Az elmúlt évtizedben a házasságon alapulón családmodellt, amelyre a családi rendszer épült, egyre kevesebben választják követendő példaként. Az élettársi kapcsolatok számának növekedése a házasság rovására olyan társadalmi tendencia, amelyet az érintett országok jogalkotása aligha hagyhat figyelmen kívül. A magyar szabályozást Hajdú Benedek, a HÍD Consulting Group jogi szakértője segítségével foglaljuk össze.
Az élettársi kapcsolat fogalma
Az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) új alapokra helyezte az élettársi kapcsolatok jogi kereteinek meghatározását. A Ptk. rendelkezése szerint élettársi kapcsolat áll fenn két házasságkötés nélkül közös háztartásban, valamint érzelmi és gazdasági közösségben (életközösség) együtt élő személy között, feltéve, hogy egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége, illetve nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.
Az élettársi kapcsolat vagyonjogi rendszere
Az élettársi kapcsolatban élő személyek vagyonjogi helyzete jellemzően eltér a házasokétól. Az élettársaknál nincs automatikusan közös vagyon, főszabályként mindenki a saját tulajdonát külön kezeli, kivéve, ha más megállapodás születik az élettársak között. Ez azt jelenti, hogy
az élettársaknak saját megállapodásuk alapján kell szabályozniuk közös vagyoni viszonyaikat.
Az élettársak a vonatkozó megállapodásaik keretein belül a következő vagyonjogi rendszerek közül választhatnak az együttélésük során:
1. Teljes vagyoni elkülönülés:
Ebben a rendszerben az élettársak külön kezelik a saját vagyonaikat, és mindenki csak a saját vagyona felett rendelkezik. Ez a leggyakoribb, különösen, ha nincs formális megállapodás a vagyon megosztásáról. Ebben az esetben, ha az egyik fél tulajdonában lévő ingatlanon például a másik fél is dolgozott vagy javításokat végzett, az utóbbi fél nem feltétlenül jogosult a vagyon növekedésének ezen részére.
2. Közös vagyoni rendszer:
Az élettársak dönthetnek úgy, hogy közös vagyonként kezelik mindazt, amit a kapcsolatuk alatt szereznek. Ez azonban formális, – írásbeli- megállapodást igényel. Ebben az esetben a közös vagyon megosztása vagy elosztása a kapcsolat megszűnésekor e megállapodásban foglaltak szerint történik.
3. Részleges közös vagyoni rendszer:
Egy másik lehetőség a részleges közös vagyon, ahol csak bizonyos vagyontárgyak (például a közös otthonuk) kerülnek közös tulajdonba, míg a többi vagyon külön vagyon marad. Ez a megközelítés lehetővé teszi a párok számára, hogy rugalmasan kezeljék a közös és a külön vagyonokat.
4. Egyéni megállapodások:
Az élettársak szabhatnak saját, egyedi- szabályokat is a vagyonjogi rendszerükre vonatkozóan. Ebben az esetben egyéni, illetőleg egyedi megállapodásokat köthetnek, amelyek részletezik, hogyan kezelendő a közös vagy a külön vagyontárgyak. Ez a megközelítés nagyobb rugalmasságot és személyre szabott megoldásokat kínál.
„Fontos, hogy az élettársak közötti bármely típusú vagyonjogi megállapodások érvényességi kelléke, hogy azokat ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba vagy közjegyzői okiratba kell foglalni”
– hívja fel a figyelmet a HÍD Consulting Group szakértője.
De miért van szükség a vagyonjogi megállapodásra?
Tegyük fel, hogy Anna és Béla tíz éven át élt élettársi kapcsolatban. Ebben az időszakban Anna vásárolt egy lakást saját nevére, de a lakás felújításába Béla is jelentős összeget fektetett. Amikor a kapcsolatuk véget ért, Béla azt várta, hogy részesüljön a lakás értékének növekedéséből, mivel ő is hozzájárult a lakás állapotának javításához. Azonban mivel a lakás kizárólag Anna nevén volt, jogilag ő volt az egyedüli tulajdonos.
Ebben az esetben, ha nincs előzetes megállapodás a felek között a befektetések megtérítéséről, Béla helyzete jogilag nehezebb lehet, mivel bizonyítani kell a befektetését, illetőleg azt, hogy e tekintetben a Felek korábban miként állapodtak meg.
