A korrupció (corrumpo) kifejezés ’romlás’-t, ’rombolás’-t jelent. A kenőpénz örökzöld probléma, adása és elfogadása a hatalommal egyéni előnyök szerzése érdekében történő visszaélést jelent – a jelenség súlyos károkat okoz a gazdaság egészének, alapjaiban veszélyezteti a társadalmak egészséges működését. De mikor is beszélünk korrupcióról? Le tudja-e fedni a korrupciós cselekményeket a jog? Hogyan lehet hatékonyan felvenni a harcot ellene?
Korrupciógyanú miatt őrizetbe vett a Központi Nyomozó Főügyészség egy rendőri gazdasági vezetőt. A gyanú szerint a gazdasági vezető és egy osztályvezető-helyettes már a közbeszerzési eljárás előkészítésekor megállapodott egy vállalkozóval: a pályázatot úgy befolyásolják, hogy azt az adott cég nyerje el. Az ügyészség a vállalkozót vesztegetés bűntette, a két rendőrségi vezetőt vesztegetés elfogadása és versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési eljárásban bűntette miatt gyanúsítottként hallgatta ki. – Egy, a korrupcióval kapcsolatos tengernyi hír közül. A korrupció folyamatosan „napirenden” lévő téma, a Transparency International (TI) friss felmérése szerint a magyarok kétharmada súlyos problémának tartja a kormányzati korrupciót, ugyanakkor 48 százalékuk nem merné jelenteni az ilyen eseteket, mert fél az esetleges következményektől.
A korrupció „örökzöld” kategória, ahogyan Kőhalmi László, a témában írott kismonográfiájában írja, hiszen hosszú évszázadok óta nem veszíti aktualitását. A korrupció, mint társadalmi jelenség, már a legkorábbi civilizációk óta jelen van: Manu, a mitikus indiai bölcs törvénykönyvében is szerepeltek korrupciós deliktumok, mint ahogyan a római jogból is ismertek olyan jogforrások, amelyek a hivatali visszaéléseket büntetni rendelték, mint pl. a választók megvesztegetését vagy az ingó állami javak ellopását. Hazánkban a korrupciós bűncselekmények először Szent István dekrétumaiban jelentek meg, majd a jogfejlődés eredményeként a Csemegi kódexben már önálló fejezetben kerültek szabályozásra „A hivatali és ügyvédi bűntettek és vétségek” címmel, amint a hatályos Btk. is önálló fejezetet szentel a ezen bűncselekményeknek.
A korrupció (corrumpo) fogalmára eddig nem született egységes, átfogó meghatározás, maga a kifejezés ’romlás’-t, ’rombolás’-t jelent. A korrupció elleni küzdelem tárgyában született nemzetközi dokumentumok, mint például az Európai Bizottság Antikorrupciós jelentése sem a korrupció meghatározására fókuszálnak, hanem a jogállamiságra, illetve a társadalomra gyakorolt hatására, következményeire. A nemzetközi egyezmények többsége kiemeli, hogy a korrupció
súlyos károkat okoz a gazdaság egészének, alapjaiban veszélyezteti a társadalmak egészséges működését.
A TI a „hatalommal, illetve hatáskörrel egyéni előnyök szerzése érdekében történő visszaélést” tekinti korrupciónak. Ligeti Miklós, a TI jogi igazgatója szerint
a korrupcióba beletartoznak, minden, a kriminális korrupción, azaz a korrupciós bűncselekményi tényállásokon kívül elhelyezkedő magatartások, valamint a jogilag nem leírható, vagy kifejezetten jogszerűnek minősülő magatartások is, amennyiben azok illetéktelen, vagyis e magatartások hiányában nem birtokolható előny megszerzésére vagy megőrzésére irányulnak, illetve ilyen eredményre vezetnek.
Előbbi kategóriába tartoznak a közvagyont károsító, de bűncselekményt nem megvalósító, pazarló gazdálkodást eredményező állami szerződések esetei. Utóbbi kategóriába, a formailag jogszerű cselekvésben megnyilvánuló korrupció, vagyis a korrupció (törvényi) legalizálása tartozik.
