Napjainkban a kereskedelmi forgalomban már szabadon hozzférhetőek ugatásgátló nyakörvek, illetve egyéb olyan önálló készülékek, melyek hatósugara akár egy nagyobb kert lefedésére is alkalmas, így akár a szomszéd telkre is kiterjedhet, ahol állatokat tartanak. Felmerülhet tehát a kérdés: használhatunk-e legálisan ilyen nagy hatósugarú eszközt, amennyiben például zavar a szomszéd kutyájának folyamatos ugatása, és bár többször jeleztük, a gazdit egyáltalán nem érdekli a problémánk? Az ilyen eszköz használatával megvalósíthatjuk-e az állatkínzás vagy a birtokháborítás jogi tényállását? – Az utóbbi időbe több megkeresés érkezett a a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegély-szolgálat Egyesülethez az ultrahangos ugatásgátló készülék alkalmazása kapcsán. Az Egyesület titkára, Kajó Cecília környezet- és állatvédelmi jogi szakértő írása most összefoglalja ezeknek a jogeseteknek a jellemzőit és legfontosabb kérdéseit.
Tegyünk néhány alapvetést. A birtoklás a tulajdonjog egyik részjogosítványa, a legegyszerűbben fogalmazva: hatalom egy ingó vagy egy ingatlan dolog felett. Nálam van egy a toll, nem biztos, hogy az én tulajdonom is, de éppen én birtoklom, hatalmamban tartom, ha ezt valaki elveszi tőlem, akkor birtokvédelemre vagyok jogosult (hacsak nem teljesen egyértelmű, hogy pl. loptam magam is, így a birtoklására jogszerűen nincs lehetőségem).
De mi a helyzet, ha a szomszéd, akit zavar a kutyám ugatása, kitesz az egyik felém eső ablakába egy ultrahangos ugatásgátló készüléket? Zavar-e ez engem a birtoklásomban?
Először érdemes tisztázni, hogy minek a birtoklásában zavarhat meg? Az ingatlanéban? Abban egészen biztosan nem, hiszen az emberi fül az ultrahangot nem érzékeli, nem tartja zavarónak, egy ingatlan birtoklása nem ütközik tehát akadályba ha egy ilyen készülék van a szomszédos ház ablakában. Zavarhatja-e az ingó dolog (állat) birtoklását? Úgy tűnik, az állat feletti hatalmam továbbra is megvan, csak esetleg lesz egy zavart viselkedésű állatom (amennyiben rá az ultrahang-kibocsátás ilyen módon hat).
Itt álljunk meg egy pillanatra: ismerjük-e valóságosan a készülék hatásmechanizmusát, a kutyát tűrésküszöbét az ultrahang mértékegységét illetően (van-e valamilyen határérték, tűrésküszöb, ami alatt még nem zavaró, de fölötte akár nemhogy zavarólag hat de egyenesen egészségkárosodást okoz)? A hatásmechanizmus fejtegetése biztos, hogy nem jogkérdés, hanem szakkérdés: igazságügyi állatorvos szakértő, illetve – véleményem szerint – valamilyen audiológus típusú szakember bevonása indokolt. Nézzük meg a forgalmazó cégek leírásait: van-e kellő mértékű alátámasztás, tapasztalat, esetleg kutatási anyag, amely egyértelműen kimondaná, hogy a kutyákra nem veszélyes a készülék használata? Nem lehetünk bizonyosak benne. De a kutyákon túl mi van például a vadvilággal, mi van akkor, ha a szomszéd kutyája éjjelente is izgága, bármilyen mozgásra azonnal ugatni kezd, így éjjel is működteti valaki a készüléket, ezzel megzavarva például a denevérek vadászatát? (Amikor a denevéreket vetettem fel egy szakmai vita során, valaki azzal az érvvel jött, hogy viszonylag ritkán találkozunk denevérekkel lakott területen, ami egyébként nem feltétlenül igaz: lakótelepen lakom, a panel réseiben nagy létszámú denevércsaládok laknak, éjjel rendszeresen látni, ahogy vadászni indulnak, és heti néhány alkalommal biztosan betévednek este a szellőztetés céljából kitárt ablakon).
Az állatok tűrésküszöbe kapcsán adja magát a további kérdés: Minősülhet-e állatkínzásnak az ultrahangos készülék használata? A válasz megadásához tudnunk kellene, hogy a kibocsátott ultrahang okoz-e maradandó egészségkárosodást vagy pusztulás előidézésére alkalmas-e? Elképzelhető, de ez jelenleg még nem alátámasztott tény. Ha zavart viselkedést tapasztalunk, de olyan nagymértékű hatás nem éri az állatot, mint amit a bűncselekményi tényállás megkövetel, marad az állatvédelmi törvény állatkínzás-fogalma, ami igazán parádés bizonyítást kíván meg egy jegyzőtől közigazgatási hatósági eljárás keretében, annak érdekében, hogy végső soron bíróság előtt megtámadható döntésben az ultrahangos készülék használatának tilalmát írja elő.
Kérdés, hogy nem volna-e jobb inkább szomszédjogi perben méricskélni a felek jogait-érdekeit? A legadekvátabb válasz, hogy persze, hogy jobb volna, hiszen a szomszédjogi per járásbírósági hatáskör, így nem a jegyzői-ügyintézői vállakat nyomja a döntés terhe. Mi jöhet itt szóba? A nyugodt, csendes pihenéshez, egészséghez való jog összevetése például az állattartáshoz való joggal. A kérdéslista ilyenkor a szokásos: ki költözött előbb, ki később a lakóközösségbe, szokásosan tartanak-e máshol is állatokat, mi jellemzi a lakóövezetet egyrészt fizikálisan, illetve a jogi környezetet tekintve – vagyis mit mond például a helyi építési szabályzat (HÉSZ) az állattartásról, mi az ingatlanok besorolása a tulajdoni lap szerint stb..
Szomszédjogi perben hozott ítélettel kapcsolatban biztosan olyan döntést jósolnék, ahol a járásbíróság “mint a dedóban” megállapítaná és előírná, hogy az egyik szomszédnak joga van az állattartáshoz, a kutya természetes viselkedése az ugatás, a tűrési kötelességbe bizonyos napszakokban beletartozhat az, hogy tűrni köteles az ugatást, ugyanakkor a másik szomszédnak joga van a nyugodt pihenéshez, és a tűrési kötelesség valószínűleg nem azt jelenti, hogy hajnalban vad ugatásra kell ébrednie a családnak egy vehemensebb kutya közelsége miatt, aki az összes elrepülő legyet is megugatja (vagy éjszaka lévén a szúnyogokat). Valószínűsítem, hogy más jogesetek kapcsán (amikor például a sportgalamb-tartó vs. szomszéd ügyben “reptetési időt” határozott meg a bíróság, ami alatt a szomszédnak gondoskodnia kell a kifogásolt ürülékpotyogtatás elleni elővigyázatossági védelemről, pl. kocsira ponyvát, gyerekhomokozóra fedőt tenni stb.), úgy itt is valamifajta mindkét fél részéről nehezen elfogadható kompromisszumra törekedne az ítélet, mely szerint napközben az ugatást el kell tűrni, éjszaka azonban használható a készülék. A denevéreket meg nem kérdezi meg senki….
Az ultrahangos ugatásgátló készülékhez hasonlóan a vadriasztó használatával kapcsolatban is sok megkeresést kapunk. Mielőtt rátérnék arra, hogy vajon az ilyen gázrobbanással működő hangriasztó megalapozhat-e birtokvédelmet, itt is néhány alapvetést kell tenni.
Bizonyos vadfajták bizonyos növényekkel kapcsolatos károkozása megalapozhat vadkár-kifizetést, amennyiben a gazdálkodó bizonyos elvárható biztonsági lépéseket fel tud mutatni. Mik lehetnek ezek? Például az ominózus vadriasztó készülék, vagy kerítés (amely egy nagyobb szántó vagy erdő körül több milliós költségű is lehet) stb.
A vadak éjjeli mozgása miatt az ilyen eszközt nyilván célszerű éjszaka is üzemeltetni, de mit tehet az, aki nem tud aludni a vadkár-megelőző eszközök alkalmazása miatt?
A folyamatos durrogás valóban rendkívül zavaró lehet, bár az én saját, meglehetősen szűkítő jogértelmezésem szerint nem a birtoklás jogát csorbítja, hanem az ingatlan használatát vagy bizonyos személyiségi jogokat (egészséghez, nyugodt pihenéshez, magánlakás használatához való jog pl.) sért.
