Az arcfelismerő rendszerek egyre elterjedtebb technológiának számítanak mai modern világunk mindennapjaiban. Kínábal már egy átlag polgár hétköznapi életének csekély jelentőségű ügyleteihez is biometrikus azonosítás szükséges! De mi is az arcfelismerő rendszer? Milyen kihívások elé állítja a demokráciákat és a jogalkotást? Hogyan viszonyul az „átláthatatlan állam – átlátható állampolgár” problematikájához az Európai Unió és a világ más államai?
Az arcfelismerő rendszer egy olyan mesterséges intelligencia által működtetett technológiára épülő, vizuális információ-feldolgozó, emberi arcképekkel teli adatbázisra épülő rendszer, amely alkalmas arra, hogy a kamera által látottak alapján az arcképet a megfelelő személyhez társítsa. Az arcfelismerő rendszerek az arckép felismerésén túlmenően az emberi testet és testmozgást is képesek a megfelelő személlyel azonosítani. Az arcfelismerő rendszerek ma már több dimenzióban képesek az emberi arc képalkotására, az arcfelszín-azonosítás mellett a szemírisz-szkennelés is rendre a technológia része.
Társadalmi hatásait tekintve hangsúlyosak a technológia alkalmazásának pozitív, illetve negatív vetületei is. Pozitív hatásait tekintve kiemelendő a közbiztonság erősítése – a terrorcselekmények, illetve a hasonló súlyos bűncselekmények megelőzése érdekében kifejtett innovációs törekvések eredményeiként eszközölt rendszerek használata. Az arcfelismerő rendszerek technológiája szintén alkalmazandóak mindemellett az eltűnt személyek felkutatása céljából is.
A rendszer használata nehezen illeszthető a modern demokráciákba, tekintettel a mesterséges intelligencia által működtetett algoritmusok ‘elfogultságára’. Egy arcfelismerő rendszer a kifejlesztésekor széleskörű tesztelési metódusokon megy keresztül – emereken is kipróbálják. A tesztelés során az egyes társadalmi csoportok megfigyelése vagy vizsgálata különböző hatásokat generál a rendszerre.
Az olyan országokban, ahol a tesztelés pl. bevándorlók vagy egyéb kisebbségi etnikumok megfigyelésén alapszik, az elfogultsági faktor hangsúlyos, ez pedig bonyolítja a rendszerek átláthatóságát és értelmezhetőségét.
Az Európai Parlament 2021. évi, az arcfelismerő rendszerek bűnügyi alkalmazásáról szóló állásfoglalása szerint egyelőre tilalmat javasol a kidolgozásra és alkalmazásra vonatkozóan. Hasonló álláspontra helyezkedett az Európai Adatvédelmi Testület, valamint az Európai Adatvédelmi Biztos is, amelyek egy joint opinion (közös vélemény) keretében kifejtették, hogy az arcfelismerő rendszerek miként jelentenek veszélyt a demokráciára, azáltal, hogy a társadalmat ‘totális megfigyelés’ alá helyezik.
Az arcfelismerő rendszerek működésében rejlő pontatlanság, a nehéz értelmezhetőség és elfogultság számos emberi jogi és adatvédelmi aggályhoz vezethet.
A felvetett kérdések és bizonytalanságok tisztázása érdekében általános az alkalmazási tilalom, azonban elvi szinten megengedhető az arcfelismerő rendszerek használata eltűnt személyek felkutatása, terrorcselekmények és egyéb súlyos bűncselekmények elkövetőinek felderítése céljából.
Az uniós jogalkotás elrettentő példaként tekint a kevésbé demokratikus elveken működő Kínára, ahol egy átlag polgár életét teljesen átszövi a biometrikus technológia – még a mindennapi élet csekély jelentőségű kereskedelmi ügyleteihez is biometrikus (arckép, írisz-, véna-szkenner) azonosítás szükséges – ez felveti az „átláthatatlan állam – átlátható állampolgár” problematikáját.
A bűnüldözési, bűnfelderítési célú használat során biometrikus adatokat kell kezelni, melyek már a személyes adatok különleges kategóriái közé tartoznak.
Adatvédelmi szempontból az elsőlegesen tisztázandó kérdés, hogy milyen jogalap társítható az adatkezeléshez, miként határozható meg az adatkezelői érdek.
Az arckép, mint biometrikus adat és a helymeghatározó adat olyan személyes adatnak minősülnek, melyekre a jogalkotó többletvédelmet, többletgaranciákat biztosít. Ennek is köszönhető, hogy
az uniós hatósági és bírósági jogalkalmazás nem támogatja az arcfelismerő rendszerek alkalmazását.
Az olasz adatvédelmi hatóság (Grante) például legutóbb 20 millió eurós adatvédelmi gigabírsággal sújtott egy mesterséges intelligencia-fejlesztésekkel foglalkozó amerikai céget, mivel az megfelelő jogalap nélkül, meglehetősen nagy számban kezelte olasz állampolgárok arcképeit. A Grante a bírság kiszabása mellett az amerikai ClearView AI számára – melynek adatbázisa jelenleg több mint tízmilliárd arcképet tárol – előírta az olasz állampolgárok képmásainak a mesterséges intelligenciákat tápláló adatbázisból való eltávolítását.
Ami gyakorlati tapasztalatokat illeti, elmondható, hogy
a mai technológia alapján kifejlesztett arcfelismerő rendszerek kifejezetten pontatlanok, nagyon sok esetben jutnak téves következtetésekre, éppen ezért hajlamosak ‘elfogultságra’ – ami jelentősen rontja hatékonyságukat.
Arcfelismerő rendszerek tévedéseinek eredményeként az Egyesült Államokban már számos esetben került sor olyan személyek büntetőjogi felelősségre vonására, akik a szóban forgó bűncselekménnyel semmilyen módon nem voltak kapcsolatba hozhatóak.
Számos érv hozható fel tehát az arcfelismerő rendszerek alkalmazása mellett és ellen is, melyek egyre több kérdést vetnek fel – nehéz feladat elé állítva a jogász társadalmat. Nagy kérdés, hogy a jogalkotó képes-e a rohamos gyorsasággal fejlődő mesterséges intelligencia által működtetett rendszerek alkalmazására kellő gyorsasággal és pontossággal reagálni, ebben a folyton változó térben szilárd szabályozási környezetet, a visszaélésekkel szemben megfelelő garanciákat biztosítani?
Cikkünk Necz Dániel ügyvéd 2022. május 25-én tartott, “Az arcfelismerő rendszerek hatása a demokráciára” című előadása alapján íródott.
