Frischmann Edgár márciusban ünnepelte 100. születésnapját. Élete maga a történelem. Közel 70 éve, 1953-ban nevezték ki ügyésznek a Kiskunfélegyházi Járási Ügyészségre. A Pest Megyei Főügyészségről ment nyugdíjba, ahol közérdekvédelmi területen látott el szolgálatot. A Legfőbb Ügyészség kisfilmjében most felevenítette emlékeit.
Bécsben született, a németet anyanyelveként beszéli. Fiatalemberként, miután hazatért a munkaszolgálatból, elszakították a családjától és több tízezer emberrel együtt vagonba zsúfolva a németországi Sachsenhausenbe hurcolták. Azt mondta, már az úton tudta, hogy lágerbe viszik. Étlen-szomjan utaztak tíz napig egy vagonban. Körülötte tömegével haltak meg az emberek, ahogy később a táborban is. Ott tanulta meg, hogy a kenyérmorzsában is van kalória, és hogy még füvet enni is jobb, mint éhen halni. Azt is látta, hogy a Halálmenetben az utolsó sorban menetelőket agyon lövik, ezért hátára vette összeomlott társát és úgy menetelt a többiekkel. Megmentette az életét. A véletlenen múlt, hogy a kivégzés elől megmenekültek.
Munkaszolgálat, láger, halálmenet, a kitartás, a szeretet és az életigenlés csodái… A mindig derűs nyugalmazott ügyész most felelevenítette emlékeit – Merhej Raullával beszélgetett.