Vagyis véleményem szerint birtokvédelmi eljárás helyett egy szomszédjogi per alkalmasabb a probléma megoldására. Ezt egy közelmúltbeli szakmában híres-hírhedt jogeset is alátámasztja, ahol egy megadott jegyzői birtokvédelem oda vezetett, hogy mire a keresetlevél benyújtása után a járásbíróság a döntés végrehajtását felfüggesztette, hetek teltek el, az addig használaton kívül helyezett eszköz mellett pedig a vadak úgy megkárosították a termést, hogy az eladhatatlanná vált, emellett pedig az alap kárösszegen túl (ami majdnem 20 millió forint volt!) a szerződésszegés miatt a beszállító a gazdálkodón még több mint 50 millió forintot követelt. A jegyző azt vizsgálta a benyújtott bizonyítékok alapján, hogy a vadriasztó folyamatos hangja mennyire hat zavarólag a közelben lakók életére, de sem módja, sem eszköztára nem volt azt vizsgálni, hogy a másik oldalnak az eszközhasználattól való eltiltás milyen hatással lehet a gazdasági tevékenységére vagy egyenesen milyen jövőbeli káreseményeket idézhet elő – amelyek itt úgy tűnik, hogy elég vastagon megalapozzák majd a Ptk. szerinti közigazgatási jogkörben okozott kárt. Az eszközt használó gazdálkodó egyik legfőbb érve egyébként az volt, hogy mezőgazdasági területen használta a vadriasztó eszközt, ami a szomszédjogi perek megkerülhetetlen fogalomértelmezését vonja maga után (hasonló küzdelmek árán, mint a birtokvédelemnél szokott volt lenni az „eredeti állapot” meghatározása), hogy mit értünk szomszédság alatt, akinek a zavarásától kell a szomszédjogi generálklauzula alapján a tulajdonosnak elsősorban tartózkodnia. Sólyom László értelmezése alapján a szomszédság alatt akár több száz kilométeres övezetet is érthetünk – nagy volumenű jogesetek kapcsán például utalhatok itt határmenti repülőterek, de akár atomerőművek kapcsán a szomszédság fogalmára (amely ezeknél az eseteknél már nyilvánvalóan keveredik a hatásterület fogalmával is).
A hangriasztó mechanizmusa egyébként pofonegyszerű: kiszámíthatatlansága okán stresszeli a vadállatokat, ezért inkább elkerülik, elmenekülnek. Vadász ismerőseim azt mondják, hogy egy idő után a vad simán hozzászokik, hiszen intelligens és tapasztalja, hogy a hanghatást nem követi más retorzió, így nyugodtan falatozik a vaddisznó például a hangriasztó közvetlen közelében is. Ugyanakkor ha megfordítjuk az állítást és azt mondjuk, hogy stresszt okoz a vadállatoknak, akkor stresszt okoz az ezt hallgatni kénytelen embereknek és háziállatoknak is. A hatását tekintve nyilván jelentősége lehet, hogy hegyoldalon, völgyben használják-e, de akár annak is, hogy milyen a közeli településen a beépítettség, milyen az uralkodó szélirány, vagy kinek milyen az egyéni érzékenysége a hangok irányába.
Érdekes mellékszál lehet a gazdálkodó szerződése, hogy mennyiben minősül szerződésszegésnek az, ha valaki önként, szándékosan kapcsolja le a készüléket és így következik be a kár, illetve ha hatósági döntés kötelezi erre, ez nyilván a gazdálkodó-beszállító viszonyában, illetve külön a gazdálkodó-közigazgatási szerv viszonyában értelmezhető (utóbbi a már említett közigazgatási jogkörben okozott kár körében).
Mennyire van nehéz helyzetben egy jegyző abban az esetben, ha a jogértelmezésébe belefér az, hogy az ilyen eszköz használata a birtoklás jogát csorbítja és úgy dönt, birtokvédelmet ad? Kedvezzen-e egy, esetleg több helyi lakosnak, vagy vegye figyelembe inkább a gazdálkodó érdekeit? Arra a kérdésre, hogy melyik jog vagy érdek fontosabb, gyakorlatilag lehetetlen megfelelő választ adni: a lakók nyugalomhoz való joga vagy az egészen konkrétan pénzben kifejezhető kár a megrongált és eladhatatlan termésért. A jogesetből én egy dolgot hiányoltam: a vadásztársaság szerepét, hogy például „elterelő” etetéssel próbálkoztak-e, bár kétségtelen, hogy a friss, zsenge növényzet nagyobb vonzerőt jelenthet a vadnak mint az etetőbe kihelyezett „száraztáp”…