Javasolt tehát, hogy az élettársak írásos megállapodást kössenek a közös vagyoni hozzájárulásokról, különösen, ha jelentős értékű vagyontárgyakról van szó. Ez segíthet elkerülni a későbbi vitákat és jogi problémákat.
Az élettársi tartási kötelezettség
Az élettársi kapcsolat tartási kötelezettségei a Ptk. szerint hasonlóak a házastársi kötelezettségekhez. Ez azt jelenti, hogy
az élettársak kötelesek egymást támogatni, különösen, ha az egyik fél rászorulóvá válik.
A tartási kötelezettség elhanyagolása jogi vitához vezethet. A Ptk. szerint, ha az egyik élettárs anyagilag képes és a tartás szükséges, akkor köteles a másik élettársat támogatni. A vitás helyzetekben jogi segítség igénybevétele ajánlott, hogy tisztázódjon a felek jogi felelőssége és kötelezettsége.
„A hatályos szabályok szerint még az életközösség megszűnése esetén is kérhet volt élettársától tartást az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy az életközösség legalább egy évig fennállt és az élettársak kapcsolatából gyermek született” – mondja Hajdú Benedek.
Az élettársi öröklési kérdések és esetleges öröklési viták
Az élettársi öröklési jogok tekintetében jelentős eltérések vannak a házastársi örökléshez képest.
Az élettársak nem örökölnek egymástól, csak ha van érvényes végrendelet.
Ennek hiányában a törvényes örökösök – például a gyermekek vagy a szülők – lépnek öröklési pozícióba. Ezért fontos, hogy az élettársak gondoskodjanak haláluk esetére végrendeletük megfelelő elkészítéséről.
Tekintsünk egy példát: Kata és Gábor hosszú évek óta éltek élettársi kapcsolatban. Gábor váratlanul elhunyt, de nem hagyott hátra végrendeletet. A ház, amiben éltek, kizárólag Gábor nevén volt, és Kata nem rendelkezett az igényérvényesítésre semmilyen jogi lehetőséggel a hagyatéki eljárás során. Gábor törvényes örökösei, a szülei, igényt tartottak a házra, és Kata kénytelen volt elhagyni a házat, melyyet éveken át otthonának tekintett. Kata jogilag rendkívül nehéz helyzetbe került, az őt egyébként megillető tulajdonrész jogi érvényesítése tekintetében.
Egy jól megfogalmazott végrendelet segíthet elkerülni az ilyen típusú vitákat és biztosítja, hogy a túlélő élettárs ne kerüljön az utcára. illetve az elhunyt szándéka érvényesüljön.
Az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása és a viták elkerülése
A Ptk. lehetőséget biztosít az élettársi kapcsolatok hivatalos nyilvántartásba vételére. A nyilvántartásba vétel nem kötelező, de számos jogi előnnyel járhat, különösen a vagyonjogi és öröklési kérdések esetén.
A nyilvántartásba vételhez az érintett feleknek közösen kell nyilatkozniuk az élettársi kapcsolatról az illetékes közjegyző előtt.
A nyilvántartás a bejegyzés napjától kezdődően bizonyítja a felek közötti élettársi kapcsolat fennállását, a közjegyző a nyilvántartásba vételről utóbb tanúsítványt is kiállíthat. A nyilvántartás 100 évig tartalmazza az élettársak jogviszonya fennállását. A nyilvántartásba vétel nagyon egyszerűen megszüntethető az élettársi kapcsolat megszűnésekor, ugyanis bármelyik élettárs egyoldalú jognyilatkozattal kérheti az élettársi kapcsolat megszűnésének nyilvántartásba vételét.
Ez a hivatalos elismerés rendkívül fontos például akkor, ha az élettárs bizonyítani kívánja – nemcsak jogvitás helyzetben – harmadik személyek irányába élettársa képviseleti jogosultságát, melyre az adott jogszabályi rendelkezés szerint szükség van.
Ilyen eset például az egészségügyről szóló törvénynek az önrendelkezéshez való jogra vonatkozó szabálya is, mely szerint, ha egy beteg bármely okból (pl. balesetet szenved) cselekvőképtelenné válik és nyilatkozatra képtelen állapotban van, akkor az élettársa a kezelőorvos által javasolt invazív beavatkozásokhoz történő beleegyezésre és a visszautasítás jogának a – jogszabályban meghatározott feltételekkel való – gyakorlására jogosult.
Hajdú Benedek, a HÍD Consulting Group jogi szakértője:
