Betegszabadság, táppénz, baleseti táppénz – mindhárom ellátástípus igénybevételére csak biztosítotti jogviszony jogosít, kizárólag keresőképtelenség esetén, annak iejére. De ki minősül a munkajogi és társadalombiztosítási szabályok alapján keresőképtelennek? És pontosan mit is jelent a betegszabadságra, a táppénzre és a baleseti táppénzre való jogosultság? – Cikkünk ezekre a kérdése ad közérthető válaszokat.
Mit jelent a keresőképtelenség?
A keresőképtelen személyként való nyilvántrtásbavételnek – és így a betegszabadságnak, illetve a táppénz folyósításának is – előfeltétele, hogy
- adott személynek legyen bejelentett munkaviszonya,
- fizesse az egészségbiztosítási járulékot és
- igazolja a keresőképtelenségét.
Keresőképtelen – a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény alapján – az a személy, aki
- aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni;
- aki várandóssága, illetőleg szülése miatt nem tudja munkáját ellátni;
- az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét szoptatja;
- a szülő a tizenkét évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelése időtartamára abban az esetben, ha a gyermeke mellett tartózkodik a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményben;
- a szülő, aki tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét otthon ápolja és a gyermeket a saját háztartásában neveli;
- aki fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban betegségének megállapítása vagy gyógykezelése miatt részesül;
- aki nem beteg, ugyanakkor közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható;
- a méltányosságból adható táppénz tekintetében a szülő, aki 12 éves, vagy annál idősebb, de 18 évesnél fiatalabb beteg gyermekét otthon ápolja, vagy a 12 éves, vagy annál idősebb, de 18 évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelése időtartamára abban az esetben, ha a szülő a gyermeke mellett tartózkodik a fekvőbeteg ellátást nyújtó intézményben.
A keresőképtelen állapotot orvosi igazolással kell tanúsítani, amely egyrészt dokumentálja a munkából való távollét okát és igazolja a távollétet, másrészt bizonyítja a betegszabadsághoz, táppénzhez előírt jogosultsági feltétel, a keresőképtelenség fennállását.
A keresőképtelenség elbírálására és igazolására jogszabályban meghatározott orvosok jogosultak:
- a háziorvos, házi gyermekorvos
- a járó beteg szakellátás orvosa, ha a járóképes beteg ellátására területileg vagy a háziorvos beutalása alapján illetékes,
- a kórház a kórházi kezelés időtartamára.
Ha a keresőképtelenséget nem a háziorvos, házi gyermekorvos állapítja meg, az eljáró orvos értesíti a keresőképtelenség megállapításáról a háziorvost, házi gyermekorvost.
A keresőképtelenség legfeljebb öt napra visszamenőleg igazolható. Visszamenőleges keresőképtelenségi igazolás esetén, orvosi dokumentáció alapján a kormányhivatal szakértő főorvosa 30 napig visszamenőleg bírálhatja el a keresőképtelenséget. Kivételesen indokolt esetben az orvosszakértői szerv a keresőképtelenséget a vizsgálatra jelentkezés időpontjától legfeljebb hat hónapra visszamenőleg is elbírálhatja.
Mi történik, ha külföldön lesz valaki keresőképtelen? Az Európai Unió tagállamaiban, illetve Svájcban, Liechtensteinben, Izlandon vagy Norvégiában kiállított orvosi igazolásra úgy kell tekinteni, mintha Magyarországon állították volna ki. A táppénzes kérelem mellé az eredeti igazolást kell csatolni, attól függetlenül, hogy azt milyen nyelven állították ki. A biztosított a törvény szerint nem kötelezhető az igazolás lefordíttatására. Ha a keresőképtelenség a hazatérést követően is fennáll, akkor itthon is ki kell kérni az igazolást az itthoni keresőképtelenség időszakára vonatkozóan.
A keresőképtelen biztosított köteles
- az orvos utasításait betartani (beleértve a gyógyulást elősegítő, meghatározott idejű ágynyugalomra és a tartózkodási helyről való kijárás korlátozására vonatkozó utasítást is),
- az elrendelt vizsgálatokon megjelenni,
- amennyiben más orvos kezeli ez idő alatt, erről a keresőképtelen állományban tartó orvost értesíteni, valamint
- a keresőképtelenség ideje alatti tartózkodási hely, lakcímváltozást bejelenteni a keresőképtelenséget elbíráló orvosnak.
Amennyiben fenti kötelezettségeit nem teljesíti, abban az esetben a táppénz folyósítása részére megszüntethető.
Betegszabadság vagy táppénz?
Fontos kiemelni, hogy a két fogalom más alanyi körre és különböző időszakra vonatkozik.
Betegszabadság egyrészt azon munkavállalókat illet meg, akik a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) hatálya alá tartozóan munkaszerződés keretében látják el munkájukat, másrészt az állam által foglalkoztatottakat, vagyis a kormánytisztviselőket, a köztisztviselőket, illetve az állami szolgálati és közszolgálati jogviszonyban álló személyek.
Nem jogosult betegszabadságra az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozás tagja és a megbízási szerződés alapján foglalkoztatott személy. Nem jár betegszabadság az üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség, valamint a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség tartamára sem. Ezekben az esetekben a keresőképtelenség első napjától táppénz illeti meg a biztosítottat.
