A munkajogi garanciák indokolatlan megvonása a rokkantsági ellátásban részesülő személyektől az egészségügyi állapotukkal, fogyatékosságukkal összefüggő hátrányos megkülönböztetésnek minősül – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/2415/2022. számú, jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességét megállapító határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 2022. december 31-ig hatályban volt 294. § (1) bekezdés g) pont gg) alpontját. Az alaptörvény-ellenes rendelkezés a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.096/2022/5. számú ítéletével befejezett, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen tárgyú ügyben nem alkalmazható. A támadott rendelkezés szerint nyugdíjas munkavállaló, aki rokkantsági ellátásban részesül.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó munkajogviszonyát a támadott rendelkezés folytán indokolás nélkül szüntették meg. Az indítványban kifejtettek szerint
a sérelmezett rendelkezés nem segíti, hanem gátolja a rehabilitációs ellátásban részesülők számára a munkavégzésre irányuló jogviszony létesítését, és megkönnyíti a munkáltatók számára a jogviszony megszüntetését,
így az Alaptörvény munkához való jogot, valamint az egyenlő bánásmódot biztosító rendelkezéseibe ütközik.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy 2012. január 1-jét követően megszűnt a rokkantsági nyugdíj, helyette az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt a fogyatékossággal élő személyek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira (rehabilitációs vagy rokkantsági ellátás) válnak jogosulttá, ezen korhatár betöltését követően pedig öregségi nyugdíjban részesülnek. A rehabilitációs ellátás és a rokkantsági ellátás mellett egyaránt lehet keresőtevékenységet folytatni, a támadott rendelkezés alapján azonban a rokkantsági ellátás mellett munkát végző személy (aki a vonatkozó szabályok szerint kizárólag az öregségi nyugdíjkorhatárnál fiatalabb) nyugdíjasnak minősült. Tehát
egy öregségi nyugdíjkorhatárt még el nem érő, rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalóra nem az általános felmondási és végkielégítési szabályok vonatkoztak, hanem a nyugdíjasokra vonatkozók, kevesebb munkajogi garanciával (ahogy az indítványozó esetében is).
Ennélfogva a jogalkotó az eltérő élethelyzetben lévő (öregségi korhatárt betöltött és nem betöltött) személyeket azonos módon kezelte, és a két említett személyi kör esetében egyaránt csökkentett munkajogi garanciákat biztosított.
A munkajogi garanciák indokolatlan megvonása a rokkantsági ellátásban részesülő személyektől az egészségügyi állapotukkal, fogyatékosságukkal összefüggő sértő hátrányos megkülönböztetésnek minősül,
ezért az Alkotmánybíróság a korábban hatályban volt támadott rendelkezést alaptörvény-ellenesnek nyilvánította, és elrendelte az alkalmazási tilalmát.
