Nem alaptörvény-ellenes az egészségügyi dolgozók közalkalmazotti jogviszonyának megszűnése esetén az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény alapján járó csökkentett összegű végkielégítés – mondja ki az Alkotmánybíróság IV/944/2021. számú, alkotmányjogi panaszokat elutasító döntésében. De mik a Testület döntésének indokai?
Az Alkotmánybíróság elutasította az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény 19. § (4) bekezdése, illetve 19. § (4) bekezdésének az „a) ha az érintett kevesebb mint 20 év figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, 1 havi, b) ha az érintett legalább 20 év, de 30 évnél kevesebb figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, 2 havi, c) ha az érintett legalább 30 év figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, 3 havi, a jogviszony megszűnésekor érvényes illetményének megfelelő összegű” szövegrésze alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat.
A támadott törvény értelmében az egészségügyi dolgozók közalkalmazotti jogviszonya egészségügyi szolgálati jogviszonnyá alakult át. A sérelmezett rendelkezés alapján, ha az egészségügyi szolgálati munkaszerződés határidőben nem került megkötésre, az érintett közalkalmazotti jogviszonya 2021. március 1-jével megszűnt. Ebben az esetben az érintett a szolgálati idő hosszától függően csökkentett összegű (1, 2 vagy 3 havi) végkielégítésre jogosult.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés sérti az emberi méltósághoz fűződő jogot, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, és ezen keresztül az önrendelkezési jogot. Nézete szerint a szabályozás sérti a tulajdonhoz való jog részét képező közjogi várományok védelméhez való jogot, továbbá az egyenlő bánásmód követelményét.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy
nem sérti a foglakozás és a munka szabad megválasztásához fűződő jogot az a szabályozás, amely az egészségügyi ágazatban bevezetett új jogviszony-típus közérdekből történő általánossá tétele érdekében az érintett dolgozók választásától teszi függővé az új jogviszony adta keretek között történő továbbfoglalkoztatást, és a munkavállaló erre vonatkozó elutasító döntése esetére a közalkalmazotti jogviszony megszűnését írja elő, még az egyéb jogcímeken szerezhető végkielégítésnél alacsonyabb mértékű, kizárólag az erre az esetre rendelt végkielégítés biztosítása mellett sem.
Az Alkotmánybíróság kifejtette továbbá, hogy az eredetileg egységesen közalkalmazottként foglalkoztatott egészségügyi dolgozók ennek folytán fennállt egységes csoportja a jogviszonyuk átalakítására, ezen belül kiemelten a végkielégítésükre vonatkozó szabályozás alkotmányosságának megítélése szempontjából is megszűnt,
az új jogviszonyba lépésre vonatkozó eltérő döntéseik és a törvény rendelkezése alapján már nem képeznek a szabályozás szempontjából összehasonlítható helyzetben lévő, homogén csoportot, következésképp az indítványozók által kifogásolt szabályozás nem eredményezett hátrányos megkülönböztetést.
Az Alkotmánybíróság tanácsa tehát nem találta alapjogsértőnek a támadott szabályozást, ezért az alkotmányjogi panaszokat elutasította.
