősen összhangba kell hozniuk a szerződéses feltételeiket és a belső eljárásaikat a fenti új jogszabályokkal – amennyiben eddig még nem tették meg. Javasolt a szolgáltatói felelősségi kérdéseket is rendezni ezekben, tekintettel az új elvárásokra, illetve az egyéb, szintén ezt a szolgáltatói kört érintő jogszabályváltozásokra. Célszerű ehhez hozzáértő szakértő segítségét igénybe venni, hogy a lehető leggördülékenyebben lehessen meghatározni a megújult és jogszabályoknak megfelelő szerződéses feltételeket.
