Az alternatív vitarendezés (AVR) az igazságszolgáltatási rendszerrel párhuzamosan működő azon módszereket és fórumokat foglalja magába, melyek célja a jogviták megállapodással való lezárása. Az AVR módszerek – mint pl. a közvetítés (mediáció), a békéltető testületek, vagy a választottbírósági út igénybevétele – elengedhetetlen feltétele, hogy azoknak a jogvitával érintett felek önkéntes módon vessék alá magukat, jogvitájuk mielőbbi békés rendezése céljából. Milyen szabályok mentén alkalmazható és milyen előnyökkel járhat a választottbíráskodás, mint alternatív vitarendezési mód?
Az AVR vitarendezési módok, mint a perbeli egyezség ösztönzését célzó eljárások fő célja tehát, hogy
a felek érdekeit szem előtt tartva egy konszenzusos, a jogvitával érintettek igényeinek megfelelő döntés szülessen, mely a jogintézménybe vetett bizalmat is erősíti.
Az igazságszolgáltatás egészét tekintve kiemelendő, hogy az AVR módszerek a rendes bíróságokat is tehermentesítik.
A választottbíráskodás
A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (Vbt.) definíciója szerint a választottbíráskodás a kereskedelmi jogviszonyokban felmerült jogvitáknak az állami bírósági peres eljárás helyett a felek által választott eljárásban történő eldöntése. A választottbíróságok olyan „magánbíróságok”, amelyek a felek önkéntes megállapodása alapján járnak el. Létrejöhetnek egyrészt állandó, másrészt eseti jelleggel is.
A határon átnyúló elemekkel bíró, vállalkozási szerződések alapján létrehozott AVR mechanizmusok világszerte egyre népszerűbbek. A nemzetközi beruházási vitarendezés pedig lehetővé teszi azt is, hogy a szerződő felek tőlük eltérő honosságú, független nemzetközi bíróságok előtt folytassák le jogvitáikat. Országonként – és kontinensenként – az AVR mechanizmusok eltérő tendenciákat mutatnak.
De milyen módon és formában érvényes a választottbírósági szerződés vagy választottbírósági kikötés? Mi a különbség a kettő között? Hogyan járjon el, aki érvényesen ezt a vitarendezési mód kívánja igénybe venni?
A választottbírósági út melletti döntés mindig önkéntes, amelyet a felek választottbírósági szerződés megkötésével határozhatnak el érvényesen.
A választottbírósági szerződés a felek megállapodása, amelyben akár szerződéses, akár szerződésen kívüli jogviszonyukból eredő, köztük már felmerült vagy a jövőben esetlegesen felmerülő minden, vagy valamely konkrétan meghatározott vitát választottbíróság elé utalnak.
A választottbírósági szerződés lehet önálló szerződés része, vagy a felek egybehangzó jognyilatkozata alapján lehet más szerződés része – tehát választottbírósági kikötés is.
A Vbt. rendelkezései alapján a választottbírósági szerződést írásba kell foglalni, ennek elmaradása a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit vonja maga után. Írásba foglaltnak minősül az az elektronikus úton tett megállapodás is, amely elektronikus aláírás nélkül ugyan, de elektronikus közlés útján jött létre, ha az elektronikus közlésben foglalt adat a másik fél számára hozzáférhető, és alkalmas későbbi hivatkozásra. A Vbt. kimondja továbbá, hogy a választottbírósági szerződést írásban megkötöttnek kell tekinteni akkor is, ha a választottbíróság elé utalásra irányuló nyilatkozatában vagy kereseti kérelme előadásában a fél állítja a választottbírósági szerződés létét, és a másik fél azt nem vitatja, valamint a választottbírósági kikötést tartalmazó dokumentumra hivatkozás is, amennyiben a kikötés a szerződés részét képezi.
Mely jogvitákban a leggyakoribb a választottbírósági út igénybevétele?
Hazánkban a választottbíróság hatásköre a gazdasági, kereskedelmi és egyes magánjogi jogvitákra terjed ki.
Nincs helye azonban választottbírósági eljárásnak a fogyasztói szerződésből eredő jogviták esetén, ez alól kivételt képeznek a bizalmi vagyonkezelési szerződéssel összefüggő jogviszonyok.
A fogyasztók védelmében a területi gazdasági kamarák mellett ún. békéltető testületek működnek, amelyek elősegítik, hogy a fogyasztói jogviták gyorsan, hatékonyan és költségtakarékosan fejeződhessenek be.
Hazánkban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett Állandó Választottbíróság működik, amely mintaklauzulával és választottbírói névjegyzékkel segíti a választottbírósághoz fordulókat.
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény a törvényszék hatáskörébe utalja a jogi személyek és tagjaik, volt tagjaik, illetve a tagok, volt tagok egymás közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló pereket, valamint a jogi személy tagjának és képviselőjének a tagsági, illetve képviseleti jogviszonyán alapuló felelősségével kapcsolatos pereket. A társasági jogvitákban azonban igencsak gyakori a választottbírói út igénybevétele, amelynek
jogszabályi keretét a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:92. § adja meg, mely szerint ezen alternatív vitarendezési mód a létesítő okiratban vagy a jogvitával érintett személyek megállapodásában köthető ki érvényesen.
Milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat a választottbírói út igénybevétele?
A választottbírósági út a peres eljárásoknál jóval gyorsabb és költséghatékonyabb, a jogvitával érintett felekre nézve – az üzleti szempontokat is figyelembe véve – kedvezőbb döntéseket eredményez. A választottbírósági út igénybevétele esetén az üzleti élet szereplői szabadon dönthetik el, hogy jogvitás kérdéseiket mely bíróság előtt, milyen nyelven, hol, milyen összetételű/hány főből álló bírói tanács előtt és kifejezetten mely bírák előtt kívánják tárgyalni.
A Vbt. alapján a tanács összetétele páratlan számú bíróból kell, hogy álljon, azonban megállapodás hiányában 3 ítélkező bíró elé kerül a jogvita. A bírákra vonatkozóan alapvető szakmai elvárás, hogy a jelenkor üzleti világában széleskörű, speciális szakismeretekkel rendelkezzenek.
Az eljárás a választottbírósági ítélet meghozatalával vagy az eljárás megszüntetésével zárulhat. Az ítélet hatálya megegyezik a jogerős bírósági ítélettel, az nem fellebbezhető – ezért a rendes bírósági eljárásnál lényegesen gyorsabb az eljárás. A választottbírósági ítélet végleges, érvénytelenítése iránt külön peres eljárás indítható a törvényben meghatározott esetekben.