Amennyiben a jogosult saját betegsége okán válik keresőképtelenné, akkor az első 15 munkanapra betegszabadságot vehet igénybe.
A 15 munkanap egy egész évre vonatkozik – ennyi betegszabadságot adhat ki natári évenként összesen a munkáltató a munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára (Mt. 126. § (1) bekezdés). Ez alatt az idő alatt nem táppénzre, hanem a munkabér alapján kiszámított távolléti díj 70 százalékára jogosult a munkavállaló. A betegszabadságra járó távolléti díjat a munkáltató fizeti, aki dönthet úgy is, hogy a 70 százaléknál többet fizet az alkalmazottnak – akár száz százalékban is térítheti a betegszabadságra járó bért. A távolléti díj adó- és járulékköteles.
Táppénzre a biztosított mukavállaló legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követő naptól jogosult.
A táppénz
A táppénzre jogosultság szélesebb alanyi kört érint mint a betegszabadságra jogosultság, azért is, mert utóbbi csak a munkavállaló saját betegsége miatt vehető igénybe, baleset miatt nem. Táppénzre jogosultak az álláskeresési támogatásban részesülők, továbbá az a biztosított is, aki gyermeke betegsége folytán válik keresőképtelenné (gyermekápolási táppénz).
A táppénzre jogosultságnak feltétele, hogy a biztosítási jogviszony fennálljon és a keresőképtelenséget az orvos igazolja. Az orvos a keresőképtelenséget a megfelelő kód feltüntetésével jelöli.
A táppénz-kódok az alábbiak:
- 1-es Üzemi baleset
- 2-es Foglalkozási megbetegedés
- 3-as Közúti baleset
- 4-es Egyéb baleset
- 5-ös Beteg gyermek ápolása
- 6-os Terhesség-szülés miatti keresőképtelenség
- 7-es Közegészségügyi okból foglalkozásától hatósági elkülönítés
- 8-as Egyéb keresőképtelenség
- 9-es Veszélyeztetett terhesség miatti keresőképtelenség
A táppénz az orvos által igazolt keresőképtelenség időtartamára jár, legfeljebb azonban a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt egy éven át folyósítható. Az egy éven belül már táppénzben részesültek esetén ezt az időt az újabb táppénzre jogosultság időtartamába be kell számítani (táppénz-előzmény). Nem számít előzménynek az az idő, amely alatt a biztosított egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, beteg gyermek ápolása, illetőleg közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt részesült táppénzben – esetükben tehát a táppénz-előzményt nem kell figyelembe venni.
A táppénz – az alább felsorolt kivételekkel – minden naptári napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot is.
Nem jár táppénz
- a betegszabadság lejártát követő szabadnapra, heti pihenőnapra és munkaszüneti napra, ha az ezen napokat követő első munkanapon a keresőképtelenség már nem áll fenn,
- a táppénzre való jogosultság első napjának azon részére, amely alatt a biztosított keresőtevékenységet folytatott,
- a gyermekgondozást segítő ellátás folyósításának az idejére, ide nem értve a segély mellett végzett munka alapján járó táppénzt,
- a letartóztatás és a szabadságvesztés tartamára,
- a saját jogú nyugdíj folyósításának időtartamára,
- a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a táncművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék folyósításának az idejére, ide nem értve a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a táncművészeti életjáradék, illetve az átmeneti bányászjáradék mellett végzett munka alapján járó táppénzt.
A táppénz mértéke függ a biztosításban töltött időtől és a munkavállaló napi átlagkeresetétől. Ha a biztosítási jogviszony meghaladja a két évet (730 nap), akkor a napi átlagkereset 60 %-a, a két évnél rövidebb jogviszonynál pedig, illetőleg fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt a napi átlagkereset 50 %-a. A táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszeresének harmincad részét.
A táppénz folyósítását meg kell szüntetni, ha a jogosult az elrendelt orvosi vizsgálaton elfogadható ok nélkül nem jelent meg, vagy a keresőképesség elbírálásának ellenőrzése során a szakértő, illetve a felülvéleményező főorvos általi vizsgálatához nem járult hozzá, valamint ha a táppénzre jogosult a keresőképességét elbíráló orvos utasításait nyilvánvalóan nem tartja be, illetve a gyógyulását tudatosan késlelteti. A szakértő, illetve a felülvéleményező főorvos – a kezelő orvos jelenlétében – a keresőképességet a jogosult tartózkodási helyén is ellenőrizheti.
A betegszabadság, illetve a táppénz igénybevétele alatt a munkáltató – írásban, igazgatási szolgáltatási díj megfizetése ellenében – jogosult a munkavállaló keresőképtelenségének felülvizsgálatát kezdeményezni a kormányhivatalnál.
A baleseti táppénz
Baleseti táppénzre az jogosult, aki a biztosítása fennállása alatt, vagy a biztosítása megszűnését követő legkésőbb harmadik napon üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik. Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri (munkabaleset). Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (úti baleset). Az üzemi baleset körébe tartozik továbbá, ha a biztosítottat közcélú munka végzése közben, valamint egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során érte baleset. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, üzemi baleseten a foglalkozási megbetegedést is érteni kell, amelynek tényét a baleseti táppénz megállapítására jogosult szerv határozattal állapítja meg.