Hollán Miklós, büntetőjogász a korrupciót egy komplex jelenségként, „rendkívül heterogén magatartástípusok” összességeként definiálja, amelynek sokféle csoportosítása lehetséges. A tipizálás egyik lehetséges módja az Inzelt – Kerezsi – Lévay szerzőtrió szerint, hogy az előforduló (korrupciós) esetek alapján ügycsoportokat állítunk fel. Ebben az esetben az egyes kategóriák az elkövetők foglalkozása alapján kerülnek meghatározásra. Ilyen kategória lehet a rendőröket, vámosokat, büntetés-végrehajtási dolgozókat, valamint tűzoltókat érintő esetek köre, amikor az előzőekben felsoroltak kértek, kaptak vagy ajánlottak fel nekik kenőpénzt bizonyos feladat/szolgáltatás teljesítéséért. Például az intézkedő rendőr közúti ellenőrzésnél vélt vagy valós szabálysértés miatt kér vagy kap 10 ezer forintot azért, hogy bírságolás nélkül tovább engedje az eljárás alá vontat. A csoportosítás alapja a döntés tárgya is lehet, amely döntés a korrupciós bűncselekmények törvényi tényállásaiban szereplő jogtalan előnyhöz kapcsolódó, az esetek többségében annak ellenértékét fejezi ki. Ez alapján beszélhetünk a közhatalmi, a gazdálkodással kapcsolatos, ezen belül a közbeszerzési, illetve a választási korrupcióról. Ez utóbbi esetén a jogtalan előnyöket a választóknak biztosítják szavazatukért vagy a távolmaradásukért.
A korrupciós bűncselekmények jellemzője, hogy
megingatják az állami, társadalmi szervek, a hivatalos és más fontos, közfeladatot ellátó személyek szabályszerű működésébe vetett bizalmat.
Ezen bűncselekmények sajátja, hogy mindig több, azaz legalább két személyt feltételeznek, egyrészt aki kéri, elfogadja (passzív vesztegető), másrészt, aki adja, ígéri (aktív vesztegető) az előnyt. A korrupciós bűncselekményeknek jellemzően nincsen közvetlen sértettjük (passzív alanya), hiszen mindkét fél számára előnyös helyzet keletkezik, tehát konspiráció és titkosság jellemzi az ügyeket. A hatóság tudomására akkor kerülnek az esetek, ha valamilyen ellenőrzési folyamat során derül fény az ügyletre; ha az egyik fél a cselekményben nem akar részt venni, vagy ha valamilyen oknál fogva a bizalom meginog a két fél között. Inzelt – Kerezsi – Lévay kutatási eredményei azt mutatják, hogy zömében a hatóság hivatalos tudomása, hatósági eljárás során derülnek ki e cselekmények vagy az a hivatalos személy jelenti felettesének az esetet, akinek a jogtalan előnyt ígérték.
A Btk. XXVII. Fejezete tartalmazza a korrupciós bűncselekményeket (a vesztegetés, a vesztegetés elfogadása, a hivatali vesztegetés, a hivatali vesztegetés elfogadása, a vesztegetés bíróság vagy hatósági eljárásában, a vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban, a vesztegetés feljelentésének elmulasztása, a befolyás vásárlása, a befolyással üzérkedés), amely bűncselekmények büntethetősége 12 év elteltével évül el. Ugyanakkor tág értelemben nemcsak a fenti bűncselekmények tekinthetőek korrupciós bűncselekményeknek, hanem a hivatali visszaélés, a hűtlen kezelés, a sikkasztás vagy a zsarolás is (Soós – Hazafi).
Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény január 1-én hatályba lépett rendelkezései alapján kiegészültek a Btk. vesztegetés és a vesztegetés elfogadása tényállásai, kriminalizálják a hálapénz intézményét.
Az idei évtől akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető az, aki hálapénzt ad vagy fogad el. Ugyanakkor, az egészségügyről szóló törvény alapján az egészségügyi dolgozó vagy az egészségügyben dolgozó a szolgáltatás nyújtását követően egy alkalommal, továbbá a folyamatos benntartózkodás mellett végzett, hosszú ideig tartó egészségügyi szolgáltatás nyújtása során kéthavonta egy alkalommal elfogadhat a beteg vagy rá tekintettel más által ajándékként adott olyan tárgyat, amelynek értéke nem haladja meg a mindenkori minimálbér havi összegének 5%-át.
Zárásként álljanak itt Petrétei József, alkotmányjogász, korábbi igazságügyminiszter gondolatai:
„A korrupciónak nincs elfogadható, illetőleg olyan formája, amely fölött szemet lehetne hunyni. A demokratikus társadalom olyan sebezhetőségéről van szó, amit hiteles, szakmailag is megalapozott politizálással, világosan lefolytatott érdekegyeztetés utáni, reális kockázat elemzésre épülő jogalkotással, következetes jogalkalmazással, ellenőrzött végrehajtással, a gazdasági élet és a civil társadalom támogatásával lehet kivédeni. A korrupció elleni harc esélye csak akkor és ott válik valóra, ahol bizalom van a társadalom és a politikai vezetés között.”
