Az, hogy a bírósági végrehajtásról szóló törvény nem teszi lehetővé a büntetőeljárásról szóló örvényben foglalt díj és költség megtérítését a meghatalmazott védő számára, elvonja a bírósághoz fordulás jogának lényegét, ezért szükségtelenül korlátozza a tisztességes eljáráshoz való jogot – szögezi le az Alkotmánybíróság III/469/2022. számú, jogszabályi rendelkezést megsemmisítő határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 15. § (1) bekezdés b) pontját.
A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a végrehajtást kérő végrehajtási lap kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő ügyvédi munkadíj végrehajtása iránt, ugyanis a bíróság végzésében megállapította, hogy a terhelt ellen folyamatban volt pótmagánvádas büntetőeljárásban védői díj és költség merült fel, melyet az adós köteles megfizetni a végrehajtást kérő részére.
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 813. § (2) bekezdése értelmében, ha a vádat a pótmagánvádló képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti, vagy vele szemben az eljárást megszünteti, a pótmagánvádló a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy hónapon belül megtéríti a vádlott védőjének azon díját és költségét, mely a pótmagánvádló fellépését követően keletkezett.
A bíróság álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés alapján nem lehetséges a végrehajtás elrendelése, tekintve, hogy
a végrehajtási lap kiállításának akkor van helye a büntetőügyben hozott határozat esetén, ha az polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezést tartalmaz.
A bűnügyi költség megfizetésére vonatkozó rendelkezés esetén a végrehajtás elrendelése nem lehetséges.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy
a bírósághoz fordulás jogának immanens részét képezi a határozatok végrehajthatósága.
Az érintett ügyben a korlátozás abból adódik, hogy nincs mód egy bírósági határozatban megállapított pénzkövetelés érvényesítésére. Az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályi rendelkezés, a kapcsolódó jogszabályi környezet és az azzal összefüggő jogalkotói tevékenység vizsgálata során sem tudott feltárni olyan alkotmányos célt, amely kellő módon alátámasztaná annak szükségességét, hogy egy pénzkövetelés, a konkrét ügyben a meghatalmazott védőt a Be. 813. § (2) bekezdése alapján megillető vagyoni követelés végrehajtására egyáltalán ne legyen mód.
Az Alkotmánybíróság így arra a megállapításra jutott, hogy
az, hogy a Vht. 15. § (1) bekezdés b) pontja nem teszi lehetővé a Be. 813. § (2) bekezdésében foglalt díj és költség megtérítését a meghatalmazott védő számára, elvonja a bírósághoz fordulás jogának lényegét, ezért szükségtelenül korlátozza a tisztességes eljáráshoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság ezért a támadott rendelkezés megsemmisítéséről határozott.
